keyboard_tab Contratti di vendita di beni conformi 2019/0771 HU

(15) Ez az irányelv az áruk adásvételére irányuló szerződésekre alkalmazandó, ideértve a digitális elemeket tartalmazó árukat is, amelyek esetében a beépített vagy összekapcsolt digitális_tartalom vagy digitális_szolgáltatás hiányában az áruk nem tudnák betölteni funkciójukat, és amelyek esetében az említett digitális tartalmat vagy szolgáltatást az adott árukra vonatkozó adásvételi_szerződés keretében, az áruval együtt szolgáltatják.

  Az, hogy a beépített vagy összekapcsolt digitális_tartalom szolgáltatása vagy digitális_szolgáltatás nyújtása az eladóval kötött adásvételi_szerződés részét képezi-e, e szerződés tartalmától függ.

  Ennek ki kell terjednie az olyan beépített vagy összekapcsolt digitális_tartalomra vagy digitális_szolgáltatásra, amelynek szolgáltatását, illetve nyújtását a szerződés kifejezetten előírja.

  Ide tartoznak azok az adásvételi_szerződések is, amelyek valamely konkrét digitális_tartalom szolgáltatására vagy konkrét digitális_szolgáltatás nyújtására vonatkozónak értelmezhetők, mivel az azonos típusú áruk esetében szokásosnak minősülnek, és mivel az áruk jellegéből adódóan, továbbá figyelembe véve az eladó által vagy az ő nevében, illetve az értékesítési lánc korábbi szakaszaiban szereplő személyek – köztük a gyártó – által tett nyilvános kijelentéseket, a fogyasztó észszerűen elvárhatta ezeket.

  Ha például egy okostelevízió a hirdetés szerint egy bizonyos videoalkalmazást tartalmaz, ezt a videoalkalmazást úgy kell tekinteni, hogy az az adásvételi_szerződés részét képezi.

  Ez attól függetlenül alkalmazandó, hogy a digitális tartalmat vagy digitális_szolgáltatást előre telepítették-e az árura, vagy azt később kell csak letölteni egy másik eszközre, és amely így csak össze van kapcsolva az áruval.

  Például egy okostelefon tartalmazhat az adásvételi_szerződés szerint nyújtott, szabványosított, előre telepített alkalmazásokat, például ébresztőóra vagy kamera alkalmazást.

  Egy másik példa lehet az okosóra.

  Ilyen esetben maga az óra tekintendő a digitális elemeket tartalmazó árunak, amely csak egy olyan alkalmazással töltheti be a funkcióját, amelyet az adásvételi_szerződés szerint biztosítottak, ám amelyet a fogyasztónak kell letöltenie az okostelefonjára; ekkor az alkalmazás lesz az összekapcsolt digitális elem.

  Ugyanez alkalmazandó akkor, ha a beépített vagy összekapcsolt digitális tartalmat vagy digitális_szolgáltatást nem maga az eladó, hanem az adásvételi_szerződés értelmében egy harmadik fél nyújtja.

  Az eladók és a fogyasztók számára a bizonytalanság elkerülése érdekében azzal kapcsolatos kétség esetén, hogy a digitális_tartalom szolgáltatása vagy a digitális_szolgáltatás nyújtása az adásvételi_szerződés részét képezi-e, ezen irányelv szabályait kell alkalmazni.

  Ezenkívül az eladó és a fogyasztó közötti olyan kétoldalú szerződéses jogviszony megállapítására, amelynek részét képezi a beépített vagy összekapcsolt digitális_tartalom szolgáltatása vagy digitális_szolgáltatás nyújtása, nem lehet hatással az a puszta tény, hogy a fogyasztónak beleegyezését kell adnia egy harmadik féllel kötendő felhasználási szerződéshez annak érdekében, hogy élvezhesse a digitális_tartalom vagy a digitális_szolgáltatás előnyeit.

(18) Ez az irányelv nem érintheti a nemzeti jognak az ebben az irányelvben nem szabályozott kérdésekre vonatkozó rendelkezéseit, így különösen az áruk jogszerűségére, a kártérítésre és az általános szerződési jogi szempontokra – például a szerződések létrejöttére, érvényességére, semmisségére vagy joghatásaira – vonatkozó nemzeti szabályokat.

  Ugyanez vonatkozik a szerződések megszüntetésének következményeire és a javítás és a csere bizonyos szempontjaira, amelyeket ezen irányelv nem szabályoz.

  A tagállamoknak továbbra is biztosítani kell a lehetőséget, hogy amikor szabályozzák a felek azon jogát, hogy a másik fél teljesítéséig visszatartsák a saját kötelezettségeik vagy annak egy részének teljesítését, szabadon meghatározzák, hogy a fogyasztó mely feltételek és szabályok szerint tarthatja vissza a vételárat.

  A tagállamok továbbá szabadon szabályozhatják a fogyasztó kártérítésre való jogosultságát az ezen irányelv eladó általi megsértése következtében elszenvedett kárért.

  Ez az irányelv nem érintheti továbbá azokat a nem kifejezetten fogyasztói szerződésekre vonatkozó nemzeti szabályokat, amelyek bizonyos típusú, az adásvételi_szerződés megkötésekor nem felismerhető hiányosságok tekintetében rendelkeznek különös jogorvoslatokról, nevezetesen a nemzeti jog azon rendelkezéseit, amelyek különös szabályokat állapítanak meg az eladó rejtett hibák esetén fennálló felelősségére vonatkozóan.

  Ez az irányelv nem érinti továbbá a hibás teljesítés esetén a fogyasztó által az értékesítési lánc korábbi szakaszaiban szereplő személyek – például a gyártók – vagy az említett személyek kötelezettségeit teljesítő más személyek ellen érvényesíthető szerződésen kívüli jogorvoslatokról rendelkező nemzeti jogot.

(20) A tagállamok szabadon rendelkezhetnek az eladónak a szerződés megkötésével kapcsolatban fennálló tájékoztatási kötelezettségeiről vagy az eladó azon kötelezettségéről, hogy figyelmeztesse a fogyasztót például az áru bizonyos jellemzőire, a fogyasztó által biztosított anyagok megfelelőségére, illetve a fogyasztó konkrét kéréseiből – például a fogyasztó azon kéréséből, hogy egy konkrét szövetből készítsenek el egy estélyi ruhát – eredő esetleges hátrányokra.

(33) Ezen irányelv értelmében az eladó a szállítás időpontjában köteles a szerződésszerű árukat leszállítani a fogyasztó részére.

  Előfordulhat, hogy az eladók pótalkatrészeket használnak annak érdekében, hogy a szállítás időpontjában fennálló hibás teljesítés esetén az áru javítására irányuló kötelezettségüket teljesítsék.

  Bár ez az irányelv objektív szerződésszerűségi követelményként nem ró olyan kötelezettséget az eladókra, hogy egy bizonyos időtartamon belül biztosítsák a pótalkatrészek rendelkezésre állását, az irányelv nem érinti a nemzeti jog azon egyéb rendelkezéseit, amelyek arra kötelezik az eladót, a gyártót vagy az értékesítési láncban szereplő személyeket, hogy biztosítsák a pótalkatrészek rendelkezésre állását, illetve tájékoztassák a fogyasztókat ezek elérhetőségéről.

(43) bizonyos szempontokból indokolt lehet a használt áruk eltérő kezelése.

  Bár a kétéves vagy ennél hosszabb helytállási vagy elévülési idő általában egyaránt megfelel az eladó és a fogyasztó érdekeinek, a használt áruk esetében ez nem minden esetben van így.

  A tagállamok ezért lehetővé tehetik a felek részére, hogy az ilyen áruk esetében rövidebb helytállási vagy elévülési időről állapodjanak meg.

  Amennyiben a felek lehetőséget kapnak arra, hogy ezt a kérdést szerződéses megállapodásban rendezzék egymás között, ez egyrészt fokozza a szerződési szabadságot, másrészt biztosítja, hogy a fogyasztó tájékoztatást kapjon mind arról, hogy az áru használt áru, mind pedig a rövidebb helytállási vagy elévülési időről.

  Az ilyen szerződésben meghatározott idő azonban nem lehet egy évnél rövidebb.

(45) Egy éven vagy – ha a tagállamok a kétéves időtartam alkalmazását választották – két éven keresztül a fogyasztónak csak azt kell igazolnia, hogy az áru nem szerződésszerű, anélkül, hogy azt is bizonyítania kellene, hogy a hibás teljesítés már a szerződésszerűség megállapítására irányadó időpontban is fennállt.

  A fogyasztó követelésének elutasításához az eladónak kell azt bizonyítania, hogy a hibás teljesítés az említett időpontban nem állt fenn.

  Ezenkívül bizonyos esetekben annak vélelmezése, hogy a hibás teljesítés a szerződésszerűség megállapítására irányadó időpontban már fennállt, összeegyeztethetetlen lehet az áru vagy a hiba jellegével.

  Az első esetre példa lehet a jellegüknél fogva elhasználódó áruk, köztük a romlandó termékek, például a virágok, vagy az egyszeri használatra szánt áruk.

  A második esetre példa lehet az olyan hiba, amelyet csakis a fogyasztó vagy nyilvánvaló külső ok idézhetett elő azt követően, hogy az árut a fogyasztónak leszállították.

  Digitális elemeket tartalmazó áruk esetében, amennyiben a szerződés a digitális_tartalom vagy digitális_szolgáltatás folyamatos nyújtását írja elő, a fogyasztótól nem követelhető meg annak bizonyítása, hogy a digitális_tartalommal vagy digitális_szolgáltatással kapcsolatos hibás teljesítés már a szerződésszerűség megállapítására irányadó időtartam során fennállt.

  A fogyasztó követelésének elutasításához az eladónak kell azt bizonyítania, hogy a digitális_tartalom vagy digitális_szolgáltatás az említett időszakban szerződésszerű volt.

(52) bizonyos helyzetekben indokolt lehet, hogy a fogyasztó azonnal jogosult legyen a vételár csökkentésére vagy a szerződés megszüntetésére.

  Ha az eladó intézkedett az áru szerződésszerűvé tételéről, ám ezt követően újra felismerhetővé válik valamilyen hiba, objektíven meg kell állapítani, hogy a fogyasztónak el kell-e fogadnia, hogy az eladó újra megkísérelje az áru szerződésszerűvé tételét, figyelembe véve az eset minden körülményét, mint például az áru típusát és értékét, valamint a hibás teljesítés jellegét és mértékét.

  Különösen drága vagy összetett áruk esetében indokolt lehet, hogy az eladó újra megkísérelhesse az áru szerződésszerűvé tételét.

  Azt is figyelembe kell venni, hogy a fogyasztótól elvárható-e, hogy továbbra is bízzon abban, hogy az eladó képes az áru szerződésszerűvé tételére vagy sem, például amiatt, hogy ugyanaz a probléma másodszor is előfordul.

  Hasonlóképpen, bizonyos helyzetekben a hibás teljesítés olyan súlyos lehet, hogy a fogyasztó már nem tud bízni abban, hogy az eladó képes az áru szerződésszerűvé tételére; például akkor, ha a hibás teljesítés súlyosan akadályozza a fogyasztót az áru rendeltetésszerű használatában, és a fogyasztótól nem várható el, hogy bízzon abban, hogy a javítás vagy csere orvosolni fogja a problémát.

(62) Az átláthatóság biztosítása érdekében a szerződéskötést megelőző tájékoztatásra vonatkozó, valamint a kereskedelmi_jótállás meglétével és feltételeivel kapcsolatos, a 2011/83/EU irányelvben foglalt követelmények mellett a kereskedelmi_jótállásra vonatkozóan elő kell írni bizonyos követelményeket.

  Emellett a jogbiztonság növelése és a fogyasztók félrevezetésének elkerülése érdekében ennek az irányelvnek elő kell írnia, hogy amennyiben a kapcsolódó reklámokban szereplő kereskedelmi_jótállási feltételek a fogyasztókra nézve kedvezőbbek, mint a jótállási nyilatkozatban szereplő feltételek, úgy a kedvezőbb feltételek irányadók.

  Végezetül ennek az irányelvnek rendelkeznie kell a jótállási nyilatkozat tartalmáról, és arról, hogy milyen módon kell azt a fogyasztók rendelkezésére bocsátani.

  A jótállási nyilatkozatban például fel kell tüntetni a kereskedelmi_jótállás feltételeit annak kikötésével, hogy az áru szerződésszerűségének szavatolására vonatkozó jogszabályi kötelezettséget nem érinti a kereskedelmi_jótállás, egyértelművé téve ezáltal, hogy a kereskedelmi_jótállás feltételei olyan kötelezettségvállalást keletkeztetnek, amely az áru szerződésszerűségének szavatolására vonatkozó jogszabályi kötelezettségen felül jelentkezik.

  A tagállamok számára biztosítani kell, hogy szabadon megállapíthassanak szabályokat a kereskedelmi_jótállás ezen irányelv által nem szabályozott egyéb vonatkozásai tekintetében – például a kereskedelmi_jótálláshoz a jótállásra kötelezetten kívül más kötelezetteket is társítsanak –, amennyiben e szabályok nem fosztják meg a fogyasztókat ez ebben az irányelvben foglalt, teljeskörűen harmonizált, kereskedelmi_jótállásról szóló rendelkezésekkel számukra biztosított védelemtől.

  Bár a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy szabadon határozzanak arról, hogy a kereskedelmi_jótállást térítésmentesen kell nyújtani, biztosítaniuk kell, hogy az eladó vagy a gyártó bármilyen kötelezettségvállalása, amely az ezen irányelvben meghatározott kereskedelmi_jótállásnak minősül, megfeleljen ezen irányelv harmonizált szabályainak.