Contratti di vendita di beni conformi 2019/0771 HU

(2) A fogyasztó és az eladó közötti, a későbbiekben előállítandó vagy gyártandó áru átruházására vonatkozó szerződéseket ezen irányelv alkalmazásában szintén adásvételi_szerződésnek kell tekinteni.

(3) Ez az irányelv nem alkalmazandó a digitális_tartalom szolgáltatására vagy digitális_szolgáltatás nyújtására irányuló szerződésekre. Alkalmazandó azonban az olyan digitális_tartalomra vagy digitális_szolgáltatásra, amelyet a 2. cikk 5. pontjának b) alpontja szerinti áru foglal magában vagy amely ilyen áruval van összekapcsolva, és amelyet az adásvételi_szerződés értelmében az áruval együtt szolgáltatnak, függetlenül attól, hogy az említett digitális tartalmat vagy digitális_szolgáltatást az eladó vagy egy harmadik fél szolgáltatja. Ha kétség merül fel azzal kapcsolatban, hogy a beépített vagy összekapcsolt digitális_tartalom vagy digitális_szolgáltatás részét képezi-e az adásvételi_szerződésnek, akkor vélelmezni kell, hogy az adásvételi_szerződés a digitális_tartalomra vagy digitális_szolgáltatásra is kiterjed.

(4) Ez az irányelv nem alkalmazandó a következőkre:

a)	bármely olyan fizikai adathordozó, amely kizárólag digitális_tartalom hordozására szolgál; vagy

b)	a végrehajtás vagy más jogi felhatalmazás alapján értékesített áruk.

(5) A tagállamok kizárhatják ezen irányelv hatálya alól az alábbiak adásvételére irányuló szerződéseket:

a)	nyilvános_árverésen értékesített használt áruk; és

b)	élőállatok.

Az a) pontban említett esetben a fogyasztók számára könnyen elérhető, egyértelmű és átfogó tájékoztatást kell biztosítani arról, hogy az ezen irányelvből eredő jogok nem érvényesülnek.

(6) Ez az irányelv nem érinti a tagállamok arra vonatkozó lehetőségét, hogy az általános szerződési jogi szabályokat, például a szerződések létrejöttére, érvényességére, semmisségére vagy joghatásaira, köztük a szerződés megszüntetésének következményeire vonatkozó szabályokat maguk határozzák meg annyiban, amennyiben azokat ez az irányelv nem szabályozza, illetve hogy a kártérítéshez való jogot maguk szabályozzák.

(7) Ez az irányelv nem érinti a tagállamok arra vonatkozó lehetőségét, hogy lehetővé tegyék a fogyasztók számára, hogy kiválasszák azt a jogorvoslati lehetőséget, amellyel élni kívánnak, ha a hibás teljesítés a szállítástól számított rövid időn – legfeljebb 30 napon – belül válik felismerhetővé. Ez az irányelv nem érinti továbbá azokat a nem kifejezetten a fogyasztói szerződésekre vonatkozó nemzeti szabályokat, amelyek bizonyos típusú, az adásvételi_szerződés megkötésekor nem felismerhető hibák tekintetében rendelkeznek különös jogorvoslati lehetőségekről.

7. cikk

A szerződésszerűség objektív követelményei

(1) A szerződésszerűség szubjektív követelményeinek teljesítése mellett az árunak meg kell felelnie az alábbi követelményeknek is:

a)	alkalmasnak kell lennie azokra a célokra, amelyekre az azonos típusú árukat szokásosan használják, figyelembe véve adott esetben a hatályos uniós és tagállami jogot és műszaki szabványokat, illetve ilyen műszaki szabványok hiányában az alkalmazandó ágazatspecifikus magatartási kódexeket;

b)	adott esetben olyan minőségűnek kell lennie, mint amilyen minőségű az a minta vagy modell, amelyet az eladó a szerződés megkötése előtt bocsátott a fogyasztó rendelkezésére, és meg kell felelnie az említett minta vagy modell leírásának;

c)	adott esetben olyan tartozékokkal, többek között csomagolással, üzembe helyezési utasításokkal vagy egyéb utasításokkal együtt kell szállítani, amelyek átadását a fogyasztó észszerűen elvárhatja; valamint

az azonos típusú áruk esetében szokásos és a fogyasztó által észszerűen elvárható mennyiséggel, minőséggel és egyéb jellemzőkkel kell rendelkeznie, többek között a tartósság, a funkcionalitás, a kompatibilitás és a biztonság tekintetében, figyelembe véve az áru jellegét és az eladó vagy az értékesítési lánc korábbi szakaszaiban szereplő más személy – többek között a gyártó – által, különösen reklámban vagy a címkén tett bármely nyilvános kijelentést.

(2) Az eladót nem kötik az (1) bekezdés d) pontjában említett nyilvános kijelentések, ha bizonyítja, hogy:

a)	a szóban forgó nyilvános kijelentésről nem tudott, és arról észszerűen eljárva nem is tudhatott;

b)	a szerződéskötés időpontjáig a nyilvános kijelentést – a korábbi kijelentés megtételének módjával azonos vagy hasonló módon – helyesbítették; vagy

c)	az áru megvételére vonatkozó elhatározást a nyilvános kijelentés nem befolyásolhatta.

(3) Digitális elemeket tartalmazó áruk esetében az eladónak biztosítania kell, hogy a fogyasztó értesítést kapjon az olyan – például biztonsági – frissítésekről, amelyek az említett áruk szerződésszerűségének fenntartásához szükségesek, valamint hogy megkapja ezeket az alábbi időszakon keresztül:

az áru és a digitális elemek típusa és célja alapján, valamint figyelembe véve a körülményeket és a szerződés jellegét, a fogyasztó által észszerűen elvárható időszakon keresztül, amennyiben az adásvételi_szerződés a digitális_tartalom vagy a digitális_szolgáltatás egyszeri szolgáltatásáról rendelkezik; vagy

b)	a 10. cikk (2) bekezdésében vagy adott esetben (5) bekezdésében megjelölt időszakon keresztül, ha az adásvételi_szerződés a digitális_tartalom vagy a digitális_szolgáltatás tekintetében meghatározott időszakon keresztüli folyamatos szolgáltatásáról rendelkezik.

(4) Amennyiben a fogyasztó nem telepíti észszerű határidőn belül a (3) bekezdésnek megfelelően rendelkezésre bocsátott frissítéseket, az eladó nem felel a hibás teljesítésért, amely kizárólag a vonatkozó frissítés hiányából fakad, feltéve, hogy:

a)	az eladó tájékoztatta a fogyasztót a frissítés elérhetőségéről és a telepítés fogyasztó általi elmulasztásának következményeiről; valamint

b)	a frissítés telepítésének fogyasztó általi elmulasztása vagy a frissítés fogyasztó általi helytelen telepítése nem a fogyasztó számára biztosított telepítési útmutató hiányosságának tudható be.

(5) Az (1) vagy a (3) bekezdés alapján nem állapítható meg hibás teljesítés abban az esetben, ha a szerződés megkötésekor a fogyasztó külön tájékoztatást kapott arról, hogy az áru valamely konkrét tulajdonsága eltér az (1) vagy a (3) bekezdésben meghatározott, a szerződésszerűségre vonatkozó objektív követelményektől, és a fogyasztó az adásvételi_szerződés megkötésekor ezt az eltérést külön, kifejezetten elfogadta.

10. cikk

Az eladó felelőssége

(1) Az eladó felelős a fogyasztóval szemben minden olyan hibáért, amely az áru leszállításának időpontjában fennáll, és amely az ettől az időponttól számított két éven belül felismerhetővé válik. A 7. cikk (3) bekezdésének sérelme nélkül ez a bekezdés a digitális elemeket tartalmazó árukra is alkalmazandó.

(2) Digitális elemeket tartalmazó áruk esetében, amennyiben az adásvételi_szerződés a digitális_tartalom vagy digitális_szolgáltatás egy meghatározott időszakon keresztüli folyamatos szolgáltatását írja elő, az eladó felelősséggel tartozik továbbá a digitális_tartalommal vagy digitális_szolgáltatással kapcsolatos hibás teljesítésért is, amennyiben az a digitális elemeket tartalmazó áru szállításának időpontjától számított két éven belül következik be vagy válik felismerhetővé. Amennyiben a szerződés két évnél hosszabb időtartamon keresztüli folyamatos szolgáltatásról rendelkezik, az eladó felelős a digitális_tartalommal vagy digitális_szolgáltatással kapcsolatos hibákért, amelyek azon az időtartamon belül következnek be vagy válnak felismerhetővé, amelyre kiterjedően az adásvételi_szerződés előírja a digitális_tartalom vagy digitális_szolgáltatás folyamatos szolgáltatását.

(3) A tagállamok az (1) és a (2) bekezdésben említetteknél hosszabb határidőket is fenntarthatnak vagy bevezethetnek.

(4) Amennyiben a nemzeti jog a 13. cikk szerinti jogorvoslatok érvényesítésére elévülési időt is meghatároz, a tagállamok biztosítják, hogy a fogyasztó jogosult legyen az említett elévülési időn belül a 13. cikk szerinti jogorvoslatra minden olyan hibás teljesítés miatt, amelyért az eladó e cikk (1) és (2) bekezdése alapján felelősséggel tartozik, és amely az említett bekezdésekben meghatározott időn belül válik felismerhetővé.

(5) E cikk (1) és (2) bekezdésétől eltérve, a tagállamok a 13. cikkben meghatározott jogorvoslatok tekintetében fenntarthatnak vagy bevezethetnek kizárólag elévülési időt. A tagállamok biztosítják, hogy a fogyasztó jogosult legyen az ilyen elévülési időn belül a 13. cikk szerinti jogorvoslatra minden olyan hibás teljesítés miatt, amelyért az eladó e cikk (1) és (2) bekezdése alapján felelősséggel tartozik, és amely az említett bekezdésekben meghatározott időn belül válik felismerhetővé.

(6) A tagállamok előírhatják, hogy használt áruk esetén az eladó és a fogyasztó olyan szerződéses feltételekről vagy megállapodásokról állapodhat meg, amelyek az (1), a (2) és az (5) bekezdésben említetteknél rövidebb helytállási időszakot, illetve elévülési időt írnak elő, feltéve, hogy ezen időszakok egy évnél nem rövidebbek.

17. cikk

Kereskedelmi jótállás

(1) Bármilyen kereskedelmi_jótállás kötelező érvényű a jótállásra kötelezettre nézve, a kereskedelmi_jótállási nyilatkozatban, valamint a szerződés megkötésekor vagy azt megelőzően rendelkezésre álló, kapcsolódó reklámokban foglalt feltételeknek megfelelően. Az e cikkben foglalt feltételek szerint és az uniós vagy a nemzeti jog bármely más alkalmazandó rendelkezésének sérelme nélkül, ha a gyártó bizonyos áruk tekintetében bizonyos időtartamra a tartósságra vonatkozó kereskedelmi_jótállást nyújt a fogyasztónak, a gyártó közvetlenül a fogyasztónak felel a tartósságra vonatkozó kereskedelmi_jótállás teljes időtartama alatt az árunak a 14. cikk szerinti javításáért vagy cseréjéért. A gyártó a fogyasztónak a tartósságra vonatkozó kereskedelmi_jótállási nyilatkozatban ennél kedvezőbb feltételeket is biztosíthat.

Ha a kereskedelmi_jótállási nyilatkozatban foglalt feltételek a fogyasztóra nézve kevésbé kedvezőek, mint a kapcsolódó reklámokban foglaltak, akkor a kereskedelmi_jótállás az említett reklámokban foglalt, a kereskedelmi_jótállásra vonatkozó feltételeknek megfelelően kötelező, kivéve, ha a szerződés megkötése előtt a kapcsolódó reklámokat az eredeti reklámmal azonos vagy hasonló formában helyesbítették.

(2) A kereskedelmi_jótállási nyilatkozatot tartós_adathordozón kell a fogyasztó rendelkezésére bocsátani, legkésőbb az áru szállításának időpontjában. A kereskedelmi_jótállási nyilatkozatot egyértelmű, jól érthető szövegezéssel kell megfogalmazni. A jótállási nyilatkozatnak az alábbiakat kell tartalmaznia:

a)	arra vonatkozó egyértelmű nyilatkozat, hogy az áruk hibás teljesítése esetén a fogyasztót jogszabály alapján a hibás teljesítés eladó általi térítésmentes orvoslására vonatkozó jog illeti meg, és ezt a jogot a kereskedelmi_jótállás nem érinti;

b)	a jótállásra kötelezett neve és címe;

c)	a fogyasztó által a kereskedelmi_jótállás érvényesítése érdekében követendő eljárás;

d)	azon áru megjelölése, amelyekre a kereskedelmi_jótállás vonatkozik; valamint

e)	a kereskedelmi_jótállás feltételei.

(3) Amennyiben a (2) bekezdésben foglalt feltételek nem teljesülnek, az a jótállásra kötelezett szempontjából nem befolyásolja a kereskedelmi_jótállás kötelező jellegét.

(4) A tagállamok a kereskedelmi_jótállás e cikkben nem szabályozott egyéb kérdéseire vonatkozóan szabályokat állapíthatnak meg, többek között azzal kapcsolatban, hogy a kereskedelmi_jótállási nyilatkozatot milyen nyelven vagy nyelveken kell a fogyasztó rendelkezésére bocsátani.

25. cikk

Felülvizsgálat

A Bizottság legkésőbb 2024. június 12-ig felülvizsgálja ennek az irányelvnek az alkalmazását, beleértve annak a jogorvoslatokra és a bizonyítási teherre vonatkozó rendelkezéseit – a használt árukra és a nyilvános_árverésen értékesített árukra is kiterjedően –, valamint a tartósságra vonatkozó gyártói kereskedelmi_jótállást érintő rendelkezéseit, és jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak. A jelentésben elsősorban azt kell vizsgálni, hogy ezen irányelv és az (EU) 2019/770 irányelv alkalmazása a digitális_tartalom, a digitális_szolgáltatások és a digitális elemeket tartalmazó áruk értékesítése tekintetében az uniós szakpolitikákra irányadó elveknek megfelelően következetes és egységes keretet biztosít-e a belső piac megfelelő működéséhez. A jelentéshez adott esetben jogalkotási javaslatokat kell csatolni.

whereas

(6) A szállítási feltételekre, és a távollévők között vagy üzlethelyiségen kívül kötött szerződések tekintetében a szerződéskötést megelőző tájékoztatási követelményekre, valamint az elállási jogra vonatkozó szabályoknak a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) által történt teljeskörű harmonizációja ellenére az áruk adásvételére alkalmazandó uniós szabályok továbbra sem egységesek.
A szerződések más olyan lényeges elemeire vonatkozóan, mint például a szerződésszerűségi kritériumok, a hibás teljesítés esetén rendelkezésre álló jogorvoslatok és az ezek érvényesítésére vonatkozó fő szabályok, az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) jelenleg minimális harmonizációt ír elő.
A tagállamoknak lehetőségük volt az uniós előírások által megkövetelt szintet meghaladóan olyan szabályok bevezetésére vagy fenntartására, amelyek még magasabb szintű fogyasztóvédelem elérését biztosítják.
Ezzel a lehetőséggel a tagállamok különböző elemeket illetően és eltérő mértékben éltek.
Ebből adódóan az 1999/44/EK irányelvet átültető nemzeti rendelkezések olyan lényegi elemek tekintetében, mint például a jogorvoslatok hierarchiájának hiánya vagy megléte, pillanatnyilag jelentősen eltérnek egymástól.

- = -

(10) Ennek az irányelvnek az áruk – köztük a digitális elemeket tartalmazó áruk – adásvételére alkalmazandó szabályokra csak azon fő szerződéses elemek tekintetében kell kiterjednie, amelyek a belső piacon tapasztalható, szerződési joggal kapcsolatos akadályok felszámolásához szükségesek.
E célból a szerződésszerűségi követelményekre, a hibás teljesítés esetén a fogyasztó rendelkezésére álló jogorvoslatokra és az ezek fő érvényesítési módozataira vonatkozó szabályokat teljeskörűen harmonizálni kell, és a fogyasztóvédelem szintjét az 1999/44/EK irányelvhez képest növelni kell.
A fogyasztói szerződések jogának néhány lényeges elemére vonatkozó, teljeskörűen harmonizált szabályok megkönnyítenék a vállalkozások – különösen a kkv-k – számára, hogy termékeiket más tagállamokban is kínálják.
A kulcsfontosságú szabályok teljeskörű harmonizációjának eredményeként a fogyasztók magas szintű fogyasztóvédelemben részesülnének, és egyéb jóléti előnyökhöz jutnának.

- = -

(18) Ez az irányelv nem érintheti a nemzeti jognak az ebben az irányelvben nem szabályozott kérdésekre vonatkozó rendelkezéseit, így különösen az áruk jogszerűségére, a kártérítésre és az általános szerződési jogi szempontokra – például a szerződések létrejöttére, érvényességére, semmisségére vagy joghatásaira – vonatkozó nemzeti szabályokat.
Ugyanez vonatkozik a szerződések megszüntetésének következményeire és a javítás és a csere bizonyos szempontjaira, amelyeket ezen irányelv nem szabályoz.
A tagállamoknak továbbra is biztosítani kell a lehetőséget, hogy amikor szabályozzák a felek azon jogát, hogy a másik fél teljesítéséig visszatartsák a saját kötelezettségeik vagy annak egy részének teljesítését, szabadon meghatározzák, hogy a fogyasztó mely feltételek és szabályok szerint tarthatja vissza a vételárat.
A tagállamok továbbá szabadon szabályozhatják a fogyasztó kártérítésre való jogosultságát az ezen irányelv eladó általi megsértése következtében elszenvedett kárért.
Ez az irányelv nem érintheti továbbá azokat a nem kifejezetten fogyasztói szerződésekre vonatkozó nemzeti szabályokat, amelyek bizonyos típusú, az adásvételi_szerződés megkötésekor nem felismerhető hiányosságok tekintetében rendelkeznek különös jogorvoslatokról, nevezetesen a nemzeti jog azon rendelkezéseit, amelyek különös szabályokat állapítanak meg az eladó rejtett hibák esetén fennálló felelősségére vonatkozóan.
Ez az irányelv nem érinti továbbá a hibás teljesítés esetén a fogyasztó által az értékesítési lánc korábbi szakaszaiban szereplő személyek – például a gyártók – vagy az említett személyek kötelezettségeit teljesítő más személyek ellen érvényesíthető szerződésen kívüli jogorvoslatokról rendelkező nemzeti jogot.

- = -

(28) mivel az árukba beépített vagy azokkal összekapcsolt digitális tartalmak és digitális_szolgáltatások folyamatosan fejlődnek, az eladók megállapodhatnak a fogyasztókkal abban, hogy frissítéseket szolgáltatnak az ilyen árukhoz.
Az adásvételi_szerződésben megállapított frissítések javíthatják és fokozhatják az áruk digitálistartalom- vagy digitálisszolgáltatás-elemét, kiterjeszthetik a funkcionalitásukat, hozzáigazíthatják őket a technikai fejlődéshez, megvédhetik őket az új biztonsági fenyegetésektől, valamint egyéb célokat is szolgálhatnak.
Az árukba beépített vagy azokkal összekapcsolt digitális tartalmak és digitális_szolgáltatások tekintetében az áruk szerződésszerűségének értékelésekor ezért azt is figyelembe kell venni, hogy az ilyen áruk digitálistartalom- vagy digitálisszolgáltatás-elemét az adásvételi_szerződéssel összhangban frissítették-e.
Az adásvételi_szerződésben megállapított frissítések teljesítésének elmulasztását hibás teljesítésnek kell tekinteni.
Emellett a hibás vagy hiányos frissítést is hibás teljesítésnek kell tekinteni, mivel az ilyen frissítés ez esetben sem az adásvételi_szerződésnek megfelelően történik.

- = -

(29) A szerződésszerűség biztosítása érdekében az áruknak nemcsak a szubjektív szerződésszerűségi követelményeknek, hanem az ebben az irányelvben meghatározott objektív szerződésszerűségi követelményeknek is meg kell felelniük.
A szerződésszerűséget többek között a következők figyelembevételével kell értékelni: milyen célra használják általában az azonos típusú árukat; az áruk a fogyasztó által észszerűen elvárt tartozékokkal és utasításokkal vannak-e ellátva; illetve megfelelnek-e annak a mintának vagy modellnek, amelyet az eladó rendelkezésre bocsátott.
Az áruknak továbbá az azonos típusú áruk tekintetében szokásos minőséggel és jellemzőkkel kell rendelkezniük, amelyeket a fogyasztó észszerűen elvárhat, figyelembe véve az áru jellegét és az eladó által vagy nevében, illetve az értékesítési lánc korábbi szakaszában szereplő más személy által tett bármely nyilvános kijelentést.

- = -

(31) Főszabály szerint a digitális elemeket tartalmazó áruk esetében, amelyeknél az árukba beépített vagy azokkal összekapcsolt digitális tartalmat vagy digitális_szolgáltatást egyszeri szolgáltatáson keresztül nyújtják, az eladó kizárólag a szállítás időpontjában fennálló hibás teljesítésért felel.
Ugyanakkor a frissítések nyújtására vonatkozó kötelezettségnek tükröznie kell azt a tényt, hogy az ilyen áruk digitális környezete folyamatosan változik.
Ezért frissítések szükségesek annak biztosításához, hogy az áruk ugyanúgy tudjanak működni, mint a szállítás időpontjában.
Ezenkívül – a hagyományos árukkal ellentétben – a digitális elemeket tartalmazó áruk nem teljesen különülnek el az eladó érdekkörétől, mivel az eladó vagy az adásvételi_szerződés alapján a digitális tartalmat vagy digitális_szolgáltatást nyújtó harmadik személy távoli eléréssel, általában az interneten keresztül frissíteni tudja az árut.
Ezért ha a digitális tartalmat vagy digitális_szolgáltatást egyszeri szolgáltatáson keresztül nyújtják, az eladónak kell felelnie azért, hogy biztosítsa a digitális elemeket tartalmazó áruk szerződésszerűségének fenntartásához szükséges frissítéseket a fogyasztó által észszerűen elvárható ideig, még abban az esetben is, ha az áruk a szállítás időpontjában szerződésszerűek voltak.
A frissítések nyújtása tekintetében a fogyasztó által észszerűen elvárható időt az áruk és a digitális elemek típusát és célját, valamint a körülményeket és az adásvételi_szerződés jellegét figyelembe véve kell meghatározni.
A fogyasztó rendes körülmények között addig az időpontig várhatja el a frissítéseket, ameddig az eladó a hibás teljesítésért felel, míg egyes más esetekben a fogyasztó észszerű elvárása az említett időtartamon túl is terjedhet, így például különösen a biztonsági frissítések tekintetében.
Más esetekben, például az időben korlátozott célú digitális elemeket tartalmazó áruk esetében az eladónak a frissítések biztosítására vonatkozó kötelezettsége rendes körülmények között az említett időtartamra korlátozódik.

- = -

(32) Az áruk hosszabb élettartamának biztosítása a fenntarthatóbb fogyasztási szokások és a körforgásos gazdaság megvalósítása szempontjából fontos.
Hasonlóképpen a belső piac működése iránti bizalom növeléséhez nélkülözhetetlen, hogy a piacfelügyelet megerősítése és a gazdasági szereplők számára megfelelő ösztönzők biztosítása révén a nem megfelelő áruk ne kerüljenek az Unió piacára.
E célból a termékspecifikus uniós jogszabályok jelentik a legalkalmasabb eszközt a tartóssági és a termékkel kapcsolatos egyéb követelmények bevezetésére a termékek egyes típusaira vagy csoportjaira vonatkozóan, az e célhoz igazodó kritériumok alkalmazásával.
Ennek az irányelvnek ezért ki kell egészítenie az ilyen termékspecifikus uniós jogszabályokban kitűzött célkitűzéseket, és fel kell vennie a tartósságot az áruk szerződésszerűségének értékelését szolgáló objektív kritériumok közé.
Ebben az irányelvben a tartósság arra utal, hogy az áruk rendeltetésszerű használat mellett képesek megőrizni a megkövetelt funkcióikat és teljesítményüket.
Ahhoz, hogy az áruk szerződésszerűek legyenek, az azonos típusú áruk tekintetében szokásos tartóssággal kell rendelkezniük, amelyet a fogyasztó észszerűen elvárhat, figyelembe véve az adott áru jellegét – ideértve az ilyen áruk észszerű karbantartását, például az autó szűrőjének rendszeres vizsgálatát vagy cseréjét – és az értékesítési láncban szereplő bármely személy által vagy nevében tett bármely nyilvános kijelentést.
Az értékelés során figyelembe kell venni továbbá minden egyéb releváns körülményt, például az áru vételárát, illetve azt, hogy a fogyasztó milyen intenzitással vagy gyakorisággal használja az árut.
Ezenfelül, amennyiben a szerződéskötést megelőzően tett, az adásvételi_szerződés részét képező nyilatkozat a termék tartósságára vonatkozóan konkrét információkat tartalmaz, a fogyasztó számára lehetővé kell tenni, hogy ezeket az információkat a szubjektív szerződésszerűségi követelmények részének tekintse.

- = -

(41) Az eladók számára a jogbiztonság biztosítása és a határokon átnyúló vásárlások iránti általános fogyasztói bizalom erősítése érdekében meg kell határozni egy időtartamot, amelyen belül a fogyasztó jogorvoslatra jogosult a szerződésszerűség megállapítása szempontjából irányadó időpontban fennálló hibás teljesítések tekintetében.
Figyelembe véve, hogy a tagállamok túlnyomó többsége az 1999/44/EK irányelv végrehajtásakor kétéves időtartamról rendelkezett, és a gyakorlatban ezt az időtartamot a piaci szereplők észszerűnek tekintették, ezt az időtartamot fenn kell tartani.
Célszerű, hogy ugyanez vonatkozzon a digitális elemeket tartalmazó árukra is.
Ugyanakkor, amennyiben a szerződés két éven túli időtartamra írja elő a folyamatos szolgáltatást, a fogyasztónak jogorvoslati jogosultságot kell biztosítani a digitális_tartalommal vagy digitális_szolgáltatással kapcsolatos hibás teljesítés tekintetében, amennyiben az azon az időtartamon belül következik be vagy válik felismerhetővé, amelyre kiterjedően a szerződés előírja a digitális_tartalom vagy digitális_szolgáltatás folyamatos szolgáltatását.
Annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok rugalmasan növelhessék a fogyasztóvédelem szintjét a nemzeti jogukban, a tagállamok számára lehetőséget kell adni, hogy az ebben az irányelvben megállapított időtartamnál hosszabb helytállási időtartamról rendelkezzenek az eladók vonatkozásában.

- = -

(42) A meglévő nemzeti jogrendszerekkel való koherencia érdekében a tagállamok szabadon dönthetnek, hogy azt írják elő, hogy az eladó felel a meghatározott időtartamon belül felismerhetővé vált hibás teljesítésért – amelyhez esetlegesen elévülési idő is kapcsolódik –, vagy azt, hogy a fogyasztó jogorvoslati lehetőségeire csak elévülési idő vonatkozik.
Az előbbi esetben a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az eladó helytállási idejét ne lehessen a fogyasztó jogorvoslati lehetőségeire vonatkozó elévülési idővel megkerülni.
Bár éppen ezért nem célszerű, hogy ez az irányelv harmonizálja a nemzeti szinten meghatározott elévülési idők kezdő időpontját, biztosítania kell, hogy az elévülési idők ne tegyék lehetetlenné a fogyasztók számára az olyan hibás teljesítés miatti jogorvoslati jogaik gyakorlását, amelyek azon időtartam alatt válnak felismerhetővé, ameddig az eladó felelősséggel tartozik a hibás teljesítésért.
Az utóbbi esetben a tagállamok kizárólag elévülési időt állapíthatnak meg vagy tarthatnak fenn a fogyasztó jogorvoslati lehetőségei tekintetében, és nem kell olyan időtartamot meghatározniuk, amelyen belül a hibás teljesítésnek felismerhetővé kell válnia ahhoz, hogy az eladó felelősséggel tartozzon.
Annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztókat ilyen esetekben ugyanolyan védelem illesse meg, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy ha csak elévülési idő alkalmazandó, az is tegye lehetővé a fogyasztó számára az olyan hibás teljesítés miatti jogorvoslati jogok gyakorlását, amelyek legalább az ezen irányelvben helytállási időként meghatározott időtartam alatt válnak felismerhetővé.

- = -

(48) Az áru szerződésszerűvé tétele tekintetében a fogyasztónak meg kell adni a javítás és a csere közötti választás lehetőségét.
A fogyasztó számára a javítás kérése lehetőségének biztosítása ösztönzi a fenntartható fogyasztást, és növelheti a termékek tartósságát.
A fogyasztó azon jogosultságát, hogy választhat a javítás és a csere között, csak abban az esetben kell korlátozni, ha az általa választott megoldás jogilag vagy gyakorlatilag lehetetlen, vagy a rendelkezésre álló másik lehetőséghez képest aránytalanul nagy költséget ró az eladóra.
Aránytalan például az áru cseréjét kérni egy kisebb karcolás miatt olyan esetben, ha a csere jelentős költséggel járna, a karcolást viszont könnyen ki lehet javítani.

- = -

(58) Ahhoz, hogy a fogyasztó a szerződés megszüntetéséhez való jogát ténylegesen érvényesíthesse, olyan esetekben, amikor a fogyasztó több árut vásárolt, de a hibás teljesítés az adott szerződés alapján szállított áruk közül csak néhányat érint, a fogyasztónak biztosítani kell a jogot, hogy a nem szerződésszerű árukkal együtt vásárolt többi áru tekintetében is megszüntesse a szerződést, akkor is, ha e többi áru szerződésszerű, amennyiben a fogyasztótól észszerűen nem várható el, hogy elfogadja azt, hogy csak a szerződésszerű árukat tartsa meg.

- = -

(62) Az átláthatóság biztosítása érdekében a szerződéskötést megelőző tájékoztatásra vonatkozó, valamint a kereskedelmi_jótállás meglétével és feltételeivel kapcsolatos, a 2011/83/EU irányelvben foglalt követelmények mellett a kereskedelmi_jótállásra vonatkozóan elő kell írni bizonyos követelményeket.
Emellett a jogbiztonság növelése és a fogyasztók félrevezetésének elkerülése érdekében ennek az irányelvnek elő kell írnia, hogy amennyiben a kapcsolódó reklámokban szereplő kereskedelmi_jótállási feltételek a fogyasztókra nézve kedvezőbbek, mint a jótállási nyilatkozatban szereplő feltételek, úgy a kedvezőbb feltételek irányadók.
Végezetül ennek az irányelvnek rendelkeznie kell a jótállási nyilatkozat tartalmáról, és arról, hogy milyen módon kell azt a fogyasztók rendelkezésére bocsátani.
A jótállási nyilatkozatban például fel kell tüntetni a kereskedelmi_jótállás feltételeit annak kikötésével, hogy az áru szerződésszerűségének szavatolására vonatkozó jogszabályi kötelezettséget nem érinti a kereskedelmi_jótállás, egyértelművé téve ezáltal, hogy a kereskedelmi_jótállás feltételei olyan kötelezettségvállalást keletkeztetnek, amely az áru szerződésszerűségének szavatolására vonatkozó jogszabályi kötelezettségen felül jelentkezik.
A tagállamok számára biztosítani kell, hogy szabadon megállapíthassanak szabályokat a kereskedelmi_jótállás ezen irányelv által nem szabályozott egyéb vonatkozásai tekintetében – például a kereskedelmi_jótálláshoz a jótállásra kötelezetten kívül más kötelezetteket is társítsanak –, amennyiben e szabályok nem fosztják meg a fogyasztókat ez ebben az irányelvben foglalt, teljeskörűen harmonizált, kereskedelmi_jótállásról szóló rendelkezésekkel számukra biztosított védelemtől.
Bár a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy szabadon határozzanak arról, hogy a kereskedelmi_jótállást térítésmentesen kell nyújtani, biztosítaniuk kell, hogy az eladó vagy a gyártó bármilyen kötelezettségvállalása, amely az ezen irányelvben meghatározott kereskedelmi_jótállásnak minősül, megfeleljen ezen irányelv harmonizált szabályainak.

- = -

(69) A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011.
szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával (10) összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot.
Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok átadása indokolt.

- = -

(71) Helyénvaló, hogy a Bizottság a hatálybalépést követően öt évvel felülvizsgálja ezen irányelv alkalmazását, ideértve különösen a jogorvoslatokra és a bizonyítási teherre vonatkozó rendelkezéseket – a használt áruk és a nyilvános_árveréseken eladott áruk tekintetében is –, valamint a tartósságra vonatkozó gyártói kereskedelmi_jótállásra vonatkozó rendelkezéseket.
A Bizottságnak értékelnie kell azt is, hogy ezen irányelv és az (EU) 2019/770 irányelv alkalmazása a digitális_tartalom szolgáltatása vagy digitális_szolgáltatások nyújtása és a digitális elemeket tartalmazó áruk adásvétele tekintetében következetes és egységes jogi keretet biztosít-e.

- = -

keyboard_tab Contratti di vendita di beni conformi 2019/0771 HU

Contratti di vendita di beni conformi 2019/0771 HU