(2) Az Unió egész területén biztosítani kell a fogyasztóvédelmi jog hatékony alkalmazását.
Azonban a fogyasztóvédelmi és marketingjog átfogó célravezetőségi vizsgálata, amelyet a Bizottság 2016 és 2017 között végzett a Célravezető és hatásos szabályozás (REFIT) program keretében, megállapította, hogy az uniós fogyasztóvédelmi jog hatékonyságát veszélyezteti a tudatosság kereskedők és fogyasztók körében tapasztalható hiánya, és hogy gyakrabban ki lehetne használni a létező jogorvoslati lehetőségeket.
- = -
(3) Az Unió számos olyan intézkedést hozott, amelyek célja a fogyasztók, kereskedők és jogi szakemberek fogyasztói jogokkal kapcsolatos tudatosságának növelése, valamint a fogyasztói jogok érvényesítésének és a fogyasztói jogorvoslatoknak a javítása.
Ugyanakkor továbbra is hiányosságok figyelhetők meg a nemzeti jog terén az olyan igazán hatékony és arányos szankciók tekintetében, amelyek elrettentő hatásúak lennének és büntetnék az Unión belül a jogsértéseket, továbbá nem állnak rendelkezésre megfelelő egyéni jogorvoslatok a 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (3) átültető nemzeti jogszabályok megsértése nyomán megkárosított fogyasztók számára, valamint hiányosságok figyelhetők meg a 2009/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) szerinti, a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárást illetően.
A jogsértés megszüntetésére irányuló eljárás felülvizsgálatára a 2009/22/EK irányelvet módosító és felváltó külön eszköz révén kell sort keríteni.
- = -
(5) A szankciókra vonatkozó jelenlegi nemzeti szabályokban jelentős eltérések figyelhetők meg az Unióban.
Nem minden tagállam biztosítja, hogy hatékony, arányos és visszatartó erejű pénzbírságok legyenek kiszabhatók a kiterjedt jogsértésekért vagy az uniós dimenzióval rendelkező kiterjedt jogsértésekért felelős kereskedőkre.
Ezért a 98/6/EK, a 2005/29/EK és a 2011/83/EU irányelvek szankciókra vonatkozó meglévő szabályait tovább kell fejleszteni, és ezzel egyidejűleg a 93/13/EGK tanácsi irányelvet (8) új, szankciókra vonatkozó szabályokkal kell kiegészíteni.
- = -
(10) Annak biztosítása érdekében, hogy a tagállami hatóságok hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat szabhassanak ki az olyan kiterjedt jogsértésekért és uniós dimenzióval rendelkező kiterjedt jogsértésekért, amelyek az (EU) 2017/2394 rendeletnek megfelelően összehangolt vizsgálat és végrehajtás tárgyát képezik, a pénzbírságoknak szerepelniük kell az ilyen jogsértésekért kiszabható szankciók elemei között.
A pénzbírságok elrettentő hatásának biztosítása érdekében a tagállamoknak az ilyen jogsértésekért kiszabható pénzbírság maximális összegét a kereskedő által az adott tagállamban vagy tagállamokban bonyolított árbevétel legalább 4 %-ában kell meghatározniuk a nemzeti jogukban.
A kereskedők egyes esetekben vállalatcsoportok is lehetnek.
- = -
(19) A rangsorolás a kereskedők ajánlatainak relatív kiemelését vagy a keresési eredményekhez rendelt relevanciát jelenti, az onlinekeresőprogram-szolgáltatók által bemutatott, megszervezett vagy közölt módon, például szekvenciális algoritmusok, minősítési és értékelési mechanizmusok, vizuális kiemelések vagy más rangsorolási eszközök, vagy ezek kombinációi használatának eredményeként.
- = -
(20) E tekintetben módosítani kell a 2005/29/EK irányelv I.
mellékletét annak egyértelművé tétele érdekében, hogy tiltani kell azt a gyakorlatot, amely során a kereskedő a fogyasztó online keresési lekérdezése alapján megjelenített keresési eredmények formájában anélkül közöl információkat a fogyasztóval, hogy egyértelműen felfedné a fizetett hirdetéseket, vagy a kifejezetten a termékeknek a keresési eredmények közötti magasabb rangsorolását célzó fizetést.
Amikor egy kereskedő közvetlenül vagy közvetett módon fizetett az online keresőalkalmazás szolgáltatójának azért, hogy egy terméket magasabbra rangsoroljon a keresési eredmények között, akkor erről az online keresőalkalmazás szolgáltatójának tömör, könnyen hozzáférhető és érthető módon tájékoztatnia kell a fogyasztókat.
Közvetett fizetés megvalósulhat olyan további kötelezettségvállalás formájában az online keresőalkalmazás szolgáltatója irányában a kereskedő részéről, amelynek konkrét hatása a termék magasabbra rangsorolása.
A közvetett fizetés jelenthet magasabb tranzakciónkénti jutalékot, illetve különféle, konkrétan magasabb rangsorolást eredményező kompenzációs rendszereket.
Az általános szolgáltatások – például az online keresőalkalmazás szolgáltatója által a kereskedőnek kínált funkciók széles körét lefedő listázási díjak vagy tagdíjak – ellentételezése nem tekintendő kifejezetten a termék magasabbra rangsorolását célzó fizetésnek, feltéve, hogy e fizetések rendeltetése nem a termék magasabbra rangsorolása.
Online keresőalkalmazás szolgáltatói különféle típusú online kereskedők lehetnek, ideértve a közvetítőket, például online_piacokat, a keresőprogramokat és az összehasonlító weboldalakat is.
- = -
(21) A rangsorolást meghatározó fő paraméterekre vonatkozó átláthatósági követelményeket az (EU) 2019/1150 európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) is szabályozza.
Az említett rendelet átláthatósági követelményei az online közvetítők széles körére vonatkoznak, ideértve az online_piacokat is, ám csupán a kereskedők és az online közvetítők között alkalmazandóak.
Ezért hasonló átláthatósági követelményeket kell bevezetni a 2005/29/EK irányelvbe is, biztosítandó a megfelelő átláthatóságot a fogyasztók irányában, kivéve az onlinekeresőprogram-szolgáltatókat, amelyek már a rendelet értelmében kötelesek rögzíteni a rangsorolás meghatározásánál külön-külön vagy együttesen a legjelentősebb szerepet játszó fő paramétereket és azok viszonylagos jelentőségét azáltal, hogy könnyen és nyilvánosan hozzáférhető módon egyszerű és közérthető leírást helyeznek el online keresőprogramjaik felületén.
- = -
(22) Azoknak a kereskedőknek, amelyek lehetőséget biztosítanak a fogyasztók számára arra, hogy különböző kereskedők vagy fogyasztók által ajánlott termékekre és szolgáltatásokra – például utazásra, szállásra és szabadidős tevékenységekre – vonatkozó keresést végezzenek, tájékoztatniuk kell a fogyasztókat a lekérdezés eredményeként megjelenített ajánlatok rangsorolásának meghatározásánál alapértelmezésben használt fő paraméterekről és azok viszonylagos jelentőségéről más paraméterekhez képest.
Ennek a tájékoztatásnak tömörnek, valamint kiemelt helyen könnyen és közvetlenül elérhetőnek kell lennie.
A fő paraméter fogalma a rangsorolással összefüggésben használt bármely általános kritériumot, folyamatot, algoritmusokba épített különös jeleket vagy más kiigazítási vagy visszavetési mechanizmust jelent.
- = -
(23) A rangsorolást meghatározó fő paraméterekre vonatkozó tájékoztatási kötelezettség nem érinti az (EU) 2016/943 európai parlamenti és tanácsi irányelvet (10).
A kereskedők számára nem írható elő, hogy felfedjék rangsorolási mechanizmusaik részletes működését, többek között az algoritmusokat.
A kereskedőknek közzé kell tenniük a rangsorolást meghatározó fő paraméterek általános leírását, ismertetve a kereskedő által alapértelmezésben használt fő paramétereket, valamint azok más paraméterekhez képest meglévő viszonylagos jelentőségét, e leírást azonban nem kell minden egyes lekérdezésre lebontva egyéni módon bemutatni.
- = -
(27) Az online_piacok szolgáltatóinak tájékoztatniuk kell a fogyasztókat arról, hogy az árukat, szolgáltatásokat vagy digitális tartalmat kínáló harmadik fél kereskedőnek vagy nem kereskedői jogállással rendelkező személynek minősül-e, a harmadik fél által feléjük tett nyilatkozat alapján.
Amennyiben az árukat, szolgáltatásokat vagy digitális tartalmat kínáló harmadik fél azt nyilatkozza jogállásáról, hogy az nem kereskedői, akkor az online_piac szolgáltatója rövid nyilatkozatban rögzíti, hogy az uniós fogyasztóvédelmi jogból eredő fogyasztói jogok nem alkalmazandóak a megkötött szerződésre.
Ezen túlmenően a fogyasztókat tájékoztatni kell arról, hogy a szerződéssel kapcsolatos kötelezettségek megoszlanak az árukat, szolgáltatásokat vagy digitális tartalmat kínáló harmadik fél és az online_piac szolgáltatója között.
A tájékoztatást egyértelmű és érthető módon kell biztosítani, nem pedig csupán az általános szerződési feltételekben vagy hasonló szerződéses dokumentumokban.
Az online_piacok szolgáltatóira vonatkozó tájékoztatási követelményeknek arányosnak kell lenniük.
E követelményeknek megfelelő egyensúlyt kell teremteniük a fogyasztók magas szintű védelme és az online_piacok szolgáltatóinak versenyképessége között.
Az online_piacok szolgáltatói számára nem írható elő az egyes fogyasztói jogok felsorolása, amikor arról tájékoztatják a fogyasztókat, hogy azok nem alkalmazandóak.
Ez nem érinti a 2011/83/EU irányelvben és különösen annak 6.
cikke (1) bekezdésében meghatározott, a fogyasztók tájékoztatására vonatkozó követelményeket.
A fogyasztói jogok biztosítására vonatkozó felelősségről nyújtandó tájékoztatás tartalma az online_piac szolgáltatója és az érintett harmadik fél kereskedők közötti szerződéses megállapodásoktól függ.
Az online_piac szolgáltatója jelezheti, hogy a fogyasztói jogok biztosításáért egyedül a harmadik fél kereskedő felelős, illetve ismertetheti egyes saját felelősségeit, azokban az esetekben, amikor vállalja a felelősséget a szerződés egyes vonatkozásaiért, például a kiszállításért vagy az elállási jog gyakorlásáért.
- = -
(37) A 2011/83/EU irányelv 7.
cikkének (3) bekezdése és 8.
cikkének (8) bekezdése előírja a kereskedők számára, hogy üzlethelyiségen kívül, illetve távollévők között kötött szerződések esetén megszerezze a fogyasztó előzetes kifejezett hozzáj árulását a teljesítés elállási időszak vége előtti megkezdéséhez.
Az említett irányelv 14.
cikke (4) bekezdésének a) pontja szerződéses szankciót ír elő azokra az esetekre, amikor a kereskedő nem tesz eleget ennek a követelménynek, mégpedig azt, hogy a fogyasztónak nem kell fizetnie a nyújtott szolgáltatásokért.
Ennek megfelelően a fogyasztó előzetes kifejezett hozzáj árulásának megszerzése csak azoknak a szolgáltatásoknak – beleértve a digitális_szolgáltatásokat is – az esetében lényeges, amelyek nyújtása díj ellenében történik.
Ezért szükség van a 7.
cikk (3) bekezdésének és a 8.
cikk (8) bekezdésének módosítására, hogy a kereskedők csak abban az esetben legyenek kötelesek a fogyasztó előzetes kifejezett hozzáj árulásának a megszerzésére, ha a szolgáltatási_szerződés fizetési kötelezettséget keletkeztet a fogyasztó számára.
- = -
(38) A 2011/83/EU irányelv 16.
cikke első bekezdésének m) pontja az elállási jog alóli kivételt határozza meg azokra az esetekre, amikor a kereskedő nem tárgyi adathordozón rögzített digitális tartalmat szolgáltat, a fogyasztó pedig előzetes kifejezett hozzáj árulását adta a teljesítés elállási időszak vége előtti megkezdéséhez, valamint tudomásul vette, hogy ezáltal elveszíti elállási jogát.
Az említett irányelv 14.
cikke (4) bekezdésének b) pontja szerződéses szankciót ír elő azokra az esetekre, amikor a kereskedő nem tesz eleget ennek a követelménynek, mégpedig azt, hogy a fogyasztónak nem kell fizetnie a felhasznált digitális_tartalomért.
Ennek megfelelően a fogyasztó előzetes kifejezett hozzáj árulásának és tudomásul vevő nyilatkozatának megszerzése csak azoknak a digitális tartalmaknak az esetében lényeges, amelyek szolgáltatása díj ellenében történik.
Ezért szükség van a 16.
cikk első bekezdése m) pontjának módosítására, hogy a kereskedők csak abban az esetben legyenek kötelesek a fogyasztó előzetes kifejezett hozzáj árulásának és tudomásul vevő nyilatkozatának a megszerzésére, ha a szerződés fizetési kötelezettséget keletkeztet a fogyasztó számára.
- = -
(39) A 2005/29/EK irányelv 7.
cikkének (4) bekezdése tájékoztatási követelményeket határoz meg a termékek adott áron való „megvásárlására való felhívásokra” vonatkozóan.
Ezek a tájékoztatási követelmények már a reklámozási szakaszra is vonatkoznak, a 2011/83/EU irányelv pedig megegyező és egyéb, részletesebb tájékoztatási követelményeket ír elő a későbbi, szerződéskötés előtti szakaszra (a fogyasztó szerződéskötését közvetlenül megelőző szakasz).
Következésképpen előfordulhat, hogy a kereskedőknek ugyanazt a tájékoztatást kell biztosítaniuk a reklámozási (például egy média weboldalán megjelenő online hirdetésben) és a szerződéskötés előtti szakaszban (például az online áruházaik oldalain).
- = -
(41) A 2011/83/EU irányelv 6.
cikke (1) bekezdésének h) pontja előírja a kereskedők számára, hogy az elállási jogra vonatkozó, szerződéskötést megelőző tájékoztatásban részesítsék a fogyasztókat, amelynek az irányelv I.
mellékletének B.
részében meghatározott elállásinyilatkozat-mintára is ki kell terjednie.
Az említett irányelv 8.
cikkének (4) bekezdése egyszerűbb szerződéskötés előtti tájékoztatási követelményeket ír elő azokra az esetekre, amikor a szerződést olyan távközlő eszköz alkalmazásával kötik meg, amelyen az információk megjelenítésére korlátozott hely vagy idő áll rendelkezésre, például telefonhívás, élőszó-vezérlésű értékesítő alkalmazások vagy SMS üzenet útján.
Az ilyen távközlő eszköz útján a szerződéskötést megelőzően biztosítandó kötelező tájékoztatás kiterjed többek között a 6.
cikk (1) bekezdésének h) pontja szerinti elállási jogra vonatkozó információkra.
Ennek megfelelően a tájékoztatás kiterjed az I.
melléklet B.
pontjában meghatározott elállásinyilatkozat-minta biztosítására is.
Az elállásinyilatkozat-minta biztosítása azonban nem lehetséges azokban az esetekben, amikor a szerződést például telefonon vagy élőszó-vezérlésű értékesítő alkalmazásokon keresztül kötik meg, és előfordulhat, hogy technikailag nem kivitelezhető a minta felhasználóbarát módon történő továbbítása a 8.
cikk (4) bekezdése szerinti egyéb távközlő eszköz segítségével.
Ezért helyénvaló az elállásinyilatkozat-minta kizárása azoknak az információknak a köréből, amelyeket a kereskedőknek minden esetben biztosítaniuk kell, amikor a szerződéskötésre a 8.
cikk (4) bekezdése szerinti távközlő eszközök útján kerül sor.
- = -
(42) A 2011/83/EU irányelv 16.
cikke első bekezdésének a) pontja az elállási jog alóli kivételről rendelkezik azoknak a szolgáltatási_szerződéseknek az esetében, amelyeket maradéktalanul teljesítettek, amennyiben a teljesítés a fogyasztó előzetes kifejezett hozzáj árulásával és annak tudomásulvételével kezdődött meg, hogy elveszíti elállási jogát, amint a kereskedő maradéktalanul teljesítette a szerződést.
Ezzel szemben az említett irányelv 7.
cikkének (3) bekezdése és 8.
cikkének (8) bekezdése – amelyek a kereskedők kötelezettségeit tárgyalják azokban a helyzetekben, amikor a szerződés teljesítése az elállási időszak vége előtt kezdődött – csak a fogyasztó előzetes kifejezett hozzáj árulásának megszerzését írják elő a kereskedő számára, anélkül hogy a fogyasztónak tudomásul kellene vennie, hogy a szerződés maradéktalan teljesítése után elveszíti elállási jogát.
Az említett rendelkezések közötti összhang biztosítása érdekében a 2011/83/EU irányelv 7.
cikkének (3) bekezdését és 8.
cikkének (8) bekezdését ki kell egészíteni azzal, hogy a kereskedő köteles elérni, hogy a fogyasztó tudomásul vegye, hogy a szerződés maradéktalan teljesítése után elveszíti elállási jogát, amennyiben a szerződés fizetési kötelezettséget keletkeztet a fogyasztó számára.
Ezenkívül a 16.
cikk első bekezdésének a) pontját a 7.
cikk (3) bekezdése és a 8.
cikk (8) bekezdése változásainak figyelembevétele érdekében módosítani kell, amelyek szerint a kereskedők csak abban az esetben kötelesek a fogyasztó előzetes kifejezett hozzáj árulásának és tudomásulvételének a megszerzésére, ha a szolgáltatási_szerződés fizetési kötelezettséget keletkeztet a fogyasztó számára.
Ugyanakkor a tagállamok számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy olyan szolgáltatási_szerződések esetében, amelyeknél a fogyasztó kifejezetten kérte a kereskedőt, hogy keresse fel abból a célból, hogy javítási munkálatokat végezzen, ne tegyék kötelezővé a kereskedő számára annak elérését, hogy a fogyasztó tudomásul vegye, hogy a szerződés maradéktalan teljesítése után elveszíti elállási jogát.
Az említett irányelv 16.
cikke első bekezdésének c) pontja kivételt biztosít az elállási jog alkalmazása alól az olyan szerződések tekintetében, amelyek a fogyasztó által megadott jellemzőknek megfelelően elkészített vagy egyértelműen a fogyasztó személyére szabott áruk értékesítésére vonatkoznak.
E kivétel vonatkozik például az igényre szabott bútor legyártására és a fogyasztó otthonában történő összeszerelésére, amennyiben az egyetlen adásvételi_szerződés keretében történik.
- = -
(45) A kereskedők a fogyasztó vásárlóerejének felmérését lehetővé tevő automatizált döntéshozatal és a fogyasztói magatartásról történő profilalkotás alapján egyes fogyasztók vagy fogyasztói csoportok esetén személyre szabhatják ajánlataik árait.
A fogyasztókat ezért egyértelműen tájékoztatni kell arról, ha a nekik felajánlott ár automatizált döntéshozatal alapján személyre szabott, hogy a vásárlásra vonatkozó döntésük során számolhassanak a potenciális kockázatokkal.
Ebből következően a 2011/83/EU irányelvet konkrét tájékoztatási követelménnyel kell kiegészíteni, amely szerint a fogyasztót tájékoztatni kell arról, ha az ár automatizált döntéshozatal alapján személyre szabott.
E tájékoztatási követelmény nem alkalmazandó az olyan technikákra, mint a „dinamikus” vagy „valós idejű” árszabás, amelyek azzal járnak, hogy az ár a piaci keresletre reagálva igen rugalmasan és gyorsan változik, amennyiben az említett technikák nem alkalmazzák az árak automatizált döntéshozatalon alapuló személyre szabását.
Ez a tájékoztatási követelmény nem érinti az (EU) 2016/679 rendeletet, amely rögzíti többek között az érintett arra való jogát, hogy ne terjedjen ki rá az automatizált adatkezelésen – ideértve a profilalkotást is – alapuló döntés.
- = -
(49) A kereskedők számára meg kell tiltani hamis fogyasztói értékelések és ajánlások benyújtását is, például a közösségi médiában történő tetszésnyilvánítást (tetszik – like) vagy mások ezzel történő megbízását a termék népszerűsítése érdekében, illetve a fogyasztói értékelések vagy ajánlások befolyásolását például azzal, hogy csak a pozitív értékeléseket teszik közzé és törlik a negatívakat.
Ilyen gyakorlat előállhat a közösségi ajánlások extrapolálásával is, azaz ha egy felhasználó valamely online tartalommal kapcsolatos pozitív reakcióját összekapcsolják egy attól eltérő, de ahhoz kapcsolódó tartalommal, vagy átviszik arra, azt a látszatot keltve, hogy a felhasználó pozitívan viszonyul a kapcsolódó tartalomhoz is.
- = -
(50) A kereskedők számára meg kell tiltani kulturális vagy sportrendezvények belépőjegyeinek továbbértékesítését fogyasztók számára, amennyiben azokat olyan szoftverek, például internetes robotok használatával szerezték meg, amelyek segítségével az elsődleges jegyértékesítő által szabott technikai korlátokat meghaladó számban vásárolhatták fel azokat, vagy megkerülték az elsődleges jegyértékesítő által annak érdekében alkalmazott egyéb technikai eszközöket, hogy mindenki számára garantálják a jegyek elérhetőségét.
E tilalom nem érinti a tagállamok által esetlegesen bevezetett egyéb nemzeti szintű intézkedéseket, amelyek célja a fogyasztók jogos érdekeinek védelme, valamint a kultúrpolitikai intézkedések és a kulturális és sportrendezvényekhez való általános és széles körű hozzáférés biztosítása, például a jegyek viszonteladási árának szabályozása révén.
- = -
(53) A végrehajtással kapcsolatos tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy egy kifejezett rendelkezés hiányában a fogyasztók, kereskedők és illetékes nemzeti hatóságok számára nem feltétlenül világos, hogy milyen kereskedelmi gyakorlatok minősülnek a 2005/29/EK irányelvvel ellentétesnek.
Ennek okán, valamint a kereskedők és a végrehajtó hatóságok számára a jogbiztonság garantálása érdekében szükség van az említett irányelv olyan jellegű módosítására, hogy kifejezetten kitérjen azokra a kereskedelmi gyakorlatokra, amelyek keretében egy árut úgy forgalmaznak, mintha megegyezne valamely, más tagállamokban forgalmazott áruval, miközben az érintett áru összetétele vagy jellemzői jelentős mértékben eltérőek.
Az illetékes hatóságok eseti alapon kell értékeljék és kezeljék ezeket a gyakorlatokat, az ezen irányelv által módosított 2005/29/EK irányelvvel összhangban.
Az értékelések során az illetékes hatóságnak figyelembe kell vennie a következőket: a fogyasztók számára mennyire egyszerű az áruk közötti eltérés azonosítása, a kereskedő arra vonatkozó joga, hogy az ugyanazon márka alatt forgalmazott áruit indokolt és objektív tényezők – például a nemzeti jogszabályok, az alapanyagok elérhetősége vagy szezonális jellege vagy az egészséges és tápláló élelmiszerekhez való fokozottabb hozzáférésre irányuló önkéntes stratégiák – alapján különböző földrajzi piacokhoz igazítsa, valamint a kereskedő arra vonatkozó joga, hogy az ugyanazon márka alá tartozó áruit különböző tömegű vagy volumenű kiszerelésekben forgalmazza a különböző földrajzi piacokon.
Az illetékes hatóságoknak az információk rendelkezésre állásának és megfelelőségének vizsgálata révén értékelniük kell, hogy a fogyasztók számára mennyire egyszerű az áruk közötti eltérés azonosítása.
Fontos, hogy a fogyasztók tájékoztatást kapjanak az áruk indokolt és objektív tényezők miatti eltérőségéről.
A kereskedők számára lehetővé kell tenni, hogy különböző módokon biztosítsák ezt a tájékoztatást, amely révén a fogyasztók hozzáférnek a szükséges információhoz.
A kereskedőknek általában előnyben kell részesíteniük az árucímkéken történő tájékoztatás alternatíváit.
Tiszteletben kell tartani a vonatkozó uniós ágazati szabályokat, valamint az áruk szabad mozgásával kapcsolatos szabályokat.
- = -
(55) A szubszidiaritás elvével összhangban és a végrehajtás megkönnyítése érdekében szükség van annak egyértelműsítésére, hogy a 2005/29/EK irányelv nem sérti a tagállamok arra vonatkozó szabadságát, hogy nemzeti előírásokat fogadjanak el a fogyasztók jogos érdekeinek további védelme érdekében olyan tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben, amelyekre a fogyasztók otthonánál termékek ajánlása vagy értékesítése céljából tett kéretlen látogatások, illetve olyan, kereskedők által szervezett kirándulások keretében kerül sor, amelyek célja vagy hatása bizonyos termékek népszerűsítése, illetve ezek fogyasztóknak történő értékesítése, amennyiben ezeket az előírásokat fogyasztóvédelmi indokok igazolják.
Az ilyen előírásoknak arányosnak és megkülönböztetéstől mentesnek kell lenniük, és nem tilthatják meg az említett értékesítési csatornákat.
A tagállamok által elfogadott nemzeti előírások meghatározhatják például azt a napszakot, amelyben a fogyasztó kifejezett kérése hiányában nem engedélyezett a fogyasztók otthonának meglátogatása, vagy megtilthatják az ilyen látogatásokat abban az esetben, ha a fogyasztó látható módon jelezte, hogy nem tartja elfogadhatónak az ilyen látogatásokat, illetve meghatározhatják a fizetésre vonatkozó eljárást.
Az ilyen előírások a 2011/83/EU irányelv által harmonizált területeken nagyobb védelmet biztosító szabályokat is tartalmazhatnak.
A 2011/83/EU irányelvet tehát úgy kell módosítani, hogy lehetővé tegye a tagállamok számára olyan nemzeti intézkedések elfogadását, amelyek hosszabb ideig biztosítanak lehetőséget az elállási jog érvényesítésére vagy eltérhetnek az elállási jog alóli konkrét kivételektől.
A tagállamok számára elő kell írni, hogy az ebben a tekintetben elfogadott nemzeti előírásokról értesítsék a Bizottságot, amely az összes érdekelt fél számára elérhetővé teszi ezeket az információkat, valamint gondoskodik az ilyen intézkedések arányosságának és jogszerűségének nyomon követéséről.
- = -
(56) A kereskedő üzlethelyiségén kívül megrendezett események keretében folytatott agresszív vagy megtévesztő gyakorlatokat illetően a 2005/29/EK irányelv nem érinti a tagállamok által a kereskedők számára a letelepedésre vonatkozóan előírható feltételeket vagy engedélyeztetési rendszereket.
Az említett irányelv nem érinti továbbá a nemzeti szerződési jogot és különösen a szerződések érvényességére, létrejöttére és joghatásaira vonatkozó szabályokat.
A kereskedő üzlethelyiségén kívül megrendezett események keretében folytatott agresszív vagy megtévesztő gyakorlatok megtilthatók az említett irányelv 5–9.
cikke alapján történő eseti értékelés nyomán.
Ezen túlmenően az említett irányelv I.
melléklete általános tiltást tartalmaz olyan gyakorlatokra vonatkozóan, amelyek keretében a kereskedő azt a benyomást kelti, hogy nem a szakmájával kapcsolatos célból jár el, illetve amelyek azt a benyomást keltik a fogyasztóban, hogy nem hagyhatja el a üzlethelyiséget, amíg a szerződés létre nem jött.
A Bizottság felméri, hogy a jelenlegi szabályok megfelelő szintű védelmet biztosítanak-e a fogyasztók számára, illetve megfelelő eszközökkel látják-e el a tagállamokat ahhoz, hogy hatékonyan fellépjenek az ilyen gyakorlatokkal szemben.
- = -