Data Act 2023/2854 HU

(1) Az adatbirtokos és az adatátvevő által megállapodott, az adatok vállalkozások közötti kapcsolatok keretében történő rendelkezésre bocsátásáért járó bármely kompenzációnak megkülönböztetésmentesnek és észszerűnek kell lennie, és árrést is magában foglalhat.

(2) Bármely kompenzációról történő megállapodás során az adatbirtokosnak és az adatátvevőnek figyelembe kell vennie különösen a következőket:

a)	az adatok rendelkezésre bocsátása során felmerülő költségek, ideértve különösen az adatok formázásához, az elektronikus úton történő terjesztéshez, valamint a tároláshoz szükséges költségeket;

b)	az adatok gyűjtésébe és előállításába történő beruházások, adott esetben annak figyelembevételével, hogy más felek hozzájárultak-e a szóban forgó adatok megszerzéséhez, generálásához vagy gyűjtéséhez.

(3) Az (1) bekezdésben említett kompenzáció függhet az adatok mennyiségétől, formátumától és jellegétől is.

(4) Amennyiben az adatátvevő kkv vagy nonprofit kutatószervezet, és amennyiben az ilyen adatátvevő nem rendelkezik olyan partner vállalkozásokkal vagy kapcsolt vállalkozásokkal, amelyek nem minősülnek kkv-nak, semmilyen megállapodott kompenzáció nem haladhatja meg a (2) bekezdés a) pontjában említett költségeket.

(5) A Bizottság – a 42. cikkben említett Európai Adatinnovációs Testület (a továbbiakban: EDIB) véleményének figyelembevételével – iránymutatásokat fogad el az észszerű kompenzáció kiszámítására vonatkozóan.

(6) E cikk nem akadályozhatja meg, hogy egyéb uniós jog vagy az uniós joggal összhangban elfogadott nemzeti jogszabályok kizárják az adatok rendelkezésre bocsátásáért a kompenzációt, vagy alacsonyabb kompenzációt írjanak elő.

(7) Az adatbirtokosnak az adatátvevőt a kompenzáció kiszámításának alapját kellő részletességgel meghatározva kell tájékoztatnia annak érdekében, hogy az adatátvevő fel tudja mérni, hogy teljesülnek-e az (1)–(4) bekezdésben foglalt követelmények.

10. cikk

Vitarendezés

(1) A felhasználók, az adatbirtokosok és az adatátvevők hozzá kell, hogy férjenek az e cikk (5) bekezdésével összhangban tanúsított vitarendezési testülethez, hogy rendezzék a 4. cikk (3) és (9) bekezdése, és az 5. cikk (12) bekezdése szerinti vitákat, valamint az adatoknak az e fejezetnek és a IV. fejezetnek megfelelő rendelkezésre bocsátására vonatkozó méltányos, észszerű és megkülönböztetésmentes feltételekkel és átlátható móddal kapcsolatos vitákat.

(2) A vitarendezési testületeknek tájékoztatniuk kell az érintett feleket a díjakról vagy a díjak meghatározásához használt mechanizmusokról, mielőtt az említett felek döntést kérnek.

(3) A 4. cikk (3) és (9) bekezdése, és az 5. cikk (12) bekezdése alapján vitarendezési testület elé utalt vitákat illetően, amennyiben a vitarendezési testület a vitát a felhasználó vagy az adatátvevő javára dönti el, a vitarendezési testület által felszámított valamennyi díjat az adatbirtokosnak kell viselnie, továbbá meg kell térítenie az említett felhasználónak vagy az említett adatátvevőnek minden más olyan észszerű költséget, amely annál a vitarendezéssel kapcsolatban felmerült. Ha a vitarendezési testület az adatbirtokos javára dönti el a vitát, a felhasználó vagy az adatátvevő nem kötelezhető semmilyen olyan díj vagy egyéb költség megtérítésére, amelyet az adatbirtokos a vitarendezéssel kapcsolatban fizetett vagy amelyet annak fizetnie kell, kivéve, ha a vitarendezési testület megállapítja, hogy a felhasználó vagy az adatátvevő nyilvánvalóan rosszhiszeműen járt el.

(4) Az ügyfelek és az adatkezelési szolgáltatók hozzá kell, hogy férjenek az e cikk (5) bekezdésével összhangban tanúsított vitarendezési testülethez, hogy rendezzék az ügyfelek jogainak és az adatkezelési szolgáltatók kötelezettségeinek megsértésével kapcsolatos vitákat, a 23–31. cikkel összhangban.

(5) A vitarendezési testület székhelye szerinti tagállam e testület kérelme nyomán tanúsítja e testületet, amennyiben a testület bizonyította, hogy megfelel a következő feltételek mindegyikének:

a)	pártatlan és független, és a határozatait világos, megkülönböztetésmentes és tisztességes eljárási szabályokkal összhangban köteles meghozni;

rendelkezik a szükséges szakértelemmel, különösen a méltányos, észszerű és megkülönböztetésmentes feltételekkel kapcsolatban – ideértve a kompenzációt is – és az adatok átlátható módon történő rendelkezésre bocsátása tekintetében, ami lehetővé teszi a testület számára, hogy hatékonyan állapítsa meg az említett feltételeket;

c)	elektronikus kommunikációs technológián keresztül könnyen hozzáférhető;

d)	határozatait képes gyorsan, hatékonyan és költséghatékonyan meghozni, az Unió legalább egy hivatalos nyelvén.

(6) A tagállamok értesítik a Bizottságot az (5) bekezdéssel összhangban tanúsított vitarendezési testületekről. A Bizottság az említett testületek jegyzékét egy erre a célra létrehozott weboldalon közzéteszi és folyamatosan frissíti.

(7) A vitarendezési testületnek el kell utasítania az olyan vitarendezési kérelem elbírálását, amelyet már egy másik vitarendezési testület vagy valamely tagállam bírósága vagy igazságszolgáltatási fóruma elé terjesztettek.

(8) A vitarendezési testületnek észszerű határidőn belül lehetőséget kell adnia a feleknek, hogy kifejtsék álláspontjukat az e felek által az említett testület elé terjesztett ügyekről. Ebben az összefüggésben a vitarendezési testületnek a vitában részes minden egyes fél rendelkezésére kell bocsátania a vitájában érintett másik fél beadványait és a szakértők által tett bármely nyilatkozatot. A feleknek lehetőséget kell biztosítani, hogy az említett beadványokra és szakértői nyilatkozatokra észrevételt tegyenek.

(9) A vitarendezési testületnek az (1) és (4) bekezdés szerinti kérelem kézhezvételétől számított 90 napon belül meg kell hoznia határozatát a hozzá utalt ügyben. Az említett határozatot írásban vagy tartós adathordozón kell rögzíteni, és indokolással kell alátámasztani.

(10) A vitarendezési testületeknek éves tevékenységi jelentéseket kell összeállítaniuk és nyilvánosan hozzáférhetővé tenniük. Az ilyen éves jelentéseknek különösen a következő általános információkat kell tartalmazniuk:

a)	a viták kimenetelének összesítése;

b)	a viták rendezéséhez igénybe vett átlagos időtartam;

c)	a viták leggyakoribb okai.

(11) Az információk és a bevált gyakorlatok cseréjének megkönnyítése érdekében a vitarendezési testület dönthet úgy, hogy a (10) bekezdésben említett jelentésbe ajánlásokat foglal arra vonatkozóan, hogyan lehet a problémákat elkerülni vagy megoldani.

(12) A vitarendezési testület határozata csak akkor kötelező erejű a felekre nézve, ha a felek a vitarendezési eljárás megkezdése előtt kifejezetten hozzájárultak annak kötelező erejű jellegéhez.

(13) Ez a cikk nem érinti a felek azon jogát, hogy valamely tagállam bíróságához vagy igazságszolgáltatási fórumához forduljanak hatékony jogorvoslatért.

13. cikk

Egy másik vállalkozásra nézve egyoldalúan megállapított tisztességtelen szerződési feltételek

(1) Valamely vállalkozás által egy másik vállalkozásra nézve egyoldalúan megállapított, adathozzáférésre és -felhasználásra, valamint az adatokkal kapcsolatos kötelezettségek megsértése vagy felmondása esetén fennálló felelősségre és jogorvoslatokra vonatkozó szerződési feltétel nem kötelező erejű az utóbbi vállalkozásra nézve, ha a feltétel tisztességtelen.

(2) Nem tekinthető tisztességtelennek az olyan szerződési feltétel, amely kötelező erejű uniós jogi rendelkezést vagy olyan uniós jogi rendelkezést tükröz, amely alkalmazandó volna, ha a szerződési feltételek nem szabályoznák a kérdést.

(3) Egy szerződési feltétel tisztességtelen, ha olyan jellegű, hogy alkalmazása jelentősen eltér az adathozzáférés és -felhasználás terén alkalmazott helyes üzleti gyakorlattól, ellentétesen a jóhiszeműség és a tisztességes kereskedés elvével.

(4) Így különösen, tisztességtelen egy szerződési feltétel a (2) bekezdés alkalmazásában, ha annak tárgya vagy hatása a következőre irányul:

a)	kizárni vagy korlátozni a feltételt egyoldalúan megállapító félnek a szándékos cselekmények vagy súlyos gondatlanság esetén fennálló felelősségét;

b)	kizárni azon fél, amelyre nézve a feltételt egyoldalúan megállapították, számára rendelkezésre álló jogorvoslatokat a szerződéses kötelezettségek nemteljesítése esetén, vagy kizárni a feltételt egyoldalúan megállapító fél felelősségét az említett kötelezettségek megszegése esetén;

c)	kizárólagos jogot biztosítani a feltételt egyoldalúan megállapító fél számára annak meghatározására, hogy a szolgáltatott adatok megfelelnek-e a szerződésnek, vagy bármely szerződési feltétel értelmezésére.

(5) A szerződési feltétel vélelmezhetően tisztességtelen a (3) bekezdés alkalmazásában, ha annak tárgya vagy hatása a következőre irányul:

a)	helytelenül korlátozni a jogorvoslati lehetőségeket a szerződéses kötelezettségek nemteljesítése, vagy a felelősséget az említett kötelezettségek megszegése esetén, vagy kiterjeszteni azon vállalkozás felelősségét, amelyre nézve a feltételt egyoldalúan megállapították;

lehetővé tenni, hogy a feltételt egyoldalúan megállapító fél a másik szerződő fél adataihoz olyan módon férjen hozzá és azokat olyan módon használja fel, amely jelentősen sérti a másik szerződő fél jogos érdekeit, különösen akkor, ha az ilyen adatok üzleti szempontból érzékeny adatokat tartalmaznak, vagy üzleti titkok vagy szellemitulajdon-jogok védik azokat;

megakadályozni, hogy az a fél, amelyre nézve a feltételt egyoldalúan megállapították, a szerződés időtartama alatt felhasználja az általa szolgáltatott vagy generált adatokat, vagy olyan mértékben korlátozni az ilyen adatok felhasználását, hogy az említett fél nem jogosult az ilyen adatok felhasználására, rögzítésére, az azokhoz való hozzáférésre vagy azok ellenőrzésére, vagy az ilyen adatok értékének kiaknázására megfelelő módon;

d)	megakadályozni, hogy az a fél, amelyre nézve a feltételt egyoldalúan megállapították, észszerű határidőn belül felmondja a megállapodást;

e)	megakadályozni, hogy az a fél, amelyre nézve a feltételt egyoldalúan megállapították, a szerződés időtartama alatt vagy a szerződés megszűnését követő észszerű időtartamon belül másolathoz jusson az általa szolgáltatott vagy generált adatokról;

lehetővé tenni a feltételt egyoldalúan megállapító fél számára, hogy indokolatlanul rövid határidővel felmondja a szerződést, figyelembe véve a másik szerződő fél bármely észszerű lehetőségét arra nézve, hogy egy alternatív és összehasonlítható szolgáltatásra váltson, valamint az ilyen felmondás által okozott pénzügyi hátrányt, kivéve, amennyiben az ilyen eljárásra komoly indokok szolgálnak;

lehetővé tenni a feltételt egyoldalúan megállapító fél számára, hogy lényegesen megváltoztassa a szerződésben meghatározott árat vagy a megosztandó adatok jellegével, formátumával, minőségével vagy mennyiségével kapcsolatos bármely más lényeges feltételt, amennyiben a szerződés nem jelöl meg érvényes indokot, és nem ad jogot a másik félnek a szerződés felmondására ilyen változtatás esetén.

Az első albekezdés g) pontja nem érinti azon feltételeket, amelyek értelmében a feltételt egyoldalúan megállapító fél fenntartja a határozatlan időre szóló szerződés feltételei egyoldalú megváltoztatásának jogát, feltéve, hogy a szerződés érvényes indokot jelölt meg az ilyen egyoldalú változtatásokra, hogy a feltételt egyoldalúan megállapító fél észszerű határidővel köteles tájékoztatni a másik szerződő felet bármely ilyen szándékolt változtatásról, és hogy a másik szerződő fél költségmentesen felmondhatja a szerződést a változtatás esetében.

(6) Valamely szerződési feltétel e cikk értelmében akkor minősül egyoldalúan megállapítottnak, ha azt az egyik szerződő fél írta elő, és annak tartalmát a másik szerződő fél az annak megtárgyalására irányuló kísérlete ellenére sem tudta befolyásolni. A szerződési feltételt előíró szerződő fél viseli annak bizonyítása terhét, hogy az említett feltétel nem egyoldalúan került megállapításra. A vitatott szerződési feltételt előíró szerződő fél nem hivatkozhat arra, hogy a feltétel tisztességtelen szerződési feltétel.

(7) Amennyiben a tisztességtelen szerződési feltétel elválasztható a szerződés többi feltételétől, a többi feltétel továbbra is kötelező erejű.

(8) Ez a cikk nem alkalmazandó a szerződés elsődleges tárgyát meghatározó szerződési feltételekre vagy a szolgáltatott adatokért fizetendő ár megfelelőségére.

(9) Az (1) bekezdés hatálya alá tartozó szerződés felei nem zárhatják ki e cikk alkalmazását, nem térhetnek el attól, és nem módosíthatják annak hatásait.

V. FEJEZET

ADATOK RENDELKEZÉSRE BOCSÁTÁSA KÖZSZFÉRABELI SZERVEZETEK, A BIZOTTSÁG, AZ EURÓPAI KÖZPONTI BANK ÉS UNIÓS SZERVEK SZÁMÁRA RENDKÍVÜLI IGÉNY ALAPJÁN

31. cikk

Bizonyos adatkezelési_szolgáltatásokra vonatkozó különös szabályozás

(1) A 23. cikk d) pontjában, a 29. cikkben, valamint a 30. cikk (1) és (3) bekezdésében megállapított kötelezettségek nem alkalmazandók azon adatkezelési_szolgáltatásokra, amelyek fő jellemzőinek túlnyomó részét egy egyedi ügyfél sajátos igényeinek kielégítésére, személyre szabottan alakították ki, vagy amennyiben valamennyi összetevőt egy egyedi ügyfél céljaira fejlesztettek ki, és amennyiben az említett adatkezelési_szolgáltatásokat nem kínálják széleskörű kereskedelmi méretekben az adatkezelési szolgáltató szolgáltatási katalógusán keresztül.

(2) Az e fejezetben megállapított kötelezettségek nem alkalmazandók azon adatkezelési_szolgáltatásokra, amelyeket korlátozott ideig, tesztelési és értékelési célokból próbaverzióban nyújtanak.

(3) Az adatkezelési szolgáltatónak az e cikkben említett adatkezelési_szolgáltatások nyújtására vonatkozó szerződés megkötése előtt tájékoztatnia kell a leendő ügyfelet arról, hogy e fejezet mely kötelezettségei nem alkalmazandók.

VII. FEJEZET

NEM SZEMÉLYES ADATOK TEKINTETÉBEN JOGELLENES NEMZETKÖZI KORMÁNYZATI HOZZÁFÉRÉS ÉS TOVÁBBÍTÁS

32. cikk

Nemzetközi kormányzati hozzáférés és továbbítás

(1) Az adatkezelési szolgáltatóknak – a (2) vagy a (3) bekezdés sérelme nélkül – meg kell hozniuk valamennyi megfelelő technikai, szervezési és jogi intézkedést, ideértve szerződéseket is, annak érdekében, hogy megakadályozzák az Unióban tárolt nem személyes adatok tekintetében a nemzetközi és harmadik ország általi kormányzati hozzáférést és továbbítást, amennyiben az ilyen továbbítás vagy hozzáférés az uniós joggal vagy a releváns tagállam nemzeti jogával való ütközésre vezetne.

(2) Valamely harmadik ország bíróságának vagy igazságszolgáltatási fórumának bármely olyan határozata vagy ítélete, vagy harmadik ország közigazgatási hatóságának bármely olyan határozata, amely egy adatkezelési szolgáltatót az e rendelet hatálya alá tartozó, az Unióban tárolt nem személyes adatok továbbítására vagy az azokhoz való hozzáférés biztosítására kötelezi, csak akkor ismerhető el vagy hajtható végre bármely módon, ha az a kérelmező harmadik ország és az Unió, vagy a kérelmező harmadik ország és valamely tagállam között létrejött, hatályos nemzetközi megállapodáson, például kölcsönös jogsegélyszerződésen alapul.

(3) A (2) bekezdésben említett nemzetközi megállapodás hiányában, amennyiben egy adatkezelési szolgáltató a címzettje valamely harmadik ország bírósága vagy igazságszolgáltatási fóruma által hozott olyan határozatnak vagy ítéletnek, vagy egy harmadik országbeli közigazgatási hatóság olyan határozatának, amely az e rendelet hatálya alá tartozó, az Unióban tárolt nem személyes adatok továbbítását vagy az azokhoz való hozzáférés biztosítását írja elő, és az ilyen határozatnak való megfelelés azzal a kockázattal járna, hogy a határozat címzettje konfliktusba kerülhet az uniós joggal vagy a releváns tagállam nemzeti jogával, az ilyen adatok csak akkor továbbíthatók az említett harmadik országbeli hatóság részére, vagy azokhoz számára hozzáférés csak akkor biztosítható, ha:

a harmadik országbeli rendszer előírja az ilyen határozat vagy ítélet megindokolását és arányosságának bizonyítását, továbbá megköveteli, hogy az ilyen határozat vagy ítélet konkrét legyen, például azáltal, hogy bizonyos gyanúsított személyekkel vagy jogsértésekkel elégséges kapcsolatot állapít meg;

b)	a címzett indokolt kifogását a harmadik ország illetékes bírósága vagy igazságszolgáltatási fóruma felülvizsgálhatja; és

a határozatot vagy ítéletet hozó, vagy a közigazgatási hatóság határozatát felülvizsgáló illetékes harmadik országbeli bíróságnak vagy igazságszolgáltatási fórumnak az adott harmadik ország joga szerint hatásköre van arra, hogy kellően vegye figyelembe az adat szolgáltatójának az uniós jog vagy a releváns tagállam nemzeti joga által védett vonatkozó jogi érdekeit.

A határozat vagy ítélet címzettje kérheti a jogi ügyekben folytatott nemzetközi együttműködésért felelős releváns nemzeti szerv vagy hatóság véleményét annak megállapítása érdekében, hogy az első albekezdésben megállapított feltételek teljesülnek-e, különösen akkor, ha megítélése szerint a határozat üzleti titkokra és egyéb üzleti szempontból érzékeny adatokra, valamint szellemitulajdon-jogok által védett tartalomra vonatkozhat, vagy a továbbítás újbóli azonosítást eredményezhet. A releváns nemzeti szerv vagy hatóság konzultálhat a Bizottsággal. Ha a címzett úgy ítéli meg, hogy a határozat vagy az ítélet sértheti az Unió vagy tagállamai nemzetbiztonsági vagy védelmi érdekeit, ki kell kérnie a releváns nemzeti szerv vagy hatóság véleményét annak megállapítása érdekében, hogy a kért adatok érintik-e az Unió vagy tagállamai nemzetbiztonsági vagy védelmi érdekeit. Ha a címzett egy hónapon belül nem kap választ, vagy ha az ilyen szerv vagy hatóság véleménye megállapítja, hogy az első albekezdésben említett feltételek nem teljesülnek, a címzett az említett indokok alapján elutasíthatja a nem személyes adatok továbbítása vagy az azokhoz való hozzáférés iránti kérelmet.

A 42. cikkben említett Európai Adatinnovációs Testület tanácsot ad és segítséget nyújt a Bizottságnak azon értékelésre vonatkozó iránymutatások kidolgozásához, hogy teljesülnek-e az e bekezdés első albekezdésében megállapított feltételek.

(4) Ha a (2) vagy a (3) bekezdésben megállapított feltételek teljesülnek, az adatkezelési szolgáltató biztosítja a kérelemre válaszul megengedhető minimális adatmennyiséget, az említett kérelemnek a szolgáltató vagy a (3) bekezdés második albekezdésében említett releváns nemzeti szerv vagy hatóság általi észszerű értelmezése alapján.

(5) Az adatkezelési szolgáltatónak a kérelem teljesítése előtt tájékoztatnia kell az ügyfelet arról, hogy egy harmadik ország hatósága az adataihoz való hozzáférés iránti kérelmet nyújtott be, kivéve, ha a kérelem bűnüldözési célokat szolgál, és mindaddig, amíg ez a bűnüldözési tevékenység eredményességének megőrzéséhez szükséges.

VIII. FEJEZET

INTEROPERABILITÁS

38. cikk

Panasztételi jog

(1) Az egyéb közigazgatási vagy bírósági jogorvoslatok sérelme nélkül, minden természetes és jogi személy jogosult arra, hogy egyénileg vagy adott esetben kollektíven panaszt nyújtson be a szokásos tartózkodási helye, a munkahelye vagy a letelepedési helye szerinti tagállam releváns illetékes hatóságához, ha megítélése szerint az e rendelet szerinti jogait megsértették. Az adatkoordinátornak kérésre meg kell adnia valamennyi szükséges információt a természetes és jogi személyek számára ahhoz, hogy panaszaikat a megfelelő illetékes hatósághoz benyújthassák.

(2) Azon illetékes hatóság, amelyhez a panaszt benyújtották, a nemzeti joggal összhangban köteles tájékoztatni a panaszost az eljárás fejleményeiről és a meghozott határozatról.

(3) Az illetékes hatóságoknak együtt kell működniük a panaszok hatékony és időben történő kezelése és megoldása érdekében, ideértve az összes releváns információ indokolatlan késedelem nélküli, elektronikus úton történő cseréjét is. Ezen együttműködés nem érintheti az (EU) 2016/679 rendelet VI. és VII. fejezete, valamint az (EU) 2017/2394 rendelet által előírt együttműködési mechanizmusokat.

whereas

keyboard_tab Data Act 2023/2854 HU

Data Act 2023/2854 HU