keyboard_tab Clausole e vendite online Direttiva EU 2019/2161 HU

(7) A szankciók következetesebb alkalmazásának megkönnyítése érdekében a szankciók alkalmazására vonatkozó közös és nem kimerítő jellegű indikatív kritériumokat kell belefoglalni a 93/13/EGK, a 98/6/EK és a 2011/83/EU irányelvbe, különösen az (EU) 2017/2394 rendeletben meghatározott, Unión belüli jogsértésekre, kiterjedt jogsértésekre és uniós dimenzióval rendelkező kiterjedt jogsértésekre vonatkozóan.

  Ezeknek a kritériumoknak ki kell terjedniük például a jogsértés jellegére, súlyosságára, mértékére és fennállásának időtartamára, illetve arra, hogy az okozott sérelmet illetően a kereskedő milyen jogorvoslati lehetőségeket biztosít a fogyasztók számára.

  Az ugyanazon elkövető általi ismételt jogsértések az ilyen jogsértések elkövetése iránti hajlandóságról tanúskodnak, következésképpen egyértelműen rávilágítanak a magatartás súlyosságára, és ennek megfelelően annak szükségességére, hogy a szankció mértékét megfelelő elrettentő erővel bíró szintre kell emelni.

  A jogsértés nyomán elért pénzügyi előnyöket vagy a jogsértés útján elkerült veszteségeket is figyelembe kell venni, amennyiben az erre vonatkozó adatok elérhetőek.

  Az eset körülményei szempontjából releváns egyéb súlyosító vagy enyhítő tényezőket szintén figyelembe lehet venni.

(12) Azokban az esetekben, amikor az (EU) 2017/2394 rendelet szerinti összehangolt fellépés eredményeképpen az említett rendelet szerinti egyetlen illetékes hatóság szab ki bírságot a kiterjedt jogsértésért vagy az uniós dimenzióval rendelkező kiterjedt jogsértésért felelős kereskedőre, akkor ennek a hatóságnak képesnek kell lennie a kereskedő által az összehangolt végrehajtási fellépés által érintett valamennyi tagállamban bonyolított éves árbevétel legalább 4 %-ának megfelelő pénzbírság kiszabására.

(14) A 93/13/EGK irányelv elrettentő erejének megerősítése érdekében abba bele kell foglalni a szankciókkal kapcsolatos szabályokat is.

  A tagállamok szabadon dönthetnek az említett irányelv megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó közigazgatási vagy bírósági eljárásról.

  Különösen, a közigazgatási hatóságok vagy a nemzeti bíróságok szankciókat vethetnek ki, amennyiben, például közigazgatási hatóság által kezdeményezett jogi eljárások alapján, tisztességtelennek találnak egyes szerződési feltételeket.

  A szankciókat közigazgatási hatóságok vagy nemzeti bíróságok akkor is alkalmazhatják, ha az eladó vagy szolgáltató olyan szerződési feltételeket alkalmaz, amelyeket a nemzeti jog minden körülmények között kifejezetten tisztességtelennek határoz meg, illetve amikor az eladó vagy szolgáltató olyan szerződési feltételt alkalmaz, amelyről jogerős, kötelező erejű határozat megállapította, hogy tisztességtelen.

  A tagállamok dönthetnek úgy, hogy a közigazgatási hatóságok is jogosultak megállapítani a szerződési feltételek tisztességtelen jellegét.

  A közigazgatási hatóságok vagy a nemzeti bíróságok a szankciót abban a határozatban is kivethetik, amely megállapította a szerződési feltételek tisztességtelen jellegét.

  A tagállamok az egyéni jogorvoslattal és a szankciókkal kapcsolatos bármilyen nemzeti szintű fellépés koordinációját szolgáló megfelelő mechanizmusokat is meghatározhatnak.

(22) Azoknak a kereskedőknek, amelyek lehetőséget biztosítanak a fogyasztók számára arra, hogy különböző kereskedők vagy fogyasztók által ajánlott termékekre és szolgáltatásokra – például utazásra, szállásra és szabadidős tevékenységekre – vonatkozó keresést végezzenek, tájékoztatniuk kell a fogyasztókat a lekérdezés eredményeként megjelenített ajánlatok rangsorolásának meghatározásánál alapértelmezésben használt fő paraméterekről és azok viszonylagos jelentőségéről más paraméterekhez képest.

  ennek a tájékoztatásnak tömörnek, valamint kiemelt helyen könnyen és közvetlenül elérhetőnek kell lennie.

  A fő paraméter fogalma a rangsorolással összefüggésben használt bármely általános kritériumot, folyamatot, algoritmusokba épített különös jeleket vagy más kiigazítási vagy visszavetési mechanizmust jelent.

(24) Amikor a fogyasztóknak online_piacokon kínálnak termékeket, akkor a 2011/83/EU irányelv által előírt szerződéskötést megelőző tájékoztatás nyújtásában az online_piac szolgáltatója és a harmadik fél forgalmazó egyaránt részt vesz.

  ennek eredményeképp az online_piacokat használó fogyasztók számára nem világos, hogy ki a szerződéses partnerük, és ez hogyan érinti a jogaikat és kötelezettségeiket.

(37) A 2011/83/EU irányelv 7.

  cikkének (3) bekezdése és 8.

  cikkének (8) bekezdése előírja a kereskedők számára, hogy üzlethelyiségen kívül, illetve távollévők között kötött szerződések esetén megszerezze a fogyasztó előzetes kifejezett hozzáj árulását a teljesítés elállási időszak vége előtti megkezdéséhez.

  Az említett irányelv 14.

  cikke (4) bekezdésének a) pontja szerződéses szankciót ír elő azokra az esetekre, amikor a kereskedő nem tesz eleget ennek a követelménynek, mégpedig azt, hogy a fogyasztónak nem kell fizetnie a nyújtott szolgáltatásokért.

  ennek megfelelően a fogyasztó előzetes kifejezett hozzáj árulásának megszerzése csak azoknak a szolgáltatásoknak – beleértve a digitális_szolgáltatásokat is – az esetében lényeges, amelyek nyújtása díj ellenében történik.

  Ezért szükség van a 7.

  cikk (3) bekezdésének és a 8.

  cikk (8) bekezdésének módosítására, hogy a kereskedők csak abban az esetben legyenek kötelesek a fogyasztó előzetes kifejezett hozzáj árulásának a megszerzésére, ha a szolgáltatási_szerződés fizetési kötelezettséget keletkeztet a fogyasztó számára.

(38) A 2011/83/EU irányelv 16.

  cikke első bekezdésének m) pontja az elállási jog alóli kivételt határozza meg azokra az esetekre, amikor a kereskedő nem tárgyi adathordozón rögzített digitális tartalmat szolgáltat, a fogyasztó pedig előzetes kifejezett hozzáj árulását adta a teljesítés elállási időszak vége előtti megkezdéséhez, valamint tudomásul vette, hogy ezáltal elveszíti elállási jogát.

  Az említett irányelv 14.

  cikke (4) bekezdésének b) pontja szerződéses szankciót ír elő azokra az esetekre, amikor a kereskedő nem tesz eleget ennek a követelménynek, mégpedig azt, hogy a fogyasztónak nem kell fizetnie a felhasznált digitális_tartalomért.

  ennek megfelelően a fogyasztó előzetes kifejezett hozzáj árulásának és tudomásul vevő nyilatkozatának megszerzése csak azoknak a digitális tartalmaknak az esetében lényeges, amelyek szolgáltatása díj ellenében történik.

  Ezért szükség van a 16.

  cikk első bekezdése m) pontjának módosítására, hogy a kereskedők csak abban az esetben legyenek kötelesek a fogyasztó előzetes kifejezett hozzáj árulásának és tudomásul vevő nyilatkozatának a megszerzésére, ha a szerződés fizetési kötelezettséget keletkeztet a fogyasztó számára.

(41) A 2011/83/EU irányelv 6.

  cikke (1) bekezdésének h) pontja előírja a kereskedők számára, hogy az elállási jogra vonatkozó, szerződéskötést megelőző tájékoztatásban részesítsék a fogyasztókat, amelynek az irányelv I.

  mellékletének B.

  részében meghatározott elállásinyilatkozat-mintára is ki kell terjednie.

  Az említett irányelv 8.

  cikkének (4) bekezdése egyszerűbb szerződéskötés előtti tájékoztatási követelményeket ír elő azokra az esetekre, amikor a szerződést olyan távközlő eszköz alkalmazásával kötik meg, amelyen az információk megjelenítésére korlátozott hely vagy idő áll rendelkezésre, például telefonhívás, élőszó-vezérlésű értékesítő alkalmazások vagy SMS üzenet útján.

  Az ilyen távközlő eszköz útján a szerződéskötést megelőzően biztosítandó kötelező tájékoztatás kiterjed többek között a 6.

  cikk (1) bekezdésének h) pontja szerinti elállási jogra vonatkozó információkra.

  ennek megfelelően a tájékoztatás kiterjed az I.

  melléklet B.

  pontjában meghatározott elállásinyilatkozat-minta biztosítására is.

  Az elállásinyilatkozat-minta biztosítása azonban nem lehetséges azokban az esetekben, amikor a szerződést például telefonon vagy élőszó-vezérlésű értékesítő alkalmazásokon keresztül kötik meg, és előfordulhat, hogy technikailag nem kivitelezhető a minta felhasználóbarát módon történő továbbítása a 8.

  cikk (4) bekezdése szerinti egyéb távközlő eszköz segítségével.

  Ezért helyénvaló az elállásinyilatkozat-minta kizárása azoknak az információknak a köréből, amelyeket a kereskedőknek minden esetben biztosítaniuk kell, amikor a szerződéskötésre a 8.

  cikk (4) bekezdése szerinti távközlő eszközök útján kerül sor.

(44) A 2011/83/EU irányelv 14.

  cikkének (4) bekezdése meghatározza azokat az elállási jog gyakorlásához kapcsolódó feltételeket, amelyek teljesülése esetén a fogyasztó nem viseli a szolgáltatások teljesítésének, a közüzemi szolgáltatások nyújtásának és a nem fizikai adathordozón rögzített digitális_tartalom szolgáltatásának költségeit.

  Ezen feltételek bármelyikének teljesülése esetén a fogyasztónak nem kell kifizetnie azoknak a szolgáltatásoknak, közüzemi szolgáltatásoknak vagy digitális tartalmaknak az árát, amelyeket az elállási jog gyakorlása előtt nyújtottak vagy szolgáltattak a számára.

  A digitális_tartalom tekintetében ezeknek a nem kumulatív feltételeknek a 14.

  cikk (4) bekezdés b) pontjának iii.

  alpontja szerinti egyike a szerződés – beleértve a fogyasztó kifejezett előzetes hozzáj árulásának megerősítését a teljesítés elállási időszak vége előtti megkezdéséhez, valamint az elállási jog ebből következő elvesztésének tudomásulvételét – megerősítésének elmulasztása.

  Ez a feltétel azonban nem szerepel az elállási jog elvesztésének az irányelv 16.

  cikke első bekezdésének m) pontjában felsorolt feltételei között, ami bizonytalanságot eredményez azt illetően, hogy a fogyasztó hivatkozhat-e a 14.

  cikk (4) bekezdése b) pontjának iii.

  alpontjára olyankor, amikor a 14.

  cikk (4) bekezdése b) pontjának másik két feltétele teljesül, és ennek eredményeként az elállási jog a 16.

  cikk első bekezdésének m) pontja értelmében elvész.

  A 14.

  cikk (4) bekezdés b) pontjának iii.

  alpontjában rögzített feltételt ezért be kell emelni a 16.

  cikk első bekezdésének m) pontjába is, hogy a fogyasztó annak nem teljesülése esetén élhessen elállási jogával, és ennek megfelelően érvényesíthesse a 14.

  cikk (4) bekezdésében rögzített jogokat.

(53) A végrehajtással kapcsolatos tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy egy kifejezett rendelkezés hiányában a fogyasztók, kereskedők és illetékes nemzeti hatóságok számára nem feltétlenül világos, hogy milyen kereskedelmi gyakorlatok minősülnek a 2005/29/EK irányelvvel ellentétesnek.

  ennek okán, valamint a kereskedők és a végrehajtó hatóságok számára a jogbiztonság garantálása érdekében szükség van az említett irányelv olyan jellegű módosítására, hogy kifejezetten kitérjen azokra a kereskedelmi gyakorlatokra, amelyek keretében egy árut úgy forgalmaznak, mintha megegyezne valamely, más tagállamokban forgalmazott áruval, miközben az érintett áru összetétele vagy jellemzői jelentős mértékben eltérőek.

  Az illetékes hatóságok eseti alapon kell értékeljék és kezeljék ezeket a gyakorlatokat, az ezen irányelv által módosított 2005/29/EK irányelvvel összhangban.

  Az értékelések során az illetékes hatóságnak figyelembe kell vennie a következőket: a fogyasztók számára mennyire egyszerű az áruk közötti eltérés azonosítása, a kereskedő arra vonatkozó joga, hogy az ugyanazon márka alatt forgalmazott áruit indokolt és objektív tényezők – például a nemzeti jogszabályok, az alapanyagok elérhetősége vagy szezonális jellege vagy az egészséges és tápláló élelmiszerekhez való fokozottabb hozzáférésre irányuló önkéntes stratégiák – alapján különböző földrajzi piacokhoz igazítsa, valamint a kereskedő arra vonatkozó joga, hogy az ugyanazon márka alá tartozó áruit különböző tömegű vagy volumenű kiszerelésekben forgalmazza a különböző földrajzi piacokon.

  Az illetékes hatóságoknak az információk rendelkezésre állásának és megfelelőségének vizsgálata révén értékelniük kell, hogy a fogyasztók számára mennyire egyszerű az áruk közötti eltérés azonosítása.

  Fontos, hogy a fogyasztók tájékoztatást kapjanak az áruk indokolt és objektív tényezők miatti eltérőségéről.

  A kereskedők számára lehetővé kell tenni, hogy különböző módokon biztosítsák ezt a tájékoztatást, amely révén a fogyasztók hozzáférnek a szükséges információhoz.

  A kereskedőknek általában előnyben kell részesíteniük az árucímkéken történő tájékoztatás alternatíváit.

  Tiszteletben kell tartani a vonatkozó uniós ágazati szabályokat, valamint az áruk szabad mozgásával kapcsolatos szabályokat.