keyboard_tab Digital Market Act 2022/1925 HU

(1)   A Bizottság a kapuőr indokolással ellátott kérésére vagy saját kezdeményezésére, végrehajtási jogi aktus formájában elfogadott határozat útján, valamely, a 3. cikk (9) bekezdése szerint a minősítő határozatban felsorolt alapvető_platformszolgáltatást illetően teljesen vagy részlegesen mentesítheti a kapuőrt az 5., 6. vagy 7. cikkben meghatározott valamely konkrét kötelezettségnek való megfelelés alól, amennyiben e mentesség valamely, e cikk (3) bekezdésében meghatározott ok miatt indokoltnak minősül (a továbbiakban: a mentesítő határozat). A Bizottság a mentesítő határozatot a teljes, indokolással ellátott kérés kézhezvételétől számított három hónapon belül elfogadja, és indokolást tartalmazó nyilatkozatban ismerteti a mentesítés okait. Az említett végrehajtási jogi aktust az 50. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó-bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(2)   Amennyiben a Bizottság az (1) bekezdés alapján mentességet adott, felülvizsgálja mentesítő határozatát, ha a mentesítés oka már nem áll fenn, vagy legalább évente. E felülvizsgálatot követően a Bizottság teljesen vagy részben megszünteti a felfüggesztést, vagy pedig úgy határoz, hogy az (1) bekezdésben említett feltételek továbbra is teljesülnek.

(3)   Az (1) bekezdés szerinti mentesség kizárólag népegészségügyi vagy közbiztonsági ok miatt adható meg.

(4)   Sürgős esetekben a Bizottság a kapuőr indokolással ellátott kérésére vagy a saját kezdeményezésére már az (1) bekezdés szerinti határozat meghozatala előtt ideiglenesen felfüggesztheti az említett bekezdés szerinti valamely konkrét kötelezettség egy vagy több különálló alapvető_platformszolgáltatásra történő alkalmazását. E kérést bármikor be lehet nyújtani és teljesíteni lehet, amíg a Bizottság által az (1) bekezdés szerint végzett értékelés folyamatban van.

(5)   Az (1) és a (4) bekezdésben említett kérés mérlegelésekor a Bizottság figyelembe veszi különösen azt, hogy a konkrét kötelezettségnek való megfelelés milyen hatást gyakorol a (3) bekezdés szerinti indokok alapjául szolgáló körülményekre, valamint az érintett kapuőrre és a harmadik felekre. A (3) bekezdés szerinti indokok által szolgált célok és e rendelet célkitűzései közötti tisztességes egyensúly biztosítása érdekében a Bizottság a felfüggesztést feltételekhez és kötelezettségekhez kötheti.

(1)   Amikor a Bizottság a 17., 18. és 19. cikk szerinti határozatok esetleges elfogadása érdekében piaci vizsgálatot tervez végezni, határozatot fogad el a piaci vizsgálat megindításáról.

(2)   Az (1) bekezdés ellenére a Bizottság a piaci vizsgálat említett bekezdés szerinti megindítása előtt is gyakorolhatja az e rendelet szerinti vizsgálati hatáskörét.

(3)   Az (1) bekezdésben említett határozatnak tartalmaznia kell a következőket:

a)	a piaci vizsgálat megindításának napja;

b)	azon ügy leírása, amelyre a piaci vizsgálat vonatkozik;

c)	a piaci vizsgálat célja.

(4)   A Bizottság újból megindíthatja az általa már lezárt piaci vizsgálatot, amennyiben:

a)	a 17., 18. vagy 19. cikk alapján elfogadott határozat alapjául szolgáló bármely tényben lényeges változás történt; vagy

b)	a 17., 18. vagy 19. cikk alapján elfogadott határozat alapját hiányos, pontatlan vagy félrevezető információk képezték.

(5)   A Bizottság felkérhet egy vagy több illetékes nemzeti hatóságot arra, hogy segítséget nyújtson számára a piaci vizsgálat elvégzésében.

(1)   Amennyiben a Bizottság eljárást kíván indítani a 8., a 29. és a 30. cikk szerinti határozatok esetleges elfogadása céljából, határozatot fogad el az eljárás megindításáról.

(2)   Az (1) bekezdés ellenére a Bizottság az eljárás említett bekezdés szerinti megindítása előtt is gyakorolhatja az e rendelet szerinti vizsgálati hatáskörét.

(1)   A Bizottság az e rendelet szerinti fel adatainak teljesítése érdekében minden szükséges helyszíni vizsgálatot elvégezhet vállalkozásoknál vagy vállalkozások társulásainál.

(2)   A Bizottság által helyszíni vizsgálat lefolytatására felhatalmazott tisztviselőknek és egyéb kísérő személyeknek jogukban áll, hogy:

a)	a vállalkozásoknak és vállalkozások társulásainak bármely helyiségébe, területére és közlekedési eszközébe belépjenek;

b)	az üzletmenethez kapcsolódó könyveket és más nyilvántartásokat megvizsgálják, függetlenül attól, hogy azokat milyen eszközön tárolják;

c)	bármilyen formában elkészítsék vagy megszerezzék az említett könyvek vagy nyilvántartások másolatát vagy kivonatát;

d)

betekintést és magyarázatot kérjenek a vállalkozástól vagy a vállalkozások társulásától annak szervezeti felépítésére, működésére, informatikai rendszerére, algoritmusaira, adatkezelésére és üzleti gyakorlatára vonatkozóan, valamint rögzítsék vagy dokumentálják a bármilyen technikai eszközzel nyújtott magyarázatokat;

e)	a helyszíni vizsgálathoz szükséges időtartamra és mértékben zár alá vegyenek bármilyen üzlethelyiséget és könyvet vagy nyilvántartást;

f)	magyarázatot kérjenek a vállalkozásnak vagy a vállalkozások társulásának bármely képviselőjétől vagy személyzetének bármely tagjától a helyszíni vizsgálat tárgyához és céljához kapcsolódó tényekről vagy dokumentumokról, valamint a válaszokat bármilyen technikai eszközzel rögzítsék.

(3)   A helyszíni vizsgálatok elvégzéséhez a Bizottság kérheti a Bizottság által a 26. cikk (2) bekezdése alapján kijelölt ellenőrök vagy szakértők segítségét, valamint a helyszíni vizsgálat helye szerinti tagállamnak az 1. cikk (6) bekezdésében említett szabályokat érvényesítő illetékes nemzeti hatóságának a segítségét.

(4)   A helyszíni vizsgálatok során a Bizottság, az általa kijelölt ellenőrök vagy szakértők, valamint a helyszíni vizsgálat helye szerinti tagállamnak az 1. cikk (6) bekezdésében említett szabályokat érvényesítő illetékes nemzeti hatósága betekintést és magyarázatot kérhet a vállalkozástól vagy a vállalkozások társulásától annak szervezeti felépítésére, működésére, informatikai rendszerére, algoritmusaira, adatkezelésére és üzleti gyakorlatára vonatkozóan. A Bizottság és az általa kijelölt ellenőrök vagy szakértők, valamint a helyszíni vizsgálat helye szerinti tagállamnak az 1. cikk (6) bekezdésében említett szabályokat érvényesítő illetékes nemzeti hatósága kérdéseket tehet fel bármely képviselőnek vagy a személyzet bármely tagjának.

(5)   A Bizottság által helyszíni vizsgálat lefolytatására felhatalmazott tisztviselőknek és egyéb kísérő személyeknek a jogkörüket olyan írásbeli meghatalmazás felmutatásával kell gyakorolniuk, amely meghatározza a helyszíni vizsgálat tárgyát és célját, valamint a 30. cikkben meghatározott pénzbírságokat, amelyeket akkor kell alkalmazni, ha az üzletmenethez kapcsolódó könyvek és egyéb nyilvántartások hiányosak, vagy ha az e cikk (2) és (4) bekezdése alapján feltett kérdésekre adott válaszok pontatlanok vagy félrevezetők. A Bizottság a helyszíni vizsgálat előtt kellő időben értesítést küld a vizsgálatról azon tagállamnak az 1. cikk (6) bekezdésében említett szabályokat érvényesítő illetékes nemzeti hatóságának, amelynek területén a helyszíni vizsgálatra sor kerül.

(6)   A vállalkozások vagy a vállalkozások társulásai kötelesek magukat a Bizottság határozatában elrendelt helyszíni vizsgálatnak alávetni. Az említett határozatban meg kell adni a helyszíni vizsgálat tárgyát és célját, a látogatás kezdetének napját, és ismertetni kell a 30. és a 31. cikkben előírt pénzbírságokat és kényszerítő bírságokat, valamint azt a jogot, hogy az említett határozat Bíróság általi felülvizsgálata kérelmezhető.

(7)   A helyszíni vizsgálat helye szerinti tagállamnak az 1. cikk (6) bekezdésében említett szabályokat érvényesítő illetékes nemzeti hatóságának tisztviselői, valamint az e hatóság által felhatalmazott vagy kijelölt személyek az említett hatóság vagy a Bizottság kérésére kötelesek aktívan segíteni a Bizottság által felhatalmazott tisztviselőket és egyéb kísérő személyeket. E célból ezeket a személyeket az e cikk (2) és (4) bekezdésében meghatározott hatáskörök illetik meg.

(8)   Amennyiben a Bizottság által felhatalmazott tisztviselők és egyéb kísérő személyek megállapítják, hogy egy vállalkozás vagy a vállalkozások egy társulása akadályozza az e cikk alapján elrendelt helyszíni vizsgálatot, az érintett tagállam megfelelő segítséget nyújt ahhoz – adott esetben a rendőrség vagy azzal egyenértékű jogkörrel rendelkező jogérvényesítő hatóság segítségét kérve –, hogy az említett személyek a helyszíni vizsgálatot elvégezhessék.

(9)   Ha az e cikk (8) bekezdésében előírt segítségnyújtáshoz a tagállami szabályok értelmében igazságügyi hatóság engedélye szükséges, a Bizottság vagy az adott tagállamnak az 1. cikk (6) bekezdésében említett szabályokat érvényesítő illetékes nemzeti hatósága vagy az említett hatóságok által felhatalmazott tisztviselők ezt kérelmezik. Az ilyen engedély elővigyázatossági intézkedésként is kérhető.

(10)   Az e cikk (9) bekezdésében említett engedélyre vonatkozó kérelem esetén a tagállami igazságügyi hatóságnak ellenőriznie kell, hogy a Bizottság határozata hiteles-e, és hogy az előirányzott kényszerítő intézkedések a helyszíni vizsgálat tárgyát figyelembe véve nem önkényesek-e, illetve nem túlzóak-e. A tagállami igazságügyi hatóság a kényszerítő intézkedések arányosságának ellenőrzése során – közvetlenül vagy a tagállamnak az 1. cikk (6) bekezdésében említett szabályokat érvényesítő illetékes nemzeti hatóságán keresztül – részletes magyarázatot kérhet a Bizottságtól, különösen arra vonatkozóan, hogy a Bizottság milyen alapon gyanítja, hogy e rendeletet megsértették, továbbá arra vonatkozóan, hogy mennyire súlyos a feltételezett jogsértés, valamint milyen jellegű az érintett vállalkozásnak az abban való érintettsége. Mindazonáltal a tagállami igazságügyi hatóság nem kérdőjelezheti meg a helyszíni vizsgálat szükségességét, valamint nem kérheti a Bizottság irataiban szereplő információk átadását. A bizottsági határozat jogszerűségét kizárólag a Bíróság vizsgálhatja felül.

(1)   A Bizottság a meg nem felelésre vonatkozó megállapítását tartalmazó végrehajtási jogi aktust (a továbbiakban: a meg nem felelési határozat) fogad el, amennyiben megállapítja, hogy a kapuőr nem felel meg a következők közül egynek vagy többnek:

a)	az 5., 6. vagy 7. cikkben megállapított kötelezettségek bármelyike;

b)	a Bizottság által a 8. cikk (2) bekezdése értelmében elfogadott határozatban megállapított intézkedések;

c)	a 18. cikk (1) bekezdése értelmében elrendelt korrekciós intézkedések;

d)	a 24. cikk értelmében elrendelt ideiglenes intézkedések; vagy

e)	a 25. cikk értelmében jogilag kötelező erejűvé tett kötelezettségvállalások.

Az említett végrehajtási jogi aktust az 50. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó-bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(2)   A Bizottság törekszik arra, hogy meg nem felelési határozatát a 20. cikk szerinti eljárás megindításától számított 12 hónapon belül elfogadja.

(3)   A meg nem felelési határozat elfogadása előtt a Bizottság közli előzetes megállapításait az érintett kapuőrrel. Az említett előzetes megállapításokban a Bizottság kifejti azokat az intézkedéseket, amelyeket meghozni tervez, vagy amelyekről úgy véli, hogy a kapuőrnek az előzetes megállapítások eredményes kezelése érdekében meg kell hoznia.

(4)   Ha a Bizottság meg nem felelési határozatot szándékozik elfogadni, konzultálhat harmadik felekkel.

(5)   A meg nem felelési határozatban a Bizottság felszólítja a kapuőrt, hogy megfelelő határidőn belül szüntesse meg a meg nem felelést és tartózkodjon attól, továbbá ismertesse, hogy miként kíván megfelelni az említett határozatnak.

(6)   A kapuőrnek a Bizottság rendelkezésére kell bocsátania azon intézkedések leírását, amelyeket a meg nem felelési határozatnak való megfelelés biztosítása érdekében meghozott.

(7)   Amennyiben a Bizottság úgy dönt, hogy nem fogad el meg nem felelési határozatot, határozattal zárja le az eljárást.

(1)   A 30. és a 31. cikk alapján a Bizottságra ruházott hatáskörökre vonatkozó elévülési idő 5 év.

(2)   Az elévülési idő a jogsértés elkövetésének napján kezdődik. Folyamatos vagy ismétlődő jogsértések esetén azonban az elévülési idő a jogsértés megszűnésének napján kezdődik.

(3)   A Bizottság bármely olyan fellépése, amelyre valamely jogsértéssel kapcsolatos piaci vizsgálat vagy eljárás céljából kerül sor, megszakítja a pénzbírságok vagy kényszerítő bírságok kiszabására vonatkozó elévülési határidőt. Az elévülési idő azon a napon szakad meg, amelyen legalább egy olyan vállalkozás vagy vállalkozások legalább egy olyan társulása értesítést kap az intézkedésről, amely részt vett a jogsértésben. Az elévülési időt megszakító intézkedések közé tartoznak különösen a következők:

a)	a Bizottság általi információkérés;

b)	a Bizottság által a tisztviselői számára kiadott, helyszíni vizsgálatok lefolytatására vonatkozó írásbeli felhatalmazás;

c)	valamely eljárásnak a Bizottság által a 20. cikk értelmében történő megindítása.

(4)   Az elévülés minden megszakadása után újrakezdődik az elévülési idő. Az elévülési idő azonban legkésőbb azon a napon lejár, amelyen az elévülési idő kétszeresének megfelelő időszak eltelt anélkül, hogy a Bizottság pénzbírságot vagy kényszerítő bírságot szabott volna ki. Ez az időszak meghosszabbodik azzal az időszakkal, amely alatt az elévülés az (5) bekezdés szerint nyugszik.

(5)   A pénzbírságok vagy kényszerítő bírságok kiszabására vonatkozó elévülési határidő mindaddig nyugszik, amíg a Bizottság határozata a Bíróság előtt folyamatban lévő eljárás tárgyát képezi.

(1)   A Bizottság valamely határozatának a 8. cikk, a 9. cikk (1) bekezdése, a 10. cikk (1) bekezdése, a 17., 18., 24., 25., 29. és 30. cikk, valamint a 31. cikk (2) bekezdése értelmében történő elfogadása előtt az érintett kapuőr vagy az érintett vállalkozás vagy a vállalkozások érintett társulása részére lehetőséget biztosít a következőkkel kapcsolatos meghallgatásra:

a)	a Bizottság előzetes megállapításai, beleértve bármely olyan témát, amellyel kapcsolatban a Bizottság kifogást emelt; és

b)	olyan intézkedések, amelyeket a Bizottság az e bekezdés a) pontja szerinti előzetes megállapítások kapcsán adott esetben meg kíván hozni.

(2)   Az érintett kapuőrök, érintett vállalkozások vagy a vállalkozások érintett társulásai a Bizottság előzetes megállapításaival kapcsolatban – beleértve bármely olyan témát, amellyel kapcsolatban a Bizottság kifogást emelt – észrevételeket nyújthatnak be a Bizottság részére a Bizottság által az előzetes megállapításokban meghatározott határidőn belül, amely 14 napnál nem lehet kevesebb.

(3)   A Bizottság a határozatait kizárólag azon előzetes megállapításokra alapozhatja, amelyekkel kapcsolatban az érintett kapuőröknek, érintett vállalkozásoknak és a vállalkozások érintett társulásainak lehetőségük volt észrevételeket tenni.

(4)   Az érintett kapuőr, érintett vállalkozás vagy a vállalkozások érintett társulásának védelemhez való jogát bármely eljárásban teljes mértékben tiszteletben kell tartani. Az érintett kapuőr, érintett vállalkozás vagy a vállalkozások érintett társulása jogosult betekinteni a Bizottság irataiba közlési feltételek alapján, tekintettel a vállalkozásoknak az üzleti titkaik védelméhez fűződő jogos érdekére. Amennyiben a felek nem tudnak megegyezésre jutni, a Bizottság az említett közlési feltételeket megállapító határozatokat fogadhat el. A Bizottság irataira vonatkozó betekintési jog nem terjed ki sem a bizalmas jellegű információkra, sem pedig a Bizottság vagy a tagállami illetékes hatóságok belső dokumentumaira. Az iratbetekintési jog nem terjedhet ki különösen a Bizottság és a tagállami illetékes hatóságok közötti levelezésre. E bekezdés egyik rendelkezése sem akadályozza a Bizottságot abban, hogy a jogsértés bizonyításához szükséges információkat feltárja és felhasználja.

(1)   A Bizottság és a tagállamoknak az 1. cikk (6) bekezdésében említett szabályokat érvényesítő illetékes nemzeti hatóságai az Európai Versenyhatóságok Hálózatán (ECN) keresztül együttműködnek egymással és tájékoztatják egymást a jogérvényesítési intézkedéseikről. Hatáskörrel rendelkeznek arra, hogy tájékoztassák egymást bármely ténybeli, illetve jogi helyzetről, ideértve a bizalmas információkat is. Amennyiben egy illetékes hatóság nem tagja az ECN-nek, a Bizottság meghozza a szükséges intézkedéseket az e rendelet érvényesítésével kapcsolatos ügyeket és az említett hatóságok 1. cikk (6) bekezdésében említett ügyeivel kapcsolatos jogérvényesítést illetően folytatandó együttműködés és információcsere érdekében. A Bizottság a 46. cikk (1) bekezdésének l) pontjában említettek szerinti végrehajtási jogi aktusban határozhatja meg az említett intézkedéseket.

(2)   Amennyiben tagállamok valamely, az 1. cikk (6) bekezdésében említett szabályokat érvényesítő illetékes nemzeti hatósága az 1. cikk (6) bekezdésében említett nemzeti jogszabályok alapján kapuőrökkel szembeni vizsgálatot kíván indítani, az első hivatalos vizsgálati intézkedés megkezdése előtt vagy közvetlenül az említett intézkedés megkezdése után írásban tájékoztatnia kell a Bizottságot az említett intézkedésről. Ez az információ rendelkezésre bocsátható a többi tagállamnak az 1. cikk (6) bekezdésében említett szabályokat érvényesítő illetékes nemzeti hatóságai számára is.

(3)   Amennyiben a tagállamok valamely, az 1. cikk (6) bekezdésében említett szabályokat érvényesítő illetékes nemzeti hatósága az 1. cikk (6) bekezdésében említett nemzeti jogszabályok alapján kötelezettségeket kíván előírni a kapuőrök számára, legkésőbb 30 nappal az intézkedés elfogadása előtt közölnie kell a Bizottsággal az intézkedéstervezetet, megjelölve az intézkedés indokait. Ideiglenes intézkedések esetében tagállamoknak az 1. cikk (6) bekezdésében említett szabályokat érvényesítő illetékes nemzeti hatóságának a lehető leghamarabb közölnie kell a Bizottsággal az előirányzott intézkedéstervezeteket, legkésőbb pedig rögtön az említett intézkedések elfogadása után. Ez az információ rendelkezésre bocsátható a többi tagállamnak az 1. cikk (6) bekezdésében említett szabályokat érvényesítő illetékes nemzeti hatóságai számára is.

(4)   A (2) és a (3) bekezdésben előírt tájékoztatási mechanizmusok nem alkalmazandók az összefonódásra vonatkozó tagállami szabályok alapján előirányzott határozatokra.

(5)   Az e cikk (1)–(3) bekezdése alapján megosztott információkat kizárólag e rendelet és az 1. cikk (6) bekezdésében említett szabályok érvényesítésének a koordinálása céljából lehet megosztani és felhasználni.

(6)   A Bizottság felkérheti a tagállamoknak az 1. cikk (6) bekezdésében említett szabályokat érvényesítő illetékes nemzeti hatóságait, hogy támogassák az e rendelet értelmében végzett piaci vizsgálatait.

(7)   A tagállamoknak valamely, az 1. cikk (6) bekezdésében említett szabályokat érvényesítő illetékes nemzeti hatósága saját kezdeményezésére vizsgálatokat végezhet a saját területén az e rendelet 5., 6. és 7. cikkének való meg nem felelés lehetséges eseteinek kivizsgálása céljából, amennyiben a nemzeti jog értelmében erre illetékes és vizsgálati hatáskörrel rendelkezik. Az említett hatóságnak az első hivatalos vizsgálati intézkedés megkezdése előtt írásban tájékoztatnia kell a Bizottságot.

Amennyiben a Bizottság a 20. cikk alapján megindítja az eljárást, akkor ezzel megszűnik a tagállamoknak az 1. cikk (6) bekezdésében említett szabályokat érvényesítő illetékes nemzeti hatóságainak az említett vizsgálat elvégzésére vonatkozó lehetősége, vagy ha az említett vizsgálat már folyamatban van, az lezárul. Az említett hatóságoknak be kell számolniuk a Bizottságnak az ilyen vizsgálat során tett megállapításaikról annak érdekében, hogy támogassák a Bizottságot az e rendelet egyedüli érvényesítőjeként betöltött szerepében.

(1)   Az e rendelet alkalmazásával kapcsolatos eljárásokban a nemzeti_bíróságok felkérhetik a Bizottságot, hogy bocsássa rendelkezésükre a birtokában lévő információkat vagy adjon véleményt az e rendelet alkalmazásával kapcsolatos kérdésekben.

(2)   A tagállamok továbbítják a Bizottságnak minden olyan írásbeli ítélet másolatát, amelyet a nemzeti_bíróságok e rendelet alkalmazásával kapcsolatban hoztak. Ezeket a másolatokat haladéktalanul továbbítani kell azt követően, hogy a feleket a teljes írásbeli ítéletről tájékoztatták.

(3)   Amennyiben e rendelet koherens alkalmazása szükségessé teszi, a Bizottság a saját kezdeményezésére írásbeli észrevételeket nyújthat be a nemzeti_bíróságokhoz. A Bizottság az érintett bíróság hozzájárulásával szóbeli észrevételeket is tehet.

(4)   A Bizottság – kizárólag az észrevételeinek elkészítése céljából – felkérheti a megfelelő nemzeti_bíróságot, hogy az ügy vizsgálatához szükséges dokumentumokat adja át a Bizottságnak, illetve gondoskodjon azok átadásáról.

(5)   A nemzeti_bíróságok nem hozhatnak olyan határozatokat, amelyek ellentétesek a Bizottság által e rendelet értelmében elfogadott bármely határozattal. Kerülniük kell továbbá az olyan határozatok kibocsátását, amelyek ellentétben állnának a Bizottság által az e rendelet alapján kezdeményezett eljárásban meghozandó határozattal. E célból a nemzeti_bíróság felmérheti, hogy szükséges-e az előtte folyó eljárást felfüggeszteni. Ez nem érinti a nemzeti_bíróságok azon lehetőségét, hogy az EUMSZ 267. cikke alapján előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtsanak be.

(1)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el a következők alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapítása céljából:

a)	a 3. cikk szerinti értesítések és beadványok formája, tartalma és egyéb részletei;

b)	azon technikai intézkedések formája, tartalma és egyéb részletei, amelyeket a kapuőröknek az 5., 6. vagy 7. cikknek való megfelelés biztosítása érdekében végre kell hajtaniuk;

c)	a számfüggetlen_személyközi_hírközlési_szolgáltatások 7. cikk szerinti interoperabilitásának megvalósítását célzó operatív és technikai szabályok;

d)	a 8. cikk (3) bekezdése szerinti, indokolással ellátott kérelem formája, tartalma és egyéb részletei;

e)	a 9. és a 10. cikk szerinti, indokolással ellátott kérelmek formája, tartalma és egyéb részletei;

f)	a 11. cikk értelmében készített szabályozói jelentések formája, tartalma és egyéb részletei;

g)

a fogyasztókról készült profilalkotásra használt technikáknak a 15. cikk (1) bekezdése szerinti auditált leírására vonatkozó módszertan és eljárás; amikor e célból egy végrehajtási jogi aktusra vonatkozó tervezetet dolgoz ki, a Bizottság konzultál az európai adatvédelmi biztossal és konzultálhat az Európai Adatvédelmi Testülettel, a civil társadalommal és más releváns szakértőkkel;

h)	a 14. és a 15. cikk szerinti értesítések és beadványok formája, tartalma és egyéb részletei;

i)	a 17., 18. és 19. cikk szerinti piaci vizsgálatokkal kapcsolatos eljárásokra, valamint a 24., 25. és 29. cikk szerinti eljárásokra vonatkozó gyakorlati szabályok;

j)	a 34. cikk szerinti, meghallgatáshoz való jog gyakorlására vonatkozó gyakorlati szabályok;

k)	a 34. cikkben előírt közlési feltételekre vonatkozó gyakorlati szabályok;

l)	a 37. és a 38. cikk szerinti, a Bizottság és a nemzeti hatóságok közötti együttműködésre és koordinációra vonatkozó gyakorlati szabályok; valamint

m)	a határidők számítására és meghosszabbítására vonatkozó gyakorlati szabályok.

(2)   Az e cikk (1) bekezdése a)–k) és m) pontjában említett végrehajtási jogi aktusokat az 50. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó-bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

Az e cikk (1) bekezdése l) pontjában említett végrehajtási jogi aktust az 50. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(3)   Az (1) bekezdés szerinti bármely végrehajtási jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság közzéteszi annak tervezetét, és minden érdekelt felet felkér arra, hogy egy legalább egy hónapos határidőn belül véleményezze azt.

(1)   A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)   A Bizottságnak a 3. cikk (6) és (7) bekezdésében, valamint a 12. cikk (1), (3) és (4) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása 5 éves időtartamra szól 2022. november 1-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. A felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal minden egyes időtartam letelte előtt.

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 3. cikk (6) és (7) bekezdésében, valamint a 12. cikk (1), (3) és (4) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)   A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban megállapított elvekkel összhangban konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6)   A 3. cikk (6) és (7) bekezdésében, valamint a 12. cikk (1), (3) és (4) bekezdésében értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.