(12) Ez az irányelv nem érintheti a nemzeti jognak az ebben az irányelvben nem szabályozott kérdésekre vonatkozó rendelkezéseit, például a szerződések létrejöttére, érvényességére, semmisségére vagy joghatásaira, illetve a digitális_tartalom vagy a digitális_szolgáltatás jogszerűségére vonatkozó nemzeti szabályokat.
Ez az irányelv nem határozza meg a digitális_tartalom szolgáltatására vagy digitális_szolgáltatás nyújtására irányuló szerződések jogi természetét, továbbá a nemzeti jogra kell maradnia annak meghatározásának is, hogy az ilyen szerződések például adásvételi, szolgáltatási, bérleti vagy sui generis szerződésnek minősülnek-e.
Ez az irányelv nem érinti továbbá azokat a nem kifejezetten fogyasztói szerződésekre vonatkozó nemzeti szabályokat, amelyek bizonyos típusú, a szerződés megkötésekor nem felismerhető hiányosságok tekintetében rendelkeznek különös jogorvoslatokról, nevezetesen a nemzeti jog azon rendelkezéseit, amelyek a kereskedő rejtett hibák esetén fennálló felelősségére különös szabályokat határoznak meg.
Ez az irányelv nem érinti továbbá a digitális_tartalom vagy a digitális_szolgáltatás hibás teljesítése esetén a fogyasztó által az értékesítési lánc korábbi szakaszaiban szereplő személyek vagy az említett személyek kötelezettségeit teljesítő más személyek ellen érvényesíthető szerződésen kívüli jogorvoslatokról rendelkező nemzeti jogszabályokat.
- = -
(14) Emellett a tagállamok továbbra is szabadon szabályozhatják annak következményeit is, ha a digitális_tartalom vagy a digitális_szolgáltatás teljesítése olyan akadály – például vis maior – miatt marad el vagy hibás, amelyre a kereskedő nincs befolyással, és nem lehetett volna elvárni tőle, hogy elkerülje az adott akadályt vagy annak következményeit, illetve nem várható el, hogy azokat megszüntesse.
- = -
(20) Ezen irányelvnek és az (EU) 2019/771 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (3) kölcsönösen ki kell egészítenie egymást.
Míg ez az irányelv a digitális_tartalom szolgáltatására és a digitális_szolgáltatások nyújtására irányuló szerződéseket érintő egyes követelményekre alkalmazandó szabályokat, addig az (EU) 2019/771 irányelv az áruk adásvételére irányuló szerződéseket érintő egyes követelményekre alkalmazandó szabályokat határozza meg.
Ennek megfelelően a fogyasztók elvárásainak teljesítése, valamint a digitális_tartalommal kereskedők számára egyértelmű és egyszerű jogi keret biztosítása érdekében ez az irányelv alkalmazandó a fizikai adathordozón, például DVD-n, CD-n, USB-kulcson és memóriakártyán szolgáltatott digitális_tartalomra, valamint magára a fizikai adathordozóra is, feltéve hogy a fizikai adathordozó kizárólag a digitális_tartalom hordozójának szerepét tölti be.
Mindazonáltal ezen irányelvnek a kereskedő szolgáltatási kötelezettségére, valamint a szolgáltatás elmulasztása esetén a fogyasztó jogorvoslati lehetőségeire vonatkozó rendelkezései helyett a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (4) az áruk szállításával kapcsolatos kötelezettségekre és a szállítás elmulasztása esetén rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségekre vonatkozó rendelkezései alkalmazandók.
Ezen túlmenően továbbra is a 2011/83/EU irányelvnek például az elállási jogra és az áruk szolgáltatására irányadó szerződés jellegére vonatkozó rendelkezései alkalmazandók az ilyen fizikai adathordozókra és az azokon szolgáltatott digitális_tartalomra.
Ez az irányelv nem érinti továbbá az ezen árukra a szerzői jog értelmében alkalmazandó terjesztési jogot.
- = -
(55) A kereskedőnek felelősséggel kell tartoznia a fogyasztóval szemben a digitális_tartalom szolgáltatásának, illetve a digitális_szolgáltatás nyújtásának hibás teljesítése esetén, valamint a digitális_tartalom szolgáltatásának, illetve a digitális_szolgáltatás nyújtásának bármely elmulasztásáért.
Mivel a digitális_tartalom fogyasztónak történő szolgáltatása, illetve a digitális_szolgáltatás fogyasztónak történő nyújtása lehet egyszeri, többszöri vagy egy adott időszakon keresztül folyamatos, helyénvaló, hogy a digitális_tartalom szolgáltatásának, illetve a digitális_szolgáltatás nyújtása szerződésszerűségének megállapítása alapjául szolgáló időpontot e különböző szolgáltatási típusok alapján állapítsák meg.
- = -
(60) A fogyasztó a magánéletének tiszteletben tartásához, többek között a közlései titkosságához és a személyes_adatai védelméhez való alapvető jog sérelme nélkül köteles együttműködni a kereskedővel annak lehetővé tétele érdekében, hogy a kereskedő – a műszaki szempontból rendelkezésére álló és a fogyasztó számára a legkisebb beavatkozást lehetővé tevő eszközök alkalmazásával – meggyőződhessen arról, hogy a fogyasztó digitális_környezete-e a hibás teljesítés oka.
Ez gyakran megtehető például oly módon, hogy a kereskedő automatikusan generált jelentéseket kap a fogyasztó internetkapcsolatára vonatkozó váratlan eseményekről vagy adatokat kap.
Kizárólag rendkívüli és kellően indokolt körülmények között, ha minden egyéb eszköz legjobb használata ellenére sem adódik más lehetséges megoldás, szükségessé válhat, hogy a fogyasztók engedélyezzék a virtuális hozzáférést digitális_környezetükhöz.
Ha azonban a fogyasztó nem működik együtt a kereskedővel, és a fogyasztót tájékoztatták együttműködése hiányának következményeiről, a fogyasztónak nem csak azt kell bebizonyítania, hogy a digitális_tartalom vagy a digitális_szolgáltatás nem szerződésszerű, hanem azt is, hogy – egyszeri szolgáltatásról vagy egyedi szolgáltatási aktusok sorozatáról rendelkező szerződés esetén – a digitális_tartalom vagy a digitális_szolgáltatás hibás teljesítése a digitális_tartalom szolgáltatásának vagy a digitális_szolgáltatás nyújtásának időpontjában, illetve amennyiben a szerződés egy adott időszak alatti folyamatos szolgáltatásról rendelkezik, a szerződés időtartama alatt fennállt.
- = -
(68) Amennyiben a fogyasztó megszünteti a szerződést, a kereskedőnek vissza kell térítenie a fogyasztó által megfizetett vételárat.
Mindazonáltal egyensúlyt kell teremteni a kereskedők és a fogyasztók jogos érdekei között, amennyiben a digitális_tartalom szolgáltatására vagy a digitális_szolgáltatás nyújtására egy bizonyos időtartam alatt került sor, és a digitális_tartalommal vagy a digitális_szolgáltatással kapcsolatos teljesítés csak ezen időtartam egy részében volt szerződésszerű.
Ezért indokolt, hogy megszüntetés esetén a fogyasztó a kifizetett árnak csak azon arányos részére legyen jogosult, amely megfelel a digitális_tartalom vagy a digitális_szolgáltatás hibás teljesítése időtartamának.
A fogyasztót meg kell, hogy illesse az ár azon része is, amelyet a megszüntetés után fennmaradó időszakra előre kifizetett.
- = -
(74) Ebben az irányelvben foglalkozni kell a kereskedő által az olyan digitális tartalmon vagy digitális_szolgáltatáson végrehajtott módosításokkal – például frissítésekkel és fejlesztésekkel – is, amelyeket a fogyasztó számára a szerződésben előírt időtartam alatt szolgáltatnak.
Figyelembe véve a digitális tartalmak és a digitális_szolgáltatások gyorsan fejlődő jellegét, az ilyen frissítések, fejlesztések és hasonló módosítások szükségesnek bizonyulhatnak, és gyakran a fogyasztó előnyére válnak.
Néhány módosítás – mint például azok, amelyekről frissítés címén a szerződés rendelkezik – a szerződéses kötelezettségvállalás részét képezheti.
E módosítások lehetnek olyanok is, amelyekre a digitális_tartalomra vagy a digitális_szolgáltatásra vonatkozóan ezen irányelv által meghatározott objektív szerződésszerűségi követelmények teljesítése érdekében van szükség.
Egyéb módosításokhoz, amelyek a szerződésszerűség objektív követelményeitől eltérnek, és amelyek a szerződés megkötésének időpontjában előreláthatóak voltak, a fogyasztónak kifejezetten hozzá kell járulnia a szerződés megkötésekor.
- = -