(1) Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 169.
cikkének (1) bekezdése és 169.
cikke (2) bekezdésének a) pontja előírja, hogy az Unió az EUMSZ 114.
cikke alapján elfogadott intézkedésekkel hozzáj árul a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosításához.
Az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: a Charta) 38.
cikke előírja, hogy az Unió politikáiban biztosítani kell a fogyasztók védelmének magas szintjét.
- = -
(14) A 93/13/EGK irányelv elrettentő erejének megerősítése érdekében abba bele kell foglalni a szankciókkal kapcsolatos szabályokat is.
A tagállamok szabadon dönthetnek az említett irányelv megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó közigazgatási vagy bírósági eljárásról.
Különösen, a közigazgatási hatóságok vagy a nemzeti bíróságok szankciókat vethetnek ki, amennyiben, például közigazgatási hatóság által kezdeményezett jogi eljárások alapján, tisztességtelennek találnak egyes szerződési feltételeket.
A szankciókat közigazgatási hatóságok vagy nemzeti bíróságok akkor is alkalmazhatják, ha az eladó vagy szolgáltató olyan szerződési feltételeket alkalmaz, amelyeket a nemzeti jog minden körülmények között kifejezetten tisztességtelennek határoz meg, illetve amikor az eladó vagy szolgáltató olyan szerződési feltételt alkalmaz, amelyről jogerős, kötelező erejű határozat megállapította, hogy tisztességtelen.
A tagállamok dönthetnek úgy, hogy a közigazgatási hatóságok is jogosultak megállapítani a szerződési feltételek tisztességtelen jellegét.
A közigazgatási hatóságok vagy a nemzeti bíróságok a szankciót abban a határozatban is kivethetik, amely megállapította a szerződési feltételek tisztességtelen jellegét.
A tagállamok az egyéni jogorvoslattal és a szankciókkal kapcsolatos bármilyen nemzeti szintű fellépés koordinációját szolgáló megfelelő mechanizmusokat is meghatározhatnak.
- = -
(16) A tisztességtelen gyakorlatok minden hatásának megszüntetése érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy megfelelő jogorvoslatok álljanak a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok által megkárosított fogyasztók rendelkezésére.
Az egyéni jogorvoslatok egyértelmű keretének bevezetése megkönnyítené a magánszemélyek általi jogérvényesítést.
A fogyasztó számára arányos és hatékony módon lehetőséget kell biztosítani kártérítés, illetve adott esetben árcsökkentés igénybevételére, valamint a szerződés felmondására.
A tagállamok nem akadályozhatók meg abban, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok által megkárosított fogyasztók számára egyéb jogorvoslatokra vonatkozó, például javításhoz vagy cseréhez való jogokat tartsanak fenn vagy vezessenek be az ilyen gyakorlatok hatásainak teljes megszüntetése érdekében.
A tagállamok nem akadályozhatók meg abban, hogy feltételeket határozzanak meg a fogyasztói jogorvoslatok alkalmazása és következményei tekintetében.
A jogorvoslat alkalmazásakor adott esetben a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat súlyosságát és jellegét, a fogyasztó által elszenvedett kárt és más releváns körülményeket, például a kereskedő általi kötelesség- vagy szerződésszegést is figyelembe lehet venni.
- = -
(24) Amikor a fogyasztóknak online_piacokon kínálnak termékeket, akkor a 2011/83/EU irányelv által előírt szerződéskötést megelőző tájékoztatás nyújtásában az online_piac szolgáltatója és a harmadik fél forgalmazó egyaránt részt vesz.
Ennek eredményeképp az online_piacokat használó fogyasztók számára nem világos, hogy ki a szerződéses partnerük, és ez hogyan érinti a jogaikat és kötelezettségeiket.
- = -
(26) Ezért a 2005/29/EK irányelvben és a 2011/83/EU irányelvben az online_piacokra vonatkozó olyan tájékoztatási követelményeket kell meghatározni, amelyek előírják az online_piacokat használó fogyasztók tájékoztatását arra vonatkozóan, hogy az ajánlatok rangsorolása milyen fő paraméterek alapján történik, és hogy egy kereskedővel vagy egy nem kereskedői jogállással rendelkező személlyel, például egy másik fogyasztóval lépnek-e szerződésre.
- = -
(27) Az online_piacok szolgáltatóinak tájékoztatniuk kell a fogyasztókat arról, hogy az árukat, szolgáltatásokat vagy digitális tartalmat kínáló harmadik fél kereskedőnek vagy nem kereskedői jogállással rendelkező személynek minősül-e, a harmadik fél által feléjük tett nyilatkozat alapján.
Amennyiben az árukat, szolgáltatásokat vagy digitális tartalmat kínáló harmadik fél azt nyilatkozza jogállásáról, hogy az nem kereskedői, akkor az online_piac szolgáltatója rövid nyilatkozatban rögzíti, hogy az uniós fogyasztóvédelmi jogból eredő fogyasztói jogok nem alkalmazandóak a megkötött szerződésre.
Ezen túlmenően a fogyasztókat tájékoztatni kell arról, hogy a szerződéssel kapcsolatos kötelezettségek megoszlanak az árukat, szolgáltatásokat vagy digitális tartalmat kínáló harmadik fél és az online_piac szolgáltatója között.
A tájékoztatást egyértelmű és érthető módon kell biztosítani, nem pedig csupán az általános szerződési feltételekben vagy hasonló szerződéses dokumentumokban.
Az online_piacok szolgáltatóira vonatkozó tájékoztatási követelményeknek arányosnak kell lenniük.
E követelményeknek megfelelő egyensúlyt kell teremteniük a fogyasztók magas szintű védelme és az online_piacok szolgáltatóinak versenyképessége között.
Az online_piacok szolgáltatói számára nem írható elő az egyes fogyasztói jogok felsorolása, amikor arról tájékoztatják a fogyasztókat, hogy azok nem alkalmazandóak.
Ez nem érinti a 2011/83/EU irányelvben és különösen annak 6.
cikke (1) bekezdésében meghatározott, a fogyasztók tájékoztatására vonatkozó követelményeket.
A fogyasztói jogok biztosítására vonatkozó felelősségről nyújtandó tájékoztatás tartalma az online_piac szolgáltatója és az érintett harmadik fél kereskedők közötti szerződéses megállapodásoktól függ.
Az online_piac szolgáltatója jelezheti, hogy a fogyasztói jogok biztosításáért egyedül a harmadik fél kereskedő felelős, illetve ismertetheti egyes saját felelősségeit, azokban az esetekben, amikor vállalja a felelősséget a szerződés egyes vonatkozásaiért, például a kiszállításért vagy az elállási jog gyakorlásáért.
- = -
(30) A digitális_tartalom és a digitális_szolgáltatás a 2011/83/EU irányelvben meghatározott fogalmát hozzá kell igazítani az (EU) 2019/770 európai parlamenti és tanácsi irányelvben (15) alkalmazott fogalmakhoz.
Az (EU) 2019/770 irányelv hatálya alá tartozó digitális tartalmak közé tartozik az egyszeri szolgáltatás, az egyedi szolgáltatási aktusok sorozata, valamint az egy adott időszak alatt történő folyamatos szolgáltatás.
A folyamatos tartalomszolgáltatásnak, illetve szolgáltatásnyújtásnak nem feltétlenül kell hosszú távú tartalomszolgáltatásnak, illetve szolgáltatásnyújtásnak lennie.
Egy videoklip webes közvetítését (streaming) adott időszakon keresztül nyújtott folyamatos szolgáltatásnak kell tekinteni, függetlenül az audiovizuális fájl tényleges hosszától.
Emiatt nehéz lehet megkülönböztetést tenni a digitális_tartalom és a digitális_szolgáltatások bizonyos típusai között, hiszen mindkettőnek része lehet a kereskedő általi, a szerződés ideje alatti folyamatos szolgáltatás.
Digitális szolgáltatások például a videó- és audióanyagok megosztását lehetővé tevő szolgáltatások, valamint az egyéb tárhelyszolgáltatás, szövegszerkesztés vagy játékok, illetve a felhőalapú tárhely, a webalapú e-mail, a közösségi média és a felhőalkalmazások.
A szolgáltató folyamatos részvétele indokolja a 2011/83/EU irányelv elállási joggal kapcsolatos szabályainak alkalmazását, mivel ez ténylegesen lehetővé teszi a fogyasztó számára, hogy a szerződés megkötésétől számított 14 napos időszak alatt kipróbálja a szolgáltatást, és eldöntse, hogy meg akarja-e tartani vagy sem.
A nem tárgyi adathordozón rögzített digitális_tartalom szolgáltatására vonatkozó szerződések jellemzője, hogy egyszeri szolgáltatással biztosítják a fogyasztó számára az adott digitális tartalmat vagy tartalmakat, például zene- vagy videofájlokat.
A nem tárgyi adathordozón rögzített digitális_tartalom szolgáltatására vonatkozó szerződések továbbra is kivételt képeznek a 2011/83/EU irányelv 16.
cikke első bekezdésének m) pontjában meghatározott elállási jog alól, amelynek értelmében a szerződés teljesítésének, például a tartalom letöltésének vagy közvetítésének kezdetekor a fogyasztó elveszti az elálláshoz való jogát, feltéve, hogy az elállási időszakon belüli teljesítést a fogyasztó előzetes kifejezett hozzáj árulásával kezdték meg, aki tudomásul vette, hogy ezáltal elveszíti elállási jogát.
Amennyiben kétség merül fel azt illetően, hogy szolgáltatási_szerződésről vagy pedig nem fizikai adathordozón rögzített digitális_tartalom szolgáltatására vonatkozó szerződésről van-e szó, akkor a szolgáltatásokra vonatkozó elállási jog szabályai alkalmazandóak.
- = -
(31) A digitális tartalmak és digitális_szolgáltatások online nyújtása gyakran olyan szerződések alapján történik, amelyek értelmében a fogyasztó nem fizet díjat, hanem személyes_adatokat ad át a kereskedőnek.
A 2011/83/EU irányelv már most is kiterjed a nem tárgyi adathordozón rögzített digitális_tartalom szolgáltatására vonatkozó szerződésekre (például online digitális_tartalom szolgáltatása), függetlenül attól, hogy a fogyasztó pénzben fizet a szolgáltatásért vagy személyes_adatokat ad át a kereskedőnek.
Az említett irányelv azonban csak azokra a szolgáltatási_szerződésekre – többek között digitális_szolgáltatásokra vonatkozó szerződésekre – terjed ki, amelyek alapján a fogyasztó fizet vagy vállalja, hogy fizet a szolgáltatásokért.
Következésképpen az irányelv nem terjed ki az olyan digitális szolgáltatási_szerződésekre, amelyek alapján a fogyasztó személyes_adatokat biztosít a kereskedő számára, anélkül hogy bármilyen díjat fizetne.
Tekintettel a fizetős digitális_szolgáltatások és a személyes_adatok fejében nyújtott digitális_szolgáltatások hasonlóságára és egymással való helyettesíthetőségére, ezekre az említett irányelv szerinti azonos szabályok kell, hogy vonatkozzanak.
- = -
(32) Biztosítani kell a 2011/83/EU és az (EU) 2019/770 irányelv hatályának összhangját, mely utóbbi a digitális tartalmak szolgáltatására vagy az olyan digitális szolgáltatási_szerződésekre terjed ki, amelyek alapján a fogyasztók személyes_adatokat bocsátanak a kereskedő rendelkezésére, vagy erre kötelezettséget vállalnak.
- = -
(33) Ezért a 2011/83/EU irányelv hatályát ki kell terjeszteni azokra a szerződésekre is, amelyek alapján a kereskedő a fogyasztó részére szolgáltatást nyújt vagy szolgáltatás nyújtását vállalja, a fogyasztó pedig személyes_adatokat biztosít vagy személyes_adatok biztosítását vállalja.
A nem fizikai adathordozón rögzített digitális_tartalom szolgáltatására vonatkozó szerződésekhez hasonlóan az említett irányelvet minden olyan esetben alkalmazni kell, amikor a fogyasztó személyes_adatokat bocsát a kereskedő rendelkezésére vagy erre kötelezettséget vállal, kivéve, ha a fogyasztó által rendelkezésre bocsátott személyes_adatokat a kereskedő csak a digitális_tartalom szolgáltatásának vagy a digitális_szolgáltatás nyújtásának céljából kezeli, és a kereskedő semmilyen más célból nem kezeli ezeket az adatokat.
A személyes_adatok bármilyen kezelésének az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (16) megfelelően kell történnie.
- = -
(35) A 2011/83/EU irányelv azokban a helyzetekben sem alkalmazandó, amikor a kereskedő kizárólag metaadatokat, a fogyasztó eszközére vagy böngészési előzményeire vonatkozó információkat gyűjt, kivéve, ha a nemzeti jogszabályok ezt a helyzetet szerződéses viszonynak tekintik.
Emellett azokra a helyzetekre sem alkalmazandó, amikor a fogyasztó, anélkül hogy szerződést kötött volna a kereskedővel, csak azért kénytelen reklámokat megtekinteni, hogy hozzáférhessen egy digitális_tartalomhoz vagy egy digitális_szolgáltatáshoz.
A tagállamok számára azonban biztosítani kell a lehetőséget arra, hogy az említett irányelv alkalmazását ilyen helyzetekre is kiterjesszék, vagy egyéb módon szabályozzák az említett irányelv hatályán kívül eső ilyen helyzeteket.
- = -
(37) A 2011/83/EU irányelv 7.
cikkének (3) bekezdése és 8.
cikkének (8) bekezdése előírja a kereskedők számára, hogy üzlethelyiségen kívül, illetve távollévők között kötött szerződések esetén megszerezze a fogyasztó előzetes kifejezett hozzáj árulását a teljesítés elállási időszak vége előtti megkezdéséhez.
Az említett irányelv 14.
cikke (4) bekezdésének a) pontja szerződéses szankciót ír elő azokra az esetekre, amikor a kereskedő nem tesz eleget ennek a követelménynek, mégpedig azt, hogy a fogyasztónak nem kell fizetnie a nyújtott szolgáltatásokért.
Ennek megfelelően a fogyasztó előzetes kifejezett hozzáj árulásának megszerzése csak azoknak a szolgáltatásoknak – beleértve a digitális_szolgáltatásokat is – az esetében lényeges, amelyek nyújtása díj ellenében történik.
Ezért szükség van a 7.
cikk (3) bekezdésének és a 8.
cikk (8) bekezdésének módosítására, hogy a kereskedők csak abban az esetben legyenek kötelesek a fogyasztó előzetes kifejezett hozzáj árulásának a megszerzésére, ha a szolgáltatási_szerződés fizetési kötelezettséget keletkeztet a fogyasztó számára.
- = -
(38) A 2011/83/EU irányelv 16.
cikke első bekezdésének m) pontja az elállási jog alóli kivételt határozza meg azokra az esetekre, amikor a kereskedő nem tárgyi adathordozón rögzített digitális tartalmat szolgáltat, a fogyasztó pedig előzetes kifejezett hozzáj árulását adta a teljesítés elállási időszak vége előtti megkezdéséhez, valamint tudomásul vette, hogy ezáltal elveszíti elállási jogát.
Az említett irányelv 14.
cikke (4) bekezdésének b) pontja szerződéses szankciót ír elő azokra az esetekre, amikor a kereskedő nem tesz eleget ennek a követelménynek, mégpedig azt, hogy a fogyasztónak nem kell fizetnie a felhasznált digitális_tartalomért.
Ennek megfelelően a fogyasztó előzetes kifejezett hozzáj árulásának és tudomásul vevő nyilatkozatának megszerzése csak azoknak a digitális tartalmaknak az esetében lényeges, amelyek szolgáltatása díj ellenében történik.
Ezért szükség van a 16.
cikk első bekezdése m) pontjának módosítására, hogy a kereskedők csak abban az esetben legyenek kötelesek a fogyasztó előzetes kifejezett hozzáj árulásának és tudomásul vevő nyilatkozatának a megszerzésére, ha a szerződés fizetési kötelezettséget keletkeztet a fogyasztó számára.
- = -
(39) A 2005/29/EK irányelv 7.
cikkének (4) bekezdése tájékoztatási követelményeket határoz meg a termékek adott áron való „megvásárlására való felhívásokra” vonatkozóan.
Ezek a tájékoztatási követelmények már a reklámozási szakaszra is vonatkoznak, a 2011/83/EU irányelv pedig megegyező és egyéb, részletesebb tájékoztatási követelményeket ír elő a későbbi, szerződéskötés előtti szakaszra (a fogyasztó szerződéskötését közvetlenül megelőző szakasz).
Következésképpen előfordulhat, hogy a kereskedőknek ugyanazt a tájékoztatást kell biztosítaniuk a reklámozási (például egy média weboldalán megjelenő online hirdetésben) és a szerződéskötés előtti szakaszban (például az online áruházaik oldalain).
- = -
(40) A 2005/29/EK irányelv 7.
cikke (4) bekezdése szerinti tájékoztatási követelmények értelmében a fogyasztókat a kereskedő által alkalmazott panaszkezelési módot illetően is tájékoztatni kell.
A fogyasztóvédelmi és marketingjog célravezetőségi vizsgálatának megállapításaiból kitűnik, hogy ez a tájékoztatás a 2011/83/EU irányelv által szabályozott szerződéskötés előtti szakaszban a leglényegesebb.
Következésképpen a 2005/29/EK irányelvből törölni kell azt a követelményt, amely ilyen tájékoztatást ír elő a reklámozási szakaszon belüli vásárlásra való felhíváskor.
- = -
(41) A 2011/83/EU irányelv 6.
cikke (1) bekezdésének h) pontja előírja a kereskedők számára, hogy az elállási jogra vonatkozó, szerződéskötést megelőző tájékoztatásban részesítsék a fogyasztókat, amelynek az irányelv I.
mellékletének B.
részében meghatározott elállásinyilatkozat-mintára is ki kell terjednie.
Az említett irányelv 8.
cikkének (4) bekezdése egyszerűbb szerződéskötés előtti tájékoztatási követelményeket ír elő azokra az esetekre, amikor a szerződést olyan távközlő eszköz alkalmazásával kötik meg, amelyen az információk megjelenítésére korlátozott hely vagy idő áll rendelkezésre, például telefonhívás, élőszó-vezérlésű értékesítő alkalmazások vagy SMS üzenet útján.
Az ilyen távközlő eszköz útján a szerződéskötést megelőzően biztosítandó kötelező tájékoztatás kiterjed többek között a 6.
cikk (1) bekezdésének h) pontja szerinti elállási jogra vonatkozó információkra.
Ennek megfelelően a tájékoztatás kiterjed az I.
melléklet B.
pontjában meghatározott elállásinyilatkozat-minta biztosítására is.
Az elállásinyilatkozat-minta biztosítása azonban nem lehetséges azokban az esetekben, amikor a szerződést például telefonon vagy élőszó-vezérlésű értékesítő alkalmazásokon keresztül kötik meg, és előfordulhat, hogy technikailag nem kivitelezhető a minta felhasználóbarát módon történő továbbítása a 8.
cikk (4) bekezdése szerinti egyéb távközlő eszköz segítségével.
Ezért helyénvaló az elállásinyilatkozat-minta kizárása azoknak az információknak a köréből, amelyeket a kereskedőknek minden esetben biztosítaniuk kell, amikor a szerződéskötésre a 8.
cikk (4) bekezdése szerinti távközlő eszközök útján kerül sor.
- = -
(42) A 2011/83/EU irányelv 16.
cikke első bekezdésének a) pontja az elállási jog alóli kivételről rendelkezik azoknak a szolgáltatási_szerződéseknek az esetében, amelyeket maradéktalanul teljesítettek, amennyiben a teljesítés a fogyasztó előzetes kifejezett hozzáj árulásával és annak tudomásulvételével kezdődött meg, hogy elveszíti elállási jogát, amint a kereskedő maradéktalanul teljesítette a szerződést.
Ezzel szemben az említett irányelv 7.
cikkének (3) bekezdése és 8.
cikkének (8) bekezdése – amelyek a kereskedők kötelezettségeit tárgyalják azokban a helyzetekben, amikor a szerződés teljesítése az elállási időszak vége előtt kezdődött – csak a fogyasztó előzetes kifejezett hozzáj árulásának megszerzését írják elő a kereskedő számára, anélkül hogy a fogyasztónak tudomásul kellene vennie, hogy a szerződés maradéktalan teljesítése után elveszíti elállási jogát.
Az említett rendelkezések közötti összhang biztosítása érdekében a 2011/83/EU irányelv 7.
cikkének (3) bekezdését és 8.
cikkének (8) bekezdését ki kell egészíteni azzal, hogy a kereskedő köteles elérni, hogy a fogyasztó tudomásul vegye, hogy a szerződés maradéktalan teljesítése után elveszíti elállási jogát, amennyiben a szerződés fizetési kötelezettséget keletkeztet a fogyasztó számára.
Ezenkívül a 16.
cikk első bekezdésének a) pontját a 7.
cikk (3) bekezdése és a 8.
cikk (8) bekezdése változásainak figyelembevétele érdekében módosítani kell, amelyek szerint a kereskedők csak abban az esetben kötelesek a fogyasztó előzetes kifejezett hozzáj árulásának és tudomásulvételének a megszerzésére, ha a szolgáltatási_szerződés fizetési kötelezettséget keletkeztet a fogyasztó számára.
Ugyanakkor a tagállamok számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy olyan szolgáltatási_szerződések esetében, amelyeknél a fogyasztó kifejezetten kérte a kereskedőt, hogy keresse fel abból a célból, hogy javítási munkálatokat végezzen, ne tegyék kötelezővé a kereskedő számára annak elérését, hogy a fogyasztó tudomásul vegye, hogy a szerződés maradéktalan teljesítése után elveszíti elállási jogát.
Az említett irányelv 16.
cikke első bekezdésének c) pontja kivételt biztosít az elállási jog alkalmazása alól az olyan szerződések tekintetében, amelyek a fogyasztó által megadott jellemzőknek megfelelően elkészített vagy egyértelműen a fogyasztó személyére szabott áruk értékesítésére vonatkoznak.
E kivétel vonatkozik például az igényre szabott bútor legyártására és a fogyasztó otthonában történő összeszerelésére, amennyiben az egyetlen adásvételi_szerződés keretében történik.
- = -
(43) A 2011/83/EU irányelv 16.
cikke első bekezdésének b) pontja által az elállási jog alkalmazása alól biztosított kivételt úgy kell tekinteni, hogy az a nem hálózati energia egyedi szolgáltatására vonatkozó szerződésekre is vonatkozik, mivel annak ára a kereskedő által nem befolyásolható módon az áru- és energiapiacoknak az elállási időszak alatt is lehetséges ingadozásaitól függ.
- = -
(44) A 2011/83/EU irányelv 14.
cikkének (4) bekezdése meghatározza azokat az elállási jog gyakorlásához kapcsolódó feltételeket, amelyek teljesülése esetén a fogyasztó nem viseli a szolgáltatások teljesítésének, a közüzemi szolgáltatások nyújtásának és a nem fizikai adathordozón rögzített digitális_tartalom szolgáltatásának költségeit.
Ezen feltételek bármelyikének teljesülése esetén a fogyasztónak nem kell kifizetnie azoknak a szolgáltatásoknak, közüzemi szolgáltatásoknak vagy digitális tartalmaknak az árát, amelyeket az elállási jog gyakorlása előtt nyújtottak vagy szolgáltattak a számára.
A digitális_tartalom tekintetében ezeknek a nem kumulatív feltételeknek a 14.
cikk (4) bekezdés b) pontjának iii.
alpontja szerinti egyike a szerződés – beleértve a fogyasztó kifejezett előzetes hozzáj árulásának megerősítését a teljesítés elállási időszak vége előtti megkezdéséhez, valamint az elállási jog ebből következő elvesztésének tudomásulvételét – megerősítésének elmulasztása.
Ez a feltétel azonban nem szerepel az elállási jog elvesztésének az irányelv 16.
cikke első bekezdésének m) pontjában felsorolt feltételei között, ami bizonytalanságot eredményez azt illetően, hogy a fogyasztó hivatkozhat-e a 14.
cikk (4) bekezdése b) pontjának iii.
alpontjára olyankor, amikor a 14.
cikk (4) bekezdése b) pontjának másik két feltétele teljesül, és ennek eredményeként az elállási jog a 16.
cikk első bekezdésének m) pontja értelmében elvész.
A 14.
cikk (4) bekezdés b) pontjának iii.
alpontjában rögzített feltételt ezért be kell emelni a 16.
cikk első bekezdésének m) pontjába is, hogy a fogyasztó annak nem teljesülése esetén élhessen elállási jogával, és ennek megfelelően érvényesíthesse a 14.
cikk (4) bekezdésében rögzített jogokat.
- = -
(47) A fogyasztók a vásárlási döntések meghozatalakor egyre jobban hagyatkoznak a fogyasztói értékelésekre és ajánlásokra. Így amikor a kereskedő hozzáférést biztosít a termékek fogyasztói értékeléséhez, a fogyasztót tájékoztatnia kell arról, hogy alkalmaz-e folyamatokat vagy eljárásokat annak biztosítására, hogy a közzétett értékelések olyan fogyasztóktól származzanak, akik a terméket ténylegesen használták vagy megvásárolták.
Amennyiben a kereskedő alkalmaz ilyen folyamatokat vagy eljárásokat, akkor tájékoztatnia kell arról, hogy miként ellenőrzi ezeket, illetve egyértelmű tájékoztatást kell nyújtania a fogyasztóknak az értékelések feldolgozásának módjáról, például arról, hogy minden értékelést közzétesz-e, függetlenül attól, hogy pozitív vagy negatív, vagy hogy az adott értékeléseket támogatták-e vagy befolyásolták-e a kereskedővel való szerződéses kapcsolat révén.
Ezenkívül tehát tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak kell tekinteni azt, ha a fogyasztókat annak állításával tévesztik meg, hogy a termék értékelései olyan fogyasztóktól származnak, akik a terméket ténylegesen használták vagy megvásárolták, amikor nem tettek észszerű és arányos lépéseket annak biztosítására, hogy az értékelések valóban ilyen fogyasztóktól származzanak.
Ilyen lépés lehet az, ha technikai eszközökkel ellenőrzik az értékelést közzétevő személy megbízhatóságát, például információkat kérnek annak ellenőrzésére, hogy az adott fogyasztó ténylegesen használta vagy megvásárolta a terméket.
- = -
(56) A kereskedő üzlethelyiségén kívül megrendezett események keretében folytatott agresszív vagy megtévesztő gyakorlatokat illetően a 2005/29/EK irányelv nem érinti a tagállamok által a kereskedők számára a letelepedésre vonatkozóan előírható feltételeket vagy engedélyeztetési rendszereket.
Az említett irányelv nem érinti továbbá a nemzeti szerződési jogot és különösen a szerződések érvényességére, létrejöttére és joghatásaira vonatkozó szabályokat.
A kereskedő üzlethelyiségén kívül megrendezett események keretében folytatott agresszív vagy megtévesztő gyakorlatok megtilthatók az említett irányelv 5–9.
cikke alapján történő eseti értékelés nyomán.
Ezen túlmenően az említett irányelv I.
melléklete általános tiltást tartalmaz olyan gyakorlatokra vonatkozóan, amelyek keretében a kereskedő azt a benyomást kelti, hogy nem a szakmájával kapcsolatos célból jár el, illetve amelyek azt a benyomást keltik a fogyasztóban, hogy nem hagyhatja el a üzlethelyiséget, amíg a szerződés létre nem jött.
A Bizottság felméri, hogy a jelenlegi szabályok megfelelő szintű védelmet biztosítanak-e a fogyasztók számára, illetve megfelelő eszközökkel látják-e el a tagállamokat ahhoz, hogy hatékonyan fellépjenek az ilyen gyakorlatokkal szemben.
- = -
(57) Ezen irányelv nem érinti a nemzeti szerződési jog azon vonatkozásait, amelyet ezen irányelv nem szabályoz.
Ennélfogva ezen irányelv nem sértheti például a beleegyezés hiánya vagy az engedély nélküli kereskedelmi tevékenység esetében a szerződések megkötését vagy érvényességét szabályozó nemzeti szerződési jogot.
- = -
(60) mivel az irányelv céljait, nevezetesen a fogyasztóvédelmi jog hatékonyabb végrehajtását és korszerűsítését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban a probléma egész Unióra kiterjedő jellege miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5.
cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően.
Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket,
- = -