keyboard_tab Digital Market Act 2022/1925 HU

(1)   A Bizottság kérésre vagy saját kezdeményezésére bármikor újravizsgálhatja, módosíthatja vagy hatályon kívül helyezheti a 3. cikk alapján elfogadott minősítő határozatot, a következő okok egyike miatt:

a)	a minősítő határozat alapjául szolgáló bármely tényben érdemi változás történt;

b)	a minősítő határozat alapját hiányos, pontatlan vagy félrevezető információk képezték.

(2)   A Bizottság rendszeres időközönként és legalább 3 évente felülvizsgálja, hogy a kapuőrök továbbra is megfelelnek-e a 3. cikk (1) bekezdésében megállapított követelményeknek. Az említett felülvizsgálat annak vizsgálatára is kiterjed, hogy módosításra szorul-e a kapuőr azon alapvető_platformszolgáltatásainak a jegyzéke, amelyek a 3. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említettek szerint külön-külön fontos kapuként szolgálnak az üzleti_felhasználók számára a végfelhasználók eléréséhez. E felülvizsgálatok a kapuőr kötelezettségei tekintetében nem bírnak felfüggesztő hatállyal.

A Bizottság évente legalább egyszer azt is megvizsgálja, hogy az alapvető_platformszolgáltatásokat nyújtó új vállalkozások megfelelnek-e az említett követelményeknek.

Amennyiben a Bizottság az első albekezdés szerinti felülvizsgálatok alapján megállapítja, hogy az alapvető_platformszolgáltatásokat nyújtó vállalkozás kapuőrré minősítésének alapjául szolgáló tények megváltoztak, határozatot hoz a minősítő határozat megerősítéséről, módosításáról vagy hatályon kívül helyezéséről.

(3)   A Bizottság közzéteszi és frissíti a kapuőrök jegyzékét és azon alapvető_platformszolgáltatások jegyzékét, amelyek tekintetében a kapuőröknek folyamatosan teljesíteniük kell a III. fejezetben megállapított kötelezettségeket.

(1)   A Bizottság a kapuőr indokolással ellátott kérésére vagy saját kezdeményezésére, végrehajtási jogi aktus formájában elfogadott határozat útján, valamely, a 3. cikk (9) bekezdése szerint a minősítő határozatban felsorolt alapvető_platformszolgáltatást illetően teljesen vagy részlegesen mentesítheti a kapuőrt az 5., 6. vagy 7. cikkben meghatározott valamely konkrét kötelezettségnek való megfelelés alól, amennyiben e mentesség valamely, e cikk (3) bekezdésében meghatározott ok miatt indokoltnak minősül (a továbbiakban: a mentesítő határozat). A Bizottság a mentesítő határozatot a teljes, indokolással ellátott kérés kézhezvételétől számított három hónapon belül elfogadja, és indokolást tartalmazó nyilatkozatban ismerteti a mentesítés okait. Az említett végrehajtási jogi aktust az 50. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó-bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(2)   Amennyiben a Bizottság az (1) bekezdés alapján mentességet adott, felülvizsgálja mentesítő határozatát, ha a mentesítés oka már nem áll fenn, vagy legalább évente. E felülvizsgálatot követően a Bizottság teljesen vagy részben megszünteti a felfüggesztést, vagy pedig úgy határoz, hogy az (1) bekezdésben említett feltételek továbbra is teljesülnek.

(3)   Az (1) bekezdés szerinti mentesség kizárólag népegészségügyi vagy közbiztonsági ok miatt adható meg.

(4)   Sürgős esetekben a Bizottság a kapuőr indokolással ellátott kérésére vagy a saját kezdeményezésére már az (1) bekezdés szerinti határozat meghozatala előtt ideiglenesen felfüggesztheti az említett bekezdés szerinti valamely konkrét kötelezettség egy vagy több különálló alapvető_platformszolgáltatásra történő alkalmazását. E kérést bármikor be lehet nyújtani és teljesíteni lehet, amíg a Bizottság által az (1) bekezdés szerint végzett értékelés folyamatban van.

(5)   Az (1) és a (4) bekezdésben említett kérés mérlegelésekor a Bizottság figyelembe veszi különösen azt, hogy a konkrét kötelezettségnek való megfelelés milyen hatást gyakorol a (3) bekezdés szerinti indokok alapjául szolgáló körülményekre, valamint az érintett kapuőrre és a harmadik felekre. A (3) bekezdés szerinti indokok által szolgált célok és e rendelet célkitűzései közötti tisztességes egyensúly biztosítása érdekében a Bizottság a felfüggesztést feltételekhez és kötelezettségekhez kötheti.

(1)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 49. cikknek megfelelően, e rendelet kiegészítése céljából felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az 5. és 6. cikkben megállapított kötelezettségek tekintetében. Ezeknek a felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak a 19. cikk szerinti olyan piaci vizsgálaton kell alapulniuk, amelynek keretében megállapították, hogy az említett kötelezettségeket rendszeresen aktualizálni kell az olyan gyakorlatok elleni fellépés érdekében, amelyek ugyanúgy korlátozzák az alapvető_platformszolgáltatások versengő jellegét vagy ugyanolyan tisztességtelenek, mint azok a gyakorlatok, amelyeket az 5. és 6. cikkben megállapított kötelezettségek hivatottak visszaszorítani.

(2)   Az (1) bekezdéssel összhangban elfogadott, felhatalmazáson alapuló valamely jogi aktus hatályának a következőkre kell korlátozódnia:

a)	a kizárólag bizonyos alapvető_platformszolgáltatásokra vonatkozó valamely kötelezettség kiterjesztése a 2. cikk 2. pontjában felsorolt egyéb alapvető_platformszolgáltatásokra;

b)	a bizonyos üzleti_felhasználók vagy végfelhasználók számára előnyös valamely kötelezettség kiterjesztése oly módon, hogy az más üzleti_felhasználók vagy végfelhasználók számára is előnyös legyen;

c)	annak meghatározása, hogy az 5. és 6. cikkben megállapított kötelezettségeket a kapuőröknek milyen módon kell végrehajtaniuk az e kötelezettségeknek való tényleges megfelelés biztosítása érdekében;

d)	a kizárólag bizonyos, alapvető_platformszolgáltatásokkal együtt vagy azok támogatása céljából nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó valamely kötelezettség kiterjesztése más, alapvető_platformszolgáltatásokkal együtt vagy azok támogatása céljából nyújtott szolgáltatásokra;

e)	a kizárólag bizonyos típusú adatokra vonatkozó valamely kötelezettség kiterjesztése más típusú adatokra;

f)	további feltételek előírása az olyan esetekre vonatkozóan, amikor egy kötelezettség bizonyos feltételeket ír elő a kapuőr magatartását illetően; vagy

g)	a kapuőr több alapvető_platformszolgáltatása közötti kapcsolatot szabályozó kötelezettség alkalmazása egy alapvető_platformszolgáltatás és a kapuőr egyéb szolgáltatásai közötti kapcsolatra.

(3)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 49. cikknek megfelelően, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján módosítsa e rendeletet azáltal, hogy a 7. cikk (2) bekezdésében meghatározott, a számfüggetlen_személyközi_hírközlési_szolgáltatásokkal kapcsolatos alapvető funkciók listáját további funkciókkal egészíti ki vagy e listából ilyen funkciókat töröl.

Ezeknek a felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak a 19. cikk szerinti olyan piaci vizsgálaton kell alapulniuk, amelynek keretében megállapították, hogy az említett kötelezettségeket rendszeresen aktualizálni kell az olyan gyakorlatok elleni fellépés érdekében, amelyek ugyanúgy korlátozzák az alapvető_platformszolgáltatások versengő jellegét vagy ugyanolyan tisztességtelenek, mint azok a gyakorlatok, amelyeket a 7. cikkben megállapított kötelezettségek hivatottak visszaszorítani.

(4)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 49. cikknek megfelelően, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján, a 7. cikkben meghatározott kötelezettségek tekintetében kiegészítse e rendeletet azáltal, hogy meghatározza, hogy ezeket a kötelezettségeket miként kell teljesíteni a nekik való tényleges megfelelés biztosítása érdekében. Ezeknek a felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak a 19. cikk szerinti olyan piaci vizsgálaton kell alapulniuk, amelynek keretében megállapították, hogy az említett kötelezettségeket rendszeresen aktualizálni kell az olyan gyakorlatok elleni fellépés érdekében, amelyek ugyanúgy korlátozzák az alapvető_platformszolgáltatások versengő jellegét vagy ugyanolyan tisztességtelenek, mint azok a gyakorlatok, amelyeket a 7. cikkben megállapított kötelezettségek hivatottak visszaszorítani.

(5)   Valamely, az (1), a (3) és a (4) bekezdésben említettek szerinti gyakorlat akkor minősül az alapvető_platformszolgáltatások versengő jellegét korlátozónak vagy tisztességtelennek, ha:

a)

az említett gyakorlatot kapuőrök folytatják, és az képes az innováció akadályozására, valamint az üzleti_felhasználók és a végfelhasználók választási lehetőségeinek korlátozására, mivel: i. tartós jelleggel érinti vagy érintheti az alapvető_platformszolgáltatás vagy a digitális_ágazatban nyújtott egyéb szolgáltatások versengő jellegét, mivel olyan akadályokat teremt vagy olyan, már meglévő akadályokat erősít, amelyek meggátolják, hogy más vállalkozások alapvető_platformszolgáltatás vagy a digitális_ágazatban nyújtott egyéb szolgáltatások nyújtóiként piacra lépjenek vagy ott terjeszkedjenek; vagy ii. megakadályozza, hogy más szereplők ugyanolyan hozzáféréssel rendelkezzenek egy kulcsfontosságú inputhoz, mint a kapuőr; vagy

b)	az üzleti_felhasználók jogai és kötelezettségei között egyensúlyhiány mutatkozik, és a kapuőr olyan előnyt szerez az üzleti_felhasználóktól, amely az általa az említett üzleti_felhasználók részére nyújtott szolgáltatáshoz képest aránytalannak minősül.

(1)   Amikor a Bizottság a 17., 18. és 19. cikk szerinti határozatok esetleges elfogadása érdekében piaci vizsgálatot tervez végezni, határozatot fogad el a piaci vizsgálat megindításáról.

(2)   Az (1) bekezdés ellenére a Bizottság a piaci vizsgálat említett bekezdés szerinti megindítása előtt is gyakorolhatja az e rendelet szerinti vizsgálati hatáskörét.

(3)   Az (1) bekezdésben említett határozatnak tartalmaznia kell a következőket:

a)	a piaci vizsgálat megindításának napja;

b)	azon ügy leírása, amelyre a piaci vizsgálat vonatkozik;

c)	a piaci vizsgálat célja.

(4)   A Bizottság újból megindíthatja az általa már lezárt piaci vizsgálatot, amennyiben:

a)	a 17., 18. vagy 19. cikk alapján elfogadott határozat alapjául szolgáló bármely tényben lényeges változás történt; vagy

b)	a 17., 18. vagy 19. cikk alapján elfogadott határozat alapját hiányos, pontatlan vagy félrevezető információk képezték.

(5)   A Bizottság felkérhet egy vagy több illetékes nemzeti hatóságot arra, hogy segítséget nyújtson számára a piaci vizsgálat elvégzésében.

(1)   A Bizottság a meg nem felelésre vonatkozó megállapítását tartalmazó végrehajtási jogi aktust (a továbbiakban: a meg nem felelési határozat) fogad el, amennyiben megállapítja, hogy a kapuőr nem felel meg a következők közül egynek vagy többnek:

a)	az 5., 6. vagy 7. cikkben megállapított kötelezettségek bármelyike;

b)	a Bizottság által a 8. cikk (2) bekezdése értelmében elfogadott határozatban megállapított intézkedések;

c)	a 18. cikk (1) bekezdése értelmében elrendelt korrekciós intézkedések;

d)	a 24. cikk értelmében elrendelt ideiglenes intézkedések; vagy

e)	a 25. cikk értelmében jogilag kötelező erejűvé tett kötelezettségvállalások.

Az említett végrehajtási jogi aktust az 50. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó-bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(2)   A Bizottság törekszik arra, hogy meg nem felelési határozatát a 20. cikk szerinti eljárás megindításától számított 12 hónapon belül elfogadja.

(3)   A meg nem felelési határozat elfogadása előtt a Bizottság közli előzetes megállapításait az érintett kapuőrrel. Az említett előzetes megállapításokban a Bizottság kifejti azokat az intézkedéseket, amelyeket meghozni tervez, vagy amelyekről úgy véli, hogy a kapuőrnek az előzetes megállapítások eredményes kezelése érdekében meg kell hoznia.

(4)   Ha a Bizottság meg nem felelési határozatot szándékozik elfogadni, konzultálhat harmadik felekkel.

(5)   A meg nem felelési határozatban a Bizottság felszólítja a kapuőrt, hogy megfelelő határidőn belül szüntesse meg a meg nem felelést és tartózkodjon attól, továbbá ismertesse, hogy miként kíván megfelelni az említett határozatnak.

(6)   A kapuőrnek a Bizottság rendelkezésére kell bocsátania azon intézkedések leírását, amelyeket a meg nem felelési határozatnak való megfelelés biztosítása érdekében meghozott.

(7)   Amennyiben a Bizottság úgy dönt, hogy nem fogad el meg nem felelési határozatot, határozattal zárja le az eljárást.

(1)   A Bizottság a meg nem felelési határozatban a kapuőr előző pénzügyi évre vonatkozó teljes világméretű forgalma legfeljebb 10 %-ának megfelelő mértékű pénzbírságot szabhat ki a kapuőrre, amennyiben megállapítást nyert, hogy a kapuőr szándékosan vagy gondatlanságból nem felel meg a következőknek:

a)	az 5., 6. és 7. cikkben megállapított kötelezettségek bármelyike;

b)	a Bizottság által a 8. cikk (2) bekezdése értelmében elfogadott határozatban megállapított intézkedések;

c)	a 18. cikk (1) bekezdése értelmében elrendelt korrekciós intézkedések;

d)	a 24. cikk értelmében elrendelt ideiglenes intézkedések; vagy

e)	a 25. cikk értelmében jogilag kötelező erejűvé tett kötelezettségvállalások.

(2)   E cikk (1) bekezdése ellenére a Bizottság a meg nem felelési határozatban a kapuőr előző pénzügyi évre vonatkozó teljes világméretű forgalma akár 20 %-ának megfelelő mértékű pénzbírságot is kiszabhat a kapuőrre, amennyiben megállapítja, hogy a kapuőr ugyanazon alapvető_platformszolgáltatást illetően ugyanolyan vagy hasonló jogsértést követett el az 5., 6. vagy 7. cikkben meghatározott valamely kötelezettség tekintetében, mint amelyet egy, az előző nyolc évben elfogadott meg nem felelési határozat szerint egyszer már elkövetett.

(3)   A Bizottság határozatot fogadhat el, amellyel a vállalkozásokra – adott esetben a kapuőröket is beleértve –, valamint a vállalkozások társulásaira az előző pénzügyi évre vonatkozó teljes világméretű forgalmuk legfeljebb 1 %-ának megfelelő mértékű pénzbírságot szabhat ki, amennyiben azok szándékosan vagy gondatlanul:

a)	a határidőn belül nem adják meg azokat az információkat, amelyek a 3. cikk szerinti kapuőrré minősítésük értékeléséhez szükségesek, vagy pontatlan, hiányos vagy félrevezető információkat adnak meg;

b)	nem felelnek meg a Bizottság értesítésére vonatkozó, a 3. cikk (3) bekezdése szerinti kötelezettségnek;

c)	nem adják meg a 14. cikk értelmében közlendő információkat, illetve pontatlan, hiányos vagy félrevezető információkat adnak meg;

d)	nem nyújtják be a 15. cikk értelmében benyújtandó leírást, illetve pontatlan, hiányos vagy félrevezető információkat adnak meg;

e)	a 21. cikk (3) bekezdése szerinti kérelemre adott válaszként nem biztosítják az adatokhoz, algoritmusokhoz és tesztelési információhoz való hozzáférést;

f)	nem nyújtják be a 21. cikk (3) bekezdése alapján meghatározott határidőn belül a kért információkat vagy a 21. cikk szerinti kérésre vagy a 22. cikk szerinti meghallgatás keretében pontatlan, hiányos vagy félrevezető információkat, illetve magyarázatot adnak;

g)

a Bizottság által meghatározott határidőn belül nem helyesbítik a képviselő vagy a személyzet tagja által megadott pontatlan, hiányos vagy félrevezető információkat, nem adnak teljes körű információt a 23. cikk szerinti helyszíni vizsgálat tárgyával és céljával kapcsolatos tényekről, illetve megtagadják annak megadását;

h)	nem vetik alá magukat a 23. cikk szerinti helyszíni vizsgálatnak;

i)	nem felelnek meg a Bizottság által a 26. cikk alapján előírt kötelezettségeknek;

j)	nem hoznak létre egy megfelelést támogató szervezeti egységet a 28. cikkel összhangban; vagy

k)	nem felelnek meg a 34. cikk (4) bekezdése szerinti, a Bizottság irataihoz való hozzáférésre vonatkozó feltételeknek.

(4)   Egy pénzbírság összegének megállapításakor a Bizottság figyelembe veszi a súlyosságot, az időtartamot és az újbóli előfordulást, a (3) bekezdés szerinti pénzbírságok kiszabásakor pedig az eljárásban okozott késedelmet.

(5)   Ha a pénzbírságot vállalkozások társulására szabják ki a tagok világméretű forgalmának figyelembevételével, és az adott társulás fizetésképtelen, akkor az köteles a pénzbírság összegének fedezése érdekében a tagjaitól hozzájárulást kérni.

Amennyiben a Bizottság által megszabott határidőn belül a vállalkozások társulása nem kapta meg az ilyen hozzájárulásokat, a Bizottság a pénzbírság megfizetését közvetlenül kérheti bármelyik olyan vállalkozástól, amelynek képviselői az említett társulás érintett döntéshozó testületének tagjai voltak.

Miután a Bizottság a második albekezdéssel összhangban fizetésre szólított fel, a fennmaradó összeg megfizetését a vállalkozások társulásának bármelyik tagjától kérheti, amennyiben ez a pénzbírság teljes összegének megfizetéséhez szükséges.

A Bizottság azonban nem kérheti a pénzbírságnak a második vagy a harmadik albekezdés szerinti megfizetését olyan vállalkozásoktól, amelyek bizonyítják, hogy a vállalkozások társulásának e rendeletet megsértő döntését nem hajtották végre, és vagy nem volt tudomásuk annak létezéséről, vagy attól aktívan elhatárolódtak azt megelőzően, hogy a Bizottság a 20. cikk alapján megindította az eljárást.

A pénzbírság megfizetése tekintetében egyik vállalkozás pénzügyi felelőssége sem haladhatja meg az előző pénzügyi évre vonatkozó teljes világméretű forgalmának a 20 %-át.

(1)   A Bizottság határozatot fogadhat el, amellyel a vállalkozásokra – adott esetben a kapuőröket is beleértve –, valamint a vállalkozások társulásaira az említett határozatban megjelölt naptól számítva, az előző pénzügyi évre vonatkozó átlagos napi világméretű forgalmuk legfeljebb 5 %-ának megfelelő mértékű kényszerítő bírságot szabhat ki annak kikényszerítése érdekében, hogy:

a)	megfeleljenek a Bizottság által a 8. cikk (2) bekezdése értelmében elfogadott határozatban megállapított intézkedéseknek;

b)	megfeleljenek a 18. cikk (1) bekezdése értelmében hozott határozatnak;

c)	a 21. cikk értelmében hozott határozatban megfogalmazott információkérésben előírt határidőn belül pontos és teljes körű információkat adjanak meg;

d)	a 21. cikk értelmében hozott határozatban előírtaknak megfelelően a 21. cikk (3) bekezdése szerinti kérelemre adott válaszként biztosítsák az adatokhoz, algoritmusokhoz és tesztelési információhoz való hozzáférést, továbbá adjanak ezekkel kapcsolatos magyarázatot;

e)	alávessék magukat a 23. cikk értelmében hozott határozattal elrendelt helyszíni vizsgálatnak;

f)	megfeleljenek a 24. cikk szerinti, ideiglenes intézkedéseket elrendelő határozatnak;

g)	teljesítsék a 25. cikk (1) bekezdése értelmében hozott határozattal jogilag kötelező erejűvé tett kötelezettségvállalásokat;

h)	megfeleljenek a 29. cikk (1) bekezdése értelmében hozott határozatnak.

(2)   Amennyiben a vállalkozások vagy a vállalkozások társulásai teljesítették azt a kötelezettséget, amelynek érvényesítése érdekében a kényszerítő bírságot kiszabták, a Bizottság végrehajtási jogi aktust fogadhat el, amelyben a kényszerítő bírság végleges összegét az eredeti határozatból fakadó összegnél alacsonyabb összegben is megállapíthatja. Az említett végrehajtási jogi aktust az 50. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó-bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(1)   A Bizottság éves jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet végrehajtásáról és a célkitűzései elérése terén elért előrehaladásról.

(2)   Az (1) bekezdésben említett jelentésnek ki kell terjednie a következőkre:

a)	a Bizottság tevékenységeinek összefoglalása, beleértve az e rendelettel kapcsolatban elfogadott intézkedéseket vagy határozatokat és folyamatban lévő piaci vizsgálatokat;

b)	az e rendelet szerinti kötelezettségek kapuőrök általi végrehajtásának nyomon követéséből származó megállapítások;

c)	a 15. cikkben említett auditált leírás értékelése;

d)	a Bizottság és a nemzeti hatóságok közötti, e rendelettel kapcsolatos együttműködés áttekintése;

e)	a digitális szolgáltatásokat szabályozó hatóságok magas szintű munkacsoportja által végzett tevékenységek és fel adatok áttekintése, beleértve azt is, hogy miként kell végrehajtani az e rendelet érvényesítésére vonatkozó ajánlásait.

(3)   A jelentést a Bizottság közzéteszi a honlapján.

(1)   Az e rendelet alkalmazásával kapcsolatos eljárásokban a nemzeti_bíróságok felkérhetik a Bizottságot, hogy bocsássa rendelkezésükre a birtokában lévő információkat vagy adjon véleményt az e rendelet alkalmazásával kapcsolatos kérdésekben.

(2)   A tagállamok továbbítják a Bizottságnak minden olyan írásbeli ítélet másolatát, amelyet a nemzeti_bíróságok e rendelet alkalmazásával kapcsolatban hoztak. Ezeket a másolatokat haladéktalanul továbbítani kell azt követően, hogy a feleket a teljes írásbeli ítéletről tájékoztatták.

(3)   Amennyiben e rendelet koherens alkalmazása szükségessé teszi, a Bizottság a saját kezdeményezésére írásbeli észrevételeket nyújthat be a nemzeti_bíróságokhoz. A Bizottság az érintett bíróság hozzájárulásával szóbeli észrevételeket is tehet.

(4)   A Bizottság – kizárólag az észrevételeinek elkészítése céljából – felkérheti a megfelelő nemzeti_bíróságot, hogy az ügy vizsgálatához szükséges dokumentumokat adja át a Bizottságnak, illetve gondoskodjon azok átadásáról.

(5)   A nemzeti_bíróságok nem hozhatnak olyan határozatokat, amelyek ellentétesek a Bizottság által e rendelet értelmében elfogadott bármely határozattal. Kerülniük kell továbbá az olyan határozatok kibocsátását, amelyek ellentétben állnának a Bizottság által az e rendelet alapján kezdeményezett eljárásban meghozandó határozattal. E célból a nemzeti_bíróság felmérheti, hogy szükséges-e az előtte folyó eljárást felfüggeszteni. Ez nem érinti a nemzeti_bíróságok azon lehetőségét, hogy az EUMSZ 267. cikke alapján előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtsanak be.

(1)   A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)   A Bizottságnak a 3. cikk (6) és (7) bekezdésében, valamint a 12. cikk (1), (3) és (4) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása 5 éves időtartamra szól 2022. november 1-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. A felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal minden egyes időtartam letelte előtt.

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 3. cikk (6) és (7) bekezdésében, valamint a 12. cikk (1), (3) és (4) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)   A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban megállapított elvekkel összhangban konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6)   A 3. cikk (6) és (7) bekezdésében, valamint a 12. cikk (1), (3) és (4) bekezdésében értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.