keyboard_tab Contratti di vendita di beni conformi 2019/0771 HU

(3) Egy valódi digitális egységes piac megvalósítása, a jogbiztonság erősítése és a tranzakciós költségek – különösen a kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára történő – csökkentése érdekében a magas szintű fogyasztóvédelmet alapul véve harmonizálni kell az áruk adásvételére irányuló szerződések egyes vonatkozásait.

(5) A technológiai fejlődés az olyan áruk piacának növekedéséhez vezetett, amelyek digitális tartalmat vagy digitális_szolgáltatásokat foglalnak magukban, vagy ilyenekkel vannak összekapcsolva.

  Mivel egyre nő az ilyen eszközök száma, és ezek egyre gyorsabban terjednek a fogyasztók körében, uniós szintű intézkedésre van szükség a magas szintű fogyasztóvédelem biztosítása és az ilyen termékek adásvételére irányuló szerződésekre alkalmazandó szabályokhoz kapcsolódó jogbiztonság növelése érdekében.

  A jogbiztonság növelése ugyanis segítene a fogyasztók és az eladók bizalmának megerősítésében.

(6) A szállítási feltételekre, és a távollévők között vagy üzlethelyiségen kívül kötött szerződések tekintetében a szerződéskötést megelőző tájékoztatási követelményekre, valamint az elállási jogra vonatkozó szabályoknak a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) által történt teljeskörű harmonizációja ellenére az áruk adásvételére alkalmazandó uniós szabályok továbbra sem egységesek.

  A szerződések más olyan lényeges elemeire vonatkozóan, mint például a szerződésszerűségi kritériumok, a hibás teljesítés esetén rendelkezésre álló jogorvoslatok és az ezek érvényesítésére vonatkozó fő szabályok, az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) jelenleg minimális harmonizációt ír elő.

  A tagállamoknak lehetőségük volt az uniós előírások által megkövetelt szintet meghaladóan olyan szabályok bevezetésére vagy fenntartására, amelyek még magasabb szintű fogyasztóvédelem elérését biztosítják.

  Ezzel a lehetőséggel a tagállamok különböző elemeket illetően és eltérő mértékben éltek.

  Ebből adódóan az 1999/44/EK irányelvet átültető nemzeti rendelkezések olyan lényegi elemek tekintetében, mint például a jogorvoslatok hierarchiájának hiánya vagy megléte, pillanatnyilag jelentősen eltérnek egymástól.

(7) A meglévő eltérések hátrányosan érinthetik a vállalkozásokat és a fogyasztókat.

  Az 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) értelmében amennyiben a vállalkozás a tevékenységét egy másik tagállam fogyasztói irányában fejti ki, úgy figyelembe kell vennie a fogyasztók szokásos tartózkodási helye szerinti ország fogyasztói szerződésekre vonatkozó jogának kötelező érvényű szabályait.

  Mivel ezek a szabályok tagállamonként eltérnek, a vállalkozásoknál többletköltségek merülhetnek fel.

  Következésképpen előfordulhat, hogy számos vállalkozás inkább csak belföldön folytatja tevékenységét, vagy csak egy-két tagállamba exportál.

  Ez a határokon átnyúló kereskedelemmel összefüggő költségek és kockázatok minimalizálására irányuló döntés azt eredményezi, hogy elvész a kereskedelem bővítésének és a méretgazdaságosság kihasználásának lehetősége.

  Ez különösen a kkv-kat érinti.

(8) Noha a fogyasztók az 593/2008/EK rendelet alkalmazásának eredményeként a külföldről történő vásárlásaik során magas szintű védelemben részesülnek, a jogi széttagolódás kedvezőtlenül befolyásolja a fogyasztók határokon átnyúló ügyletekbe vetett bizalmát.

  A bizalom hiányához számos tényező hozzáj árul, azonban a legfontosabb szerződéses jogokkal kapcsolatos bizonytalanság a fogyasztói aggályok között kiemelt helyen szerepel.

  Ez a bizonytalanság attól függetlenül fennáll, hogy a fogyasztókat védik-e a saját tagállamuknak a fogyasztói szerződésekre vonatkozó kötelező érvényű jogi szabályai vagy sem abban az esetben, ha az eladók határokon átnyúló tevékenysége ezekre a fogyasztókra irányul, illetve attól, hogy a fogyasztók kötnek-e eladókkal határokon átnyúló szerződést vagy sem anélkül, hogy az adott eladó a fogyasztó tagállamában folytatna kereskedelmi tevékenységet.

(10) Ennek az irányelvnek az áruk – köztük a digitális elemeket tartalmazó áruk – adásvételére alkalmazandó szabályokra csak azon fő szerződéses elemek tekintetében kell kiterjednie, amelyek a belső piacon tapasztalható, szerződési joggal kapcsolatos akadályok felszámolásához szükségesek.

  E célból a szerződésszerűségi követelményekre, a hibás teljesítés esetén a fogyasztó rendelkezésére álló jogorvoslatokra és az ezek fő érvényesítési módozataira vonatkozó szabályokat teljeskörűen harmonizálni kell, és a fogyasztóvédelem szintjét az 1999/44/EK irányelvhez képest növelni kell.

  A fogyasztói szerződések jogának néhány lényeges elemére vonatkozó, teljeskörűen harmonizált szabályok megkönnyítenék a vállalkozások – különösen a kkv-k – számára, hogy termékeiket más tagállamokban is kínálják.

  A kulcsfontosságú szabályok teljeskörű harmonizációjának eredményeként a fogyasztók magas szintű fogyasztóvédelemben részesülnének, és egyéb jóléti előnyökhöz jutnának.

(11) Ez az irányelv kiegészíti a 2011/83/EU irányelvet.

  Míg a 2011/83/EU irányelv főként a szerződéskötést megelőző tájékoztatási követelményekre, a távollévők között vagy üzlethelyiségen kívül kötött szerződésektől való elállás jogára, valamint az áruk szállításával és a kárveszély átszállásával kapcsolatos szabályokra vonatkozó rendelkezéseket állapít meg, ez az irányelv az áruk szerződésszerűségére, hibás teljesítés esetén a fogyasztók rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségekre, valamint e jogorvoslatok érvényesítésének módozataira vonatkozó szabályokat vezet be.

(12) Ez az irányelv csak azokra az ingóságokra alkalmazandó, amelyek ezen irányelv értelmében árunak minősülnek.

  A tagállamok ezért szabadon szabályozhatják az ingatlanok, például a lakóépületek és az ilyen ingatlanok meghatározó részét képező alkotórészeinek adásvételére vonatkozó szerződéseket.

(13) Ennek az irányelvnek és az (EU) 2019/770 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (6) kölcsönösen ki kell egészíteniük egymást.

  Míg az (EU) 2019/770 irányelv a digitális_tartalom szolgáltatására, illetve digitális_szolgáltatások nyújtására irányuló szerződéseket érintő egyes követelményekre alkalmazandó szabályokat, addig ez az irányelv az áruk adásvételére irányuló szerződéseket érintő egyes követelményekre alkalmazandó szabályokat határozza meg.

  Ennek megfelelően a fogyasztók elvárásainak teljesítése, valamint a digitális_tartalommal vagy digitális_szolgáltatásokkal kereskedők számára egyértelmű és egyszerű jogi keret biztosítása érdekében az (EU) 2019/770 irányelv alkalmazandó a digitális_tartalom szolgáltatására, vagy digitális_szolgáltatás nyújtására – ideértve a fizikai adathordozón, például DVD-n, CD-n, USB-kulcson és memóriakártyán szolgáltatott digitális tartalmat is –, valamint magára a fizikai adathordozóra is, feltéve, hogy a fizikai adathordozó kizárólag a digitális_tartalom hordozójának szerepét tölti be.

  Ezzel ellentétben ez az irányelv az áruk adásvételére irányuló szerződésekre alkalmazandó, ideértve a digitális elemeket tartalmazó olyan árukat is, amelyeknél ahhoz, hogy betöltsék funkciójukat, digitális_tartalom vagy digitális_szolgáltatás szükséges.

(15) Ez az irányelv az áruk adásvételére irányuló szerződésekre alkalmazandó, ideértve a digitális elemeket tartalmazó árukat is, amelyek esetében a beépített vagy összekapcsolt digitális_tartalom vagy digitális_szolgáltatás hiányában az áruk nem tudnák betölteni funkciójukat, és amelyek esetében az említett digitális tartalmat vagy szolgáltatást az adott árukra vonatkozó adásvételi_szerződés keretében, az áruval együtt szolgáltatják.

  Az, hogy a beépített vagy összekapcsolt digitális_tartalom szolgáltatása vagy digitális_szolgáltatás nyújtása az eladóval kötött adásvételi_szerződés részét képezi-e, e szerződés tartalmától függ.

  Ennek ki kell terjednie az olyan beépített vagy összekapcsolt digitális_tartalomra vagy digitális_szolgáltatásra, amelynek szolgáltatását, illetve nyújtását a szerződés kifejezetten előírja.

  Ide tartoznak azok az adásvételi_szerződések is, amelyek valamely konkrét digitális_tartalom szolgáltatására vagy konkrét digitális_szolgáltatás nyújtására vonatkozónak értelmezhetők, mivel az azonos típusú áruk esetében szokásosnak minősülnek, és mivel az áruk jellegéből adódóan, továbbá figyelembe véve az eladó által vagy az ő nevében, illetve az értékesítési lánc korábbi szakaszaiban szereplő személyek – köztük a gyártó – által tett nyilvános kijelentéseket, a fogyasztó észszerűen elvárhatta ezeket.

  Ha például egy okostelevízió a hirdetés szerint egy bizonyos videoalkalmazást tartalmaz, ezt a videoalkalmazást úgy kell tekinteni, hogy az az adásvételi_szerződés részét képezi.

  Ez attól függetlenül alkalmazandó, hogy a digitális tartalmat vagy digitális_szolgáltatást előre telepítették-e az árura, vagy azt később kell csak letölteni egy másik eszközre, és amely így csak össze van kapcsolva az áruval.

  Például egy okostelefon tartalmazhat az adásvételi_szerződés szerint nyújtott, szabványosított, előre telepített alkalmazásokat, például ébresztőóra vagy kamera alkalmazást.

  Egy másik példa lehet az okosóra.

  Ilyen esetben maga az óra tekintendő a digitális elemeket tartalmazó árunak, amely csak egy olyan alkalmazással töltheti be a funkcióját, amelyet az adásvételi_szerződés szerint biztosítottak, ám amelyet a fogyasztónak kell letöltenie az okostelefonjára; ekkor az alkalmazás lesz az összekapcsolt digitális elem.

  Ugyanez alkalmazandó akkor, ha a beépített vagy összekapcsolt digitális tartalmat vagy digitális_szolgáltatást nem maga az eladó, hanem az adásvételi_szerződés értelmében egy harmadik fél nyújtja.

  Az eladók és a fogyasztók számára a bizonytalanság elkerülése érdekében azzal kapcsolatos kétség esetén, hogy a digitális_tartalom szolgáltatása vagy a digitális_szolgáltatás nyújtása az adásvételi_szerződés részét képezi-e, ezen irányelv szabályait kell alkalmazni.

  Ezenkívül az eladó és a fogyasztó közötti olyan kétoldalú szerződéses jogviszony megállapítására, amelynek részét képezi a beépített vagy összekapcsolt digitális_tartalom szolgáltatása vagy digitális_szolgáltatás nyújtása, nem lehet hatással az a puszta tény, hogy a fogyasztónak beleegyezését kell adnia egy harmadik féllel kötendő felhasználási szerződéshez annak érdekében, hogy élvezhesse a digitális_tartalom vagy a digitális_szolgáltatás előnyeit.

(17) A jogi egyértelműség érdekében ennek az irányelvnek meg kell határoznia az adásvételi_szerződés fogalmát, és meg kell állapítania ezen irányelv hatályát.

  Ezen irányelv hatályának ki kell terjednie azokra a szerződésekre is, amelyek esetében a szerződés tárgyát képező árukat – többek között a fogyasztói igények szerint készülő árukat – a szerződéskötést követően állítják elő vagy gyártják le.

  Ezenkívül az áruk üzembe helyezése ezen irányelv hatálya alá tartozhat, amennyiben az üzembe helyezés az adásvételi_szerződés részét képezi, és azt az eladónak kell végeznie vagy az eladó felelőssége alatt kell végezni.

  Amennyiben a szerződés áruk adásvételére és szolgáltatásnyújtásra vonatkozó elemeket is tartalmaz, a nemzeti jog alapján kell eldönteni, hogy a teljes szerződés az ezen irányelv értelmében vett adásvételi_szerződésnek minősül-e.

(18) Ez az irányelv nem érintheti a nemzeti jognak az ebben az irányelvben nem szabályozott kérdésekre vonatkozó rendelkezéseit, így különösen az áruk jogszerűségére, a kártérítésre és az általános szerződési jogi szempontokra – például a szerződések létrejöttére, érvényességére, semmisségére vagy joghatásaira – vonatkozó nemzeti szabályokat.

  Ugyanez vonatkozik a szerződések megszüntetésének következményeire és a javítás és a csere bizonyos szempontjaira, amelyeket ezen irányelv nem szabályoz.

  A tagállamoknak továbbra is biztosítani kell a lehetőséget, hogy amikor szabályozzák a felek azon jogát, hogy a másik fél teljesítéséig visszatartsák a saját kötelezettségeik vagy annak egy részének teljesítését, szabadon meghatározzák, hogy a fogyasztó mely feltételek és szabályok szerint tarthatja vissza a vételárat.

  A tagállamok továbbá szabadon szabályozhatják a fogyasztó kártérítésre való jogosultságát az ezen irányelv eladó általi megsértése következtében elszenvedett kárért.

  Ez az irányelv nem érintheti továbbá azokat a nem kifejezetten fogyasztói szerződésekre vonatkozó nemzeti szabályokat, amelyek bizonyos típusú, az adásvételi_szerződés megkötésekor nem felismerhető hiányosságok tekintetében rendelkeznek különös jogorvoslatokról, nevezetesen a nemzeti jog azon rendelkezéseit, amelyek különös szabályokat állapítanak meg az eladó rejtett hibák esetén fennálló felelősségére vonatkozóan.

  Ez az irányelv nem érinti továbbá a hibás teljesítés esetén a fogyasztó által az értékesítési lánc korábbi szakaszaiban szereplő személyek – például a gyártók – vagy az említett személyek kötelezettségeit teljesítő más személyek ellen érvényesíthető szerződésen kívüli jogorvoslatokról rendelkező nemzeti jogot.

(21) A tagállamok számára szintén lehetővé kell tenni, hogy az ezen irányelv hatálya alól kizárt szerződésekre is kiterjesszék ezen irányelv szabályait, vagy hogy e szerződéseket egyébként szabályozzák.

  A tagállamok szabadon dönthetnek például úgy, hogy az ezen irányelv által a fogyasztók számára nyújtott védelmet olyan természetes vagy jogi személyekre – például nem kormányzati szervezetekre, induló vállalkozásokra vagy kkv-kra – is kiterjesztik, akik ezen irányelv értelmében nem minősülnek fogyasztónak.

(22) A fogyasztó meghatározásának azokra a természetes személyekre kell kiterjednie, akik nem kereskedelmi, üzleti, kézműipari vagy szakmai célból járnak el.

  Ugyanakkor a tagállamok szabadon meghatározhatják azt is, hogy olyan kettős célú szerződések esetében, amelyeknél a szerződést részben a személy kereskedelmi tevékenységi körébe tartozó, részben pedig azon kívül eső célból kötik, és a kereskedelmi cél annyira korlátozott, hogy a szerződés egésze szempontjából nem elsődleges, az adott személy fogyasztónak is tekintendő-e, és milyen feltételek mellett.

(61) Az eladó károkért való felelősségének elve az adásvételi_szerződések egyik alapvető eleme.

  A fogyasztó számára ezért biztosítani kell bármely olyan hátrányokból eredő kár megtérítéséhez való jogot, amelyeket az eladó ezen irányelv megsértésével okozott, beleértve a hibás teljesítés következtében elszenvedett kár megtérítését is.

  E kártérítésnek a fogyasztót a lehető legközelebb kell juttatnia ahhoz a helyzethez, amelyben az áruk szerződésszerűsége esetén lett volna.

  Mivel a kártérítéshez való jog már valamennyi tagállamban biztosított, ez az irányelv nem érintheti a fogyasztóknak az e szabályok megsértéséből eredő kára megtérítésére vonatkozó nemzeti szabályokat.

  A tagállamok szabadon szabályozhatják a fogyasztó kártérítésre vonatkozó igényét olyan helyzetekben, amelyekben a javítás vagy a csere jelentős kényelmetlenséget okozott vagy késedelmesen történt meg.

(66) Az 1999/44/EK irányelvet hatályon kívül kell helyezni.

  A hatályon kívül helyezés időpontját össze kell hangolni ezen irányelv átültetésének határidejével.

  Annak biztosítása érdekében, hogy az átültetés határidejét követően megkötött szerződésekre egységesen alkalmazzák azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a tagállamok ennek az irányelvnek megfeleljenek, ez az irányelv nem alkalmazandó az átültetés határidejét megelőzően megkötött szerződésekre.