(37) Ahhoz, hogy a jogbiztonság a fogyasztók és az eladók szempontjából egyaránt javuljon, egyértelműen meg kell határozni azt az időpontot, amikor az áru szerződésszerűségét értékelni kell.
Az áruk szerződésszerűségének megállapítása szempontjából irányadó időpont az áruk leszállításának időpontja.
Ez azokra az árukra is vonatkozik, amelyek egyszeri szolgáltatáson keresztül nyújtott digitális tartalmat vagy digitális_szolgáltatást foglalnak magukban, vagy azzal vannak összekapcsolva.
Ugyanakkor, ha az áruba beépített vagy azokkal összekapcsolt digitális tartalmat vagy digitális_szolgáltatást egy meghatározott időszakon belül folyamatosan kell biztosítani, az adott digitálistartalom- vagy digitálisszolgáltatás-elem szerződésszerűségének megállapítása szempontjából nem egy adott időpont, hanem egy adott időtartam irányadó, amely a szállítás időpontjában veszi kezdetét.
Jogbiztonsági okokból ez az időtartam meg kell, hogy egyezzen azzal az időtartammal, amíg az eladó a hibás teljesítésért felel.
- = -
(39) A digitális elemeket tartalmazó áru akkor tekinthető a fogyasztó számára leszállítottnak, ha az áru fizikai része leszállításra került, és a digitális_tartalom vagy digitális_szolgáltatás egyszeri szolgáltatása is megtörtént, illetve a digitális_tartalom vagy digitális_szolgáltatás egy meghatározott időszakon belüli folyamatos szolgáltatása megkezdődött.
Ez annyit jelent, hogy az eladónak oly módon kell a fogyasztó rendelkezésére bocsátania a digitális tartalmat vagy digitális_szolgáltatást, illetve számára oly módon kell azt hozzáférhetővé tennie, hogy a digitális_tartalom vagy digitális_szolgáltatás – illetve az ezek letöltésére vagy ezekhez való hozzáférés biztosítására alkalmas eszköz – elérje a fogyasztó érdekkörét, és semmilyen további intézkedésre ne legyen szükség az eladó részéről ahhoz, hogy a fogyasztó a szerződéssel összhangban használhassa a digitális tartalmat vagy digitális_szolgáltatást, például egy hivatkozás vagy letöltési opció biztosításával.
Ezért a szerződésszerűség megállapítása szempontjából az az időpont irányadó, amikor a digitális tartalmat szolgáltatták vagy a digitális_szolgáltatást nyújtották, ha az áru fizikai részét hamarabb leszállították.
Ebből adódóan biztosítani lehet, hogy egységes kezdőpontja legyen a helytállási időnek egyrészt a fizikai rész, másrészt a digitális elem vonatkozásában.
Ezenfelül a fogyasztók sok esetben nem tudják észlelni a fizikai rész hibáját a digitális_tartalom szolgáltatása vagy a digitális_szolgáltatás nyújtása előtt.
- = -
(41) Az eladók számára a jogbiztonság biztosítása és a határokon átnyúló vásárlások iránti általános fogyasztói bizalom erősítése érdekében meg kell határozni egy időtartamot, amelyen belül a fogyasztó jogorvoslatra jogosult a szerződésszerűség megállapítása szempontjából irányadó időpontban fennálló hibás teljesítések tekintetében.
Figyelembe véve, hogy a tagállamok túlnyomó többsége az 1999/44/EK irányelv végrehajtásakor kétéves időtartamról rendelkezett, és a gyakorlatban ezt az időtartamot a piaci szereplők észszerűnek tekintették, ezt az időtartamot fenn kell tartani.
Célszerű, hogy ugyanez vonatkozzon a digitális elemeket tartalmazó árukra is.
Ugyanakkor, amennyiben a szerződés két éven túli időtartamra írja elő a folyamatos szolgáltatást, a fogyasztónak jogorvoslati jogosultságot kell biztosítani a digitális_tartalommal vagy digitális_szolgáltatással kapcsolatos hibás teljesítés tekintetében, amennyiben az azon az időtartamon belül következik be vagy válik felismerhetővé, amelyre kiterjedően a szerződés előírja a digitális_tartalom vagy digitális_szolgáltatás folyamatos szolgáltatását.
Annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok rugalmasan növelhessék a fogyasztóvédelem szintjét a nemzeti jogukban, a tagállamok számára lehetőséget kell adni, hogy az ebben az irányelvben megállapított időtartamnál hosszabb helytállási időtartamról rendelkezzenek az eladók vonatkozásában.
- = -
(45) Egy éven vagy – ha a tagállamok a kétéves időtartam alkalmazását választották – két éven keresztül a fogyasztónak csak azt kell igazolnia, hogy az áru nem szerződésszerű, anélkül, hogy azt is bizonyítania kellene, hogy a hibás teljesítés már a szerződésszerűség megállapítására irányadó időpontban is fennállt.
A fogyasztó követelésének elutasításához az eladónak kell azt bizonyítania, hogy a hibás teljesítés az említett időpontban nem állt fenn.
Ezenkívül bizonyos esetekben annak vélelmezése, hogy a hibás teljesítés a szerződésszerűség megállapítására irányadó időpontban már fennállt, összeegyeztethetetlen lehet az áru vagy a hiba jellegével.
Az első esetre példa lehet a jellegüknél fogva elhasználódó áruk, köztük a romlandó termékek, például a virágok, vagy az egyszeri használatra szánt áruk.
A második esetre példa lehet az olyan hiba, amelyet csakis a fogyasztó vagy nyilvánvaló külső ok idézhetett elő azt követően, hogy az árut a fogyasztónak leszállították.
Digitális elemeket tartalmazó áruk esetében, amennyiben a szerződés a digitális_tartalom vagy digitális_szolgáltatás folyamatos nyújtását írja elő, a fogyasztótól nem követelhető meg annak bizonyítása, hogy a digitális_tartalommal vagy digitális_szolgáltatással kapcsolatos hibás teljesítés már a szerződésszerűség megállapítására irányadó időtartam során fennállt.
A fogyasztó követelésének elutasításához az eladónak kell azt bizonyítania, hogy a digitális_tartalom vagy digitális_szolgáltatás az említett időszakban szerződésszerű volt.
- = -
(62) Az átláthatóság biztosítása érdekében a szerződéskötést megelőző tájékoztatásra vonatkozó, valamint a kereskedelmi_jótállás meglétével és feltételeivel kapcsolatos, a 2011/83/EU irányelvben foglalt követelmények mellett a kereskedelmi_jótállásra vonatkozóan elő kell írni bizonyos követelményeket.
Emellett a jogbiztonság növelése és a fogyasztók félrevezetésének elkerülése érdekében ennek az irányelvnek elő kell írnia, hogy amennyiben a kapcsolódó reklámokban szereplő kereskedelmi_jótállási feltételek a fogyasztókra nézve kedvezőbbek, mint a jótállási nyilatkozatban szereplő feltételek, úgy a kedvezőbb feltételek irányadók.
Végezetül ennek az irányelvnek rendelkeznie kell a jótállási nyilatkozat tartalmáról, és arról, hogy milyen módon kell azt a fogyasztók rendelkezésére bocsátani.
A jótállási nyilatkozatban például fel kell tüntetni a kereskedelmi_jótállás feltételeit annak kikötésével, hogy az áru szerződésszerűségének szavatolására vonatkozó jogszabályi kötelezettséget nem érinti a kereskedelmi_jótállás, egyértelművé téve ezáltal, hogy a kereskedelmi_jótállás feltételei olyan kötelezettségvállalást keletkeztetnek, amely az áru szerződésszerűségének szavatolására vonatkozó jogszabályi kötelezettségen felül jelentkezik.
A tagállamok számára biztosítani kell, hogy szabadon megállapíthassanak szabályokat a kereskedelmi_jótállás ezen irányelv által nem szabályozott egyéb vonatkozásai tekintetében – például a kereskedelmi_jótálláshoz a jótállásra kötelezetten kívül más kötelezetteket is társítsanak –, amennyiben e szabályok nem fosztják meg a fogyasztókat ez ebben az irányelvben foglalt, teljeskörűen harmonizált, kereskedelmi_jótállásról szóló rendelkezésekkel számukra biztosított védelemtől.
Bár a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy szabadon határozzanak arról, hogy a kereskedelmi_jótállást térítésmentesen kell nyújtani, biztosítaniuk kell, hogy az eladó vagy a gyártó bármilyen kötelezettségvállalása, amely az ezen irányelvben meghatározott kereskedelmi_jótállásnak minősül, megfeleljen ezen irányelv harmonizált szabályainak.
- = -