keyboard_tab Digital Market Act 2022/1925 HU

(1)   A kapuőrnek biztosítania kell és igazolnia kell az e rendelet 5., 6. és 7. cikkében megállapított kötelezettségeknek való megfelelést. A kapuőr által az említett cikkeknek való megfelelés biztosítása érdekében végrehajtott intézkedéseknek eredményesnek kell lenniük e rendelet céljainak, valamint az adott kötelezettség által szolgált célnak az elérése terén. A kapuőrnek biztosítania kell, hogy ezeket az intézkedéseket az alkalmazandó jognak, különösen az (EU) 2016/679 rendeletnek és a 2002/58/EK irányelvnek, a kiberbiztonsággal, a fogyasztóvédelemmel és a termékbiztonsággal kapcsolatos jogszabályoknak, valamint az akadálymentességi követelményeknek megfelelően hajtsák végre.

(2)   A Bizottság saját kezdeményezésére vagy egy kapuőrnek az e cikk (3) bekezdése szerinti kérésére a 20. cikk szerint eljárást indíthat.

A Bizottság végrehajtási jogi aktust fogadhat el, amelyben meghatározza azokat az intézkedéseket, amelyeket az érintett kapuőrnek végre kell hajtania a 6. és a 7. cikkben meghatározott kötelezettségeknek való tényleges megfelelés érdekében. Az említett végrehajtási jogi aktust az eljárásnak a 20. cikk szerinti megindítását követő hat hónapon belül, az 50. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó-bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

Amikor a Bizottság a 13. cikkel összhangban saját kezdeményezésére, a szabályok kijátszása miatt indít eljárást, az említett intézkedések az 5., 6. és 7. cikkben megállapított kötelezettségekre vonatkozhatnak.

(3)   A kapuőr kérheti a Bizottságtól, hogy eljárást indítson annak megállapítására, hogy az említett kapuőr által a 6. és a 7. cikknek való megfelelés céljából végrehajtani kívánt vagy végrehajtott intézkedések a kapuőr konkrét körülményei között eredményesek-e az adott kötelezettség által szolgált cél elérése terén. A Bizottság – az egyenlő bánásmód, az arányosság és a megfelelő ügyintézés elvének tiszteletben tartása mellett – mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak eldöntésében, hogy elindítja-e ezt az eljárást.

A kapuőr kérelmének tartalmaznia kell egy olyan, indokolással ellátott beadványt, amelyben a kapuőr ismerteti a végrehajtani kívánt vagy végrehajtott intézkedéseket. A kapuőrnek továbbá rendelkezésre kell bocsátania indokolással ellátott beadványának bizalmas információkat nem tartalmazó változatát, amelyet a (6) bekezdéssel összhangban meg lehet osztani harmadik felekkel.

(4)   E cikk (2) és (3) bekezdése nem érinti a Bizottságnak a 29., 30. és 31. cikk szerinti hatásköreit.

(5)   A (2) bekezdés szerinti határozat elfogadása céljából a Bizottság a 20. cikk szerinti eljárás megindításától számított három hónapon belül közli előzetes megállapításait a kapuőrrel. Az előzetes megállapításokban a Bizottság kifejti azokat az intézkedéseket, amelyeket meghozni tervez, vagy amelyekről úgy véli, hogy azokat az érintett kapuőrnek meg kell hoznia az előzetes megállapításokban említett problémák eredményes orvoslása érdekében.

(6)   Annak érdekében, hogy ténylegesen lehetővé tegye az érdekelt harmadik felek számára észrevételek megtételét, a Bizottság az előzetes megállapításainak a kapuőrrel való, az (5) bekezdés szerinti közlésekor vagy azt követően a lehető leghamarabb közzéteszi az ügy bizalmas információkat nem tartalmazó összefoglalóját, valamint azokat az intézkedéseket, amelyeket meghozni tervez, vagy amelyekről úgy véli, hogy azokat az érintett kapuőrnek meg kell hoznia. A Bizottság észszerű határidőt állapít meg az említett észrevételek megtételére vonatkozóan.

(7)   A (2) bekezdés szerinti intézkedések meghatározásakor a Bizottság biztosítja, hogy az intézkedések eredményesek legyenek e rendelet céljainak, valamint az adott kötelezettség által szolgált célnak az elérése terén, továbbá hogy azok a kapuőr és az adott szolgáltatás sajátos körülményei között arányosnak minősüljenek.

(8)   A 6. cikk (11) és (12) bekezdése szerinti kötelezettségek pontosításának céljából a Bizottság azt is felméri, hogy a tervezett vagy végrehajtott intézkedések biztosítják-e, hogy az üzleti_felhasználók tekintetében ne maradjon egyensúlyhiány a jogok és kötelezettségek között, és hogy maguk az intézkedések ne biztosítsanak olyan előnyt a kapuőr számára, amely a kapuőr által az üzleti_felhasználók részére nyújtott szolgáltatáshoz képest aránytalannak minősül.

(9)   A Bizottság kérésre vagy saját kezdeményezésére újból megindíthatja a (2) bekezdés szerinti eljárást, amennyiben:

a)	a határozat alapjául szolgáló bármely tényben lényeges változás történt; vagy

b)	a határozat alapját hiányos, pontatlan vagy félrevezető információk képezték; vagy

c)	a határozatban meghatározott intézkedések nem eredményesek.

(1)   A Bizottság az e rendelet szerinti fel adatainak teljesítése érdekében minden szükséges helyszíni vizsgálatot elvégezhet vállalkozásoknál vagy vállalkozások társulásainál.

(2)   A Bizottság által helyszíni vizsgálat lefolytatására felhatalmazott tisztviselőknek és egyéb kísérő személyeknek jogukban áll, hogy:

a)	a vállalkozásoknak és vállalkozások társulásainak bármely helyiségébe, területére és közlekedési eszközébe belépjenek;

b)	az üzletmenethez kapcsolódó könyveket és más nyilvántartásokat megvizsgálják, függetlenül attól, hogy azokat milyen eszközön tárolják;

c)	bármilyen formában elkészítsék vagy megszerezzék az említett könyvek vagy nyilvántartások másolatát vagy kivonatát;

d)

betekintést és magyarázatot kérjenek a vállalkozástól vagy a vállalkozások társulásától annak szervezeti felépítésére, működésére, informatikai rendszerére, algoritmusaira, adatkezelésére és üzleti gyakorlatára vonatkozóan, valamint rögzítsék vagy dokumentálják a bármilyen technikai eszközzel nyújtott magyarázatokat;

e)	a helyszíni vizsgálathoz szükséges időtartamra és mértékben zár alá vegyenek bármilyen üzlethelyiséget és könyvet vagy nyilvántartást;

f)	magyarázatot kérjenek a vállalkozásnak vagy a vállalkozások társulásának bármely képviselőjétől vagy személyzetének bármely tagjától a helyszíni vizsgálat tárgyához és céljához kapcsolódó tényekről vagy dokumentumokról, valamint a válaszokat bármilyen technikai eszközzel rögzítsék.

(3)   A helyszíni vizsgálatok elvégzéséhez a Bizottság kérheti a Bizottság által a 26. cikk (2) bekezdése alapján kijelölt ellenőrök vagy szakértők segítségét, valamint a helyszíni vizsgálat helye szerinti tagállamnak az 1. cikk (6) bekezdésében említett szabályokat érvényesítő illetékes nemzeti hatóságának a segítségét.

(4)   A helyszíni vizsgálatok során a Bizottság, az általa kijelölt ellenőrök vagy szakértők, valamint a helyszíni vizsgálat helye szerinti tagállamnak az 1. cikk (6) bekezdésében említett szabályokat érvényesítő illetékes nemzeti hatósága betekintést és magyarázatot kérhet a vállalkozástól vagy a vállalkozások társulásától annak szervezeti felépítésére, működésére, informatikai rendszerére, algoritmusaira, adatkezelésére és üzleti gyakorlatára vonatkozóan. A Bizottság és az általa kijelölt ellenőrök vagy szakértők, valamint a helyszíni vizsgálat helye szerinti tagállamnak az 1. cikk (6) bekezdésében említett szabályokat érvényesítő illetékes nemzeti hatósága kérdéseket tehet fel bármely képviselőnek vagy a személyzet bármely tagjának.

(5)   A Bizottság által helyszíni vizsgálat lefolytatására felhatalmazott tisztviselőknek és egyéb kísérő személyeknek a jogkörüket olyan írásbeli meghatalmazás felmutatásával kell gyakorolniuk, amely meghatározza a helyszíni vizsgálat tárgyát és célját, valamint a 30. cikkben meghatározott pénzbírságokat, amelyeket akkor kell alkalmazni, ha az üzletmenethez kapcsolódó könyvek és egyéb nyilvántartások hiányosak, vagy ha az e cikk (2) és (4) bekezdése alapján feltett kérdésekre adott válaszok pontatlanok vagy félrevezetők. A Bizottság a helyszíni vizsgálat előtt kellő időben értesítést küld a vizsgálatról azon tagállamnak az 1. cikk (6) bekezdésében említett szabályokat érvényesítő illetékes nemzeti hatóságának, amelynek területén a helyszíni vizsgálatra sor kerül.

(6)   A vállalkozások vagy a vállalkozások társulásai kötelesek magukat a Bizottság határozatában elrendelt helyszíni vizsgálatnak alávetni. Az említett határozatban meg kell adni a helyszíni vizsgálat tárgyát és célját, a látogatás kezdetének napját, és ismertetni kell a 30. és a 31. cikkben előírt pénzbírságokat és kényszerítő bírságokat, valamint azt a jogot, hogy az említett határozat Bíróság általi felülvizsgálata kérelmezhető.

(7)   A helyszíni vizsgálat helye szerinti tagállamnak az 1. cikk (6) bekezdésében említett szabályokat érvényesítő illetékes nemzeti hatóságának tisztviselői, valamint az e hatóság által felhatalmazott vagy kijelölt személyek az említett hatóság vagy a Bizottság kérésére kötelesek aktívan segíteni a Bizottság által felhatalmazott tisztviselőket és egyéb kísérő személyeket. E célból ezeket a személyeket az e cikk (2) és (4) bekezdésében meghatározott hatáskörök illetik meg.

(8)   Amennyiben a Bizottság által felhatalmazott tisztviselők és egyéb kísérő személyek megállapítják, hogy egy vállalkozás vagy a vállalkozások egy társulása akadályozza az e cikk alapján elrendelt helyszíni vizsgálatot, az érintett tagállam megfelelő segítséget nyújt ahhoz – adott esetben a rendőrség vagy azzal egyenértékű jogkörrel rendelkező jogérvényesítő hatóság segítségét kérve –, hogy az említett személyek a helyszíni vizsgálatot elvégezhessék.

(9)   Ha az e cikk (8) bekezdésében előírt segítségnyújtáshoz a tagállami szabályok értelmében igazságügyi hatóság engedélye szükséges, a Bizottság vagy az adott tagállamnak az 1. cikk (6) bekezdésében említett szabályokat érvényesítő illetékes nemzeti hatósága vagy az említett hatóságok által felhatalmazott tisztviselők ezt kérelmezik. Az ilyen engedély elővigyázatossági intézkedésként is kérhető.

(10)   Az e cikk (9) bekezdésében említett engedélyre vonatkozó kérelem esetén a tagállami igazságügyi hatóságnak ellenőriznie kell, hogy a Bizottság határozata hiteles-e, és hogy az előirányzott kényszerítő intézkedések a helyszíni vizsgálat tárgyát figyelembe véve nem önkényesek-e, illetve nem túlzóak-e. A tagállami igazságügyi hatóság a kényszerítő intézkedések arányosságának ellenőrzése során – közvetlenül vagy a tagállamnak az 1. cikk (6) bekezdésében említett szabályokat érvényesítő illetékes nemzeti hatóságán keresztül – részletes magyarázatot kérhet a Bizottságtól, különösen arra vonatkozóan, hogy a Bizottság milyen alapon gyanítja, hogy e rendeletet megsértették, továbbá arra vonatkozóan, hogy mennyire súlyos a feltételezett jogsértés, valamint milyen jellegű az érintett vállalkozásnak az abban való érintettsége. Mindazonáltal a tagállami igazságügyi hatóság nem kérdőjelezheti meg a helyszíni vizsgálat szükségességét, valamint nem kérheti a Bizottság irataiban szereplő információk átadását. A bizottsági határozat jogszerűségét kizárólag a Bíróság vizsgálhatja felül.

(1)   A Bizottság a meg nem felelési határozatban a kapuőr előző pénzügyi évre vonatkozó teljes világméretű forgalma legfeljebb 10 %-ának megfelelő mértékű pénzbírságot szabhat ki a kapuőrre, amennyiben megállapítást nyert, hogy a kapuőr szándékosan vagy gondatlanságból nem felel meg a következőknek:

a)	az 5., 6. és 7. cikkben megállapított kötelezettségek bármelyike;

b)	a Bizottság által a 8. cikk (2) bekezdése értelmében elfogadott határozatban megállapított intézkedések;

c)	a 18. cikk (1) bekezdése értelmében elrendelt korrekciós intézkedések;

d)	a 24. cikk értelmében elrendelt ideiglenes intézkedések; vagy

e)	a 25. cikk értelmében jogilag kötelező erejűvé tett kötelezettségvállalások.

(2)   E cikk (1) bekezdése ellenére a Bizottság a meg nem felelési határozatban a kapuőr előző pénzügyi évre vonatkozó teljes világméretű forgalma akár 20 %-ának megfelelő mértékű pénzbírságot is kiszabhat a kapuőrre, amennyiben megállapítja, hogy a kapuőr ugyanazon alapvető_platformszolgáltatást illetően ugyanolyan vagy hasonló jogsértést követett el az 5., 6. vagy 7. cikkben meghatározott valamely kötelezettség tekintetében, mint amelyet egy, az előző nyolc évben elfogadott meg nem felelési határozat szerint egyszer már elkövetett.

(3)   A Bizottság határozatot fogadhat el, amellyel a vállalkozásokra – adott esetben a kapuőröket is beleértve –, valamint a vállalkozások társulásaira az előző pénzügyi évre vonatkozó teljes világméretű forgalmuk legfeljebb 1 %-ának megfelelő mértékű pénzbírságot szabhat ki, amennyiben azok szándékosan vagy gondatlanul:

a)	a határidőn belül nem adják meg azokat az információkat, amelyek a 3. cikk szerinti kapuőrré minősítésük értékeléséhez szükségesek, vagy pontatlan, hiányos vagy félrevezető információkat adnak meg;

b)	nem felelnek meg a Bizottság értesítésére vonatkozó, a 3. cikk (3) bekezdése szerinti kötelezettségnek;

c)	nem adják meg a 14. cikk értelmében közlendő információkat, illetve pontatlan, hiányos vagy félrevezető információkat adnak meg;

d)	nem nyújtják be a 15. cikk értelmében benyújtandó leírást, illetve pontatlan, hiányos vagy félrevezető információkat adnak meg;

e)	a 21. cikk (3) bekezdése szerinti kérelemre adott válaszként nem biztosítják az adatokhoz, algoritmusokhoz és tesztelési információhoz való hozzáférést;

f)	nem nyújtják be a 21. cikk (3) bekezdése alapján meghatározott határidőn belül a kért információkat vagy a 21. cikk szerinti kérésre vagy a 22. cikk szerinti meghallgatás keretében pontatlan, hiányos vagy félrevezető információkat, illetve magyarázatot adnak;

g)

a Bizottság által meghatározott határidőn belül nem helyesbítik a képviselő vagy a személyzet tagja által megadott pontatlan, hiányos vagy félrevezető információkat, nem adnak teljes körű információt a 23. cikk szerinti helyszíni vizsgálat tárgyával és céljával kapcsolatos tényekről, illetve megtagadják annak megadását;

h)	nem vetik alá magukat a 23. cikk szerinti helyszíni vizsgálatnak;

i)	nem felelnek meg a Bizottság által a 26. cikk alapján előírt kötelezettségeknek;

j)	nem hoznak létre egy megfelelést támogató szervezeti egységet a 28. cikkel összhangban; vagy

k)	nem felelnek meg a 34. cikk (4) bekezdése szerinti, a Bizottság irataihoz való hozzáférésre vonatkozó feltételeknek.

(4)   Egy pénzbírság összegének megállapításakor a Bizottság figyelembe veszi a súlyosságot, az időtartamot és az újbóli előfordulást, a (3) bekezdés szerinti pénzbírságok kiszabásakor pedig az eljárásban okozott késedelmet.

(5)   Ha a pénzbírságot vállalkozások társulására szabják ki a tagok világméretű forgalmának figyelembevételével, és az adott társulás fizetésképtelen, akkor az köteles a pénzbírság összegének fedezése érdekében a tagjaitól hozzájárulást kérni.

Amennyiben a Bizottság által megszabott határidőn belül a vállalkozások társulása nem kapta meg az ilyen hozzájárulásokat, a Bizottság a pénzbírság megfizetését közvetlenül kérheti bármelyik olyan vállalkozástól, amelynek képviselői az említett társulás érintett döntéshozó testületének tagjai voltak.

Miután a Bizottság a második albekezdéssel összhangban fizetésre szólított fel, a fennmaradó összeg megfizetését a vállalkozások társulásának bármelyik tagjától kérheti, amennyiben ez a pénzbírság teljes összegének megfizetéséhez szükséges.

A Bizottság azonban nem kérheti a pénzbírságnak a második vagy a harmadik albekezdés szerinti megfizetését olyan vállalkozásoktól, amelyek bizonyítják, hogy a vállalkozások társulásának e rendeletet megsértő döntését nem hajtották végre, és vagy nem volt tudomásuk annak létezéséről, vagy attól aktívan elhatárolódtak azt megelőzően, hogy a Bizottság a 20. cikk alapján megindította az eljárást.

A pénzbírság megfizetése tekintetében egyik vállalkozás pénzügyi felelőssége sem haladhatja meg az előző pénzügyi évre vonatkozó teljes világméretű forgalmának a 20 %-át.

(1)   A Bizottság és a tagállamoknak az 1. cikk (6) bekezdésében említett szabályokat érvényesítő illetékes nemzeti hatóságai az Európai Versenyhatóságok Hálózatán (ECN) keresztül együttműködnek egymással és tájékoztatják egymást a jogérvényesítési intézkedéseikről. Hatáskörrel rendelkeznek arra, hogy tájékoztassák egymást bármely ténybeli, illetve jogi helyzetről, ideértve a bizalmas információkat is. Amennyiben egy illetékes hatóság nem tagja az ECN-nek, a Bizottság meghozza a szükséges intézkedéseket az e rendelet érvényesítésével kapcsolatos ügyeket és az említett hatóságok 1. cikk (6) bekezdésében említett ügyeivel kapcsolatos jogérvényesítést illetően folytatandó együttműködés és információcsere érdekében. A Bizottság a 46. cikk (1) bekezdésének l) pontjában említettek szerinti végrehajtási jogi aktusban határozhatja meg az említett intézkedéseket.

(2)   Amennyiben tagállamok valamely, az 1. cikk (6) bekezdésében említett szabályokat érvényesítő illetékes nemzeti hatósága az 1. cikk (6) bekezdésében említett nemzeti jogszabályok alapján kapuőrökkel szembeni vizsgálatot kíván indítani, az első hivatalos vizsgálati intézkedés megkezdése előtt vagy közvetlenül az említett intézkedés megkezdése után írásban tájékoztatnia kell a Bizottságot az említett intézkedésről. Ez az információ rendelkezésre bocsátható a többi tagállamnak az 1. cikk (6) bekezdésében említett szabályokat érvényesítő illetékes nemzeti hatóságai számára is.

(3)   Amennyiben a tagállamok valamely, az 1. cikk (6) bekezdésében említett szabályokat érvényesítő illetékes nemzeti hatósága az 1. cikk (6) bekezdésében említett nemzeti jogszabályok alapján kötelezettségeket kíván előírni a kapuőrök számára, legkésőbb 30 nappal az intézkedés elfogadása előtt közölnie kell a Bizottsággal az intézkedéstervezetet, megjelölve az intézkedés indokait. Ideiglenes intézkedések esetében tagállamoknak az 1. cikk (6) bekezdésében említett szabályokat érvényesítő illetékes nemzeti hatóságának a lehető leghamarabb közölnie kell a Bizottsággal az előirányzott intézkedéstervezeteket, legkésőbb pedig rögtön az említett intézkedések elfogadása után. Ez az információ rendelkezésre bocsátható a többi tagállamnak az 1. cikk (6) bekezdésében említett szabályokat érvényesítő illetékes nemzeti hatóságai számára is.

(4)   A (2) és a (3) bekezdésben előírt tájékoztatási mechanizmusok nem alkalmazandók az összefonódásra vonatkozó tagállami szabályok alapján előirányzott határozatokra.

(5)   Az e cikk (1)–(3) bekezdése alapján megosztott információkat kizárólag e rendelet és az 1. cikk (6) bekezdésében említett szabályok érvényesítésének a koordinálása céljából lehet megosztani és felhasználni.

(6)   A Bizottság felkérheti a tagállamoknak az 1. cikk (6) bekezdésében említett szabályokat érvényesítő illetékes nemzeti hatóságait, hogy támogassák az e rendelet értelmében végzett piaci vizsgálatait.

(7)   A tagállamoknak valamely, az 1. cikk (6) bekezdésében említett szabályokat érvényesítő illetékes nemzeti hatósága saját kezdeményezésére vizsgálatokat végezhet a saját területén az e rendelet 5., 6. és 7. cikkének való meg nem felelés lehetséges eseteinek kivizsgálása céljából, amennyiben a nemzeti jog értelmében erre illetékes és vizsgálati hatáskörrel rendelkezik. Az említett hatóságnak az első hivatalos vizsgálati intézkedés megkezdése előtt írásban tájékoztatnia kell a Bizottságot.

Amennyiben a Bizottság a 20. cikk alapján megindítja az eljárást, akkor ezzel megszűnik a tagállamoknak az 1. cikk (6) bekezdésében említett szabályokat érvényesítő illetékes nemzeti hatóságainak az említett vizsgálat elvégzésére vonatkozó lehetősége, vagy ha az említett vizsgálat már folyamatban van, az lezárul. Az említett hatóságoknak be kell számolniuk a Bizottságnak az ilyen vizsgálat során tett megállapításaikról annak érdekében, hogy támogassák a Bizottságot az e rendelet egyedüli érvényesítőjeként betöltött szerepében.

(1)   Az e rendelet alkalmazásával kapcsolatos eljárásokban a nemzeti_bíróságok felkérhetik a Bizottságot, hogy bocsássa rendelkezésükre a birtokában lévő információkat vagy adjon véleményt az e rendelet alkalmazásával kapcsolatos kérdésekben.

(2)   A tagállamok továbbítják a Bizottságnak minden olyan írásbeli ítélet másolatát, amelyet a nemzeti_bíróságok e rendelet alkalmazásával kapcsolatban hoztak. Ezeket a másolatokat haladéktalanul továbbítani kell azt követően, hogy a feleket a teljes írásbeli ítéletről tájékoztatták.

(3)   Amennyiben e rendelet koherens alkalmazása szükségessé teszi, a Bizottság a saját kezdeményezésére írásbeli észrevételeket nyújthat be a nemzeti_bíróságokhoz. A Bizottság az érintett bíróság hozzájárulásával szóbeli észrevételeket is tehet.

(4)   A Bizottság – kizárólag az észrevételeinek elkészítése céljából – felkérheti a megfelelő nemzeti_bíróságot, hogy az ügy vizsgálatához szükséges dokumentumokat adja át a Bizottságnak, illetve gondoskodjon azok átadásáról.

(5)   A nemzeti_bíróságok nem hozhatnak olyan határozatokat, amelyek ellentétesek a Bizottság által e rendelet értelmében elfogadott bármely határozattal. Kerülniük kell továbbá az olyan határozatok kibocsátását, amelyek ellentétben állnának a Bizottság által az e rendelet alapján kezdeményezett eljárásban meghozandó határozattal. E célból a nemzeti_bíróság felmérheti, hogy szükséges-e az előtte folyó eljárást felfüggeszteni. Ez nem érinti a nemzeti_bíróságok azon lehetőségét, hogy az EUMSZ 267. cikke alapján előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtsanak be.

(1)   Három vagy több tagállam arra kérheti a Bizottságot, hogy indítson a 17. cikk szerinti piaci vizsgálatot, amennyiben úgy vélik, hogy észszerű indokkal feltételezhető, hogy egy vállalkozást kapuőrnek kell minősíteni.

(2)   Egy vagy több tagállam arra kérheti a Bizottságot, hogy indítson a 18. cikk szerinti piaci vizsgálatot, amennyiben úgy véli(k), hogy észszerű indokkal feltételezhető, hogy egy kapuőr rendszeresen megsértett egy vagy több, az 5., 6. vagy 7. cikkben megállapított kötelezettséget, és fenntartotta, megerősítette vagy kiterjesztette a 3. cikk (1) bekezdése szerinti követelmények értelmében vett kapuőri pozícióját.

(3)   Három vagy több tagállam arra kérheti a Bizottságot, hogy végezzen a 19. cikk szerinti piaci vizsgálatot, amennyiben úgy vélik, hogy észszerű indokkal feltételezhető, hogy:

a)	a digitális_ágazaton belüli egy vagy több szolgáltatást fel kellene venni az alapvető_platformszolgáltatásoknak a 2. cikk 2. pontjában foglalt jegyzékébe, vagy

b)	fennáll egy vagy több olyan, e rendelet által nem eredményesen kezelt gyakorlat, amely korlátozhatja az alapvető_platformszolgáltatások versengő jellegét, vagy amely potenciálisan tisztességtelen.

(4)   A tagállamok az (1), a (2) és a (3) bekezdés alapján benyújtott kérelmeik alátámasztása érdekében kötelesek bizonyítékokat benyújtani. A (3) bekezdés szerinti kérelmek esetében az említett bizonyítékok magukban foglalhatnak olyan újonnan bevezetett termékekre, szolgáltatásokra, szoftverekre vagy funkciókra vonatkozó ajánlatokkal kapcsolatos információkat, amelyek aggályokat vetnek fel a versengő vagy a tisztességes jelleggel kapcsolatban, függetlenül attól, hogy azokat a meglévő alapvető_platformszolgáltatások keretében vagy más módon vezetik-e be.

(5)   A Bizottság az e cikk szerinti kérelem kézhezvételétől számított 4 hónapon belül értékeli, hogy ténylegesen fennállnak-e észszerű indokok az (1), a (2) vagy a (3) bekezdés szerinti piaci vizsgálat megindítására. A Bizottság közzéteszi értékelésének eredményeit.