(3) Az Unió számos olyan intézkedést hozott, amelyek célja a fogyasztók, kereskedők és jogi szakemberek fogyasztói jogokkal kapcsolatos tudatosságának növelése, valamint a fogyasztói jogok érvényesítésének és a fogyasztói jogorvoslatoknak a javítása.
Ugyanakkor továbbra is hiányosságok figyelhetők meg a nemzeti jog terén az olyan igazán hatékony és arányos szankciók tekintetében, amelyek elrettentő hatásúak lennének és büntetnék az Unión belül a jogsértéseket, továbbá nem állnak rendelkezésre megfelelő egyéni jogorvoslatok a 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (3) átültető nemzeti jogszabályok megsértése nyomán megkárosított fogyasztók számára, valamint hiányosságok figyelhetők meg a 2009/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) szerinti, a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárást illetően.
A jogsértés megszüntetésére irányuló eljárás felülvizsgálatára a 2009/22/EK irányelvet módosító és felváltó külön eszköz révén kell sort keríteni.
- = -
(4) A 98/6/EK (5), 2005/29/EK és 2011/83/EU (6) európai parlamenti és tanácsi irányelv előírja a tagállamok számára, hogy az említett irányelveket átültető nemzeti rendelkezések megsértésének esetére hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat határozzanak meg.
Emellett az (EU) 2017/2394 európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) 21.
cikke előírja a tagállamok számára, hogy hatékony, eredményes és koordinált végrehajtási intézkedéseket tegyenek – többek között szankciókat szabjanak ki – a kiterjedt jogsértés vagy uniós dimenzióval rendelkező kiterjedt jogsértés megszüntetése vagy megtiltása érdekében.
- = -
(7) A szankciók következetesebb alkalmazásának megkönnyítése érdekében a szankciók alkalmazására vonatkozó közös és nem kimerítő jellegű indikatív kritériumokat kell belefoglalni a 93/13/EGK, a 98/6/EK és a 2011/83/EU irányelvbe, különösen az (EU) 2017/2394 rendeletben meghatározott, Unión belüli jogsértésekre, kiterjedt jogsértésekre és uniós dimenzióval rendelkező kiterjedt jogsértésekre vonatkozóan.
Ezeknek a kritériumoknak ki kell terjedniük például a jogsértés jellegére, súlyosságára, mértékére és fennállásának időtartamára, illetve arra, hogy az okozott sérelmet illetően a kereskedő milyen jogorvoslati lehetőségeket biztosít a fogyasztók számára.
Az ugyanazon elkövető általi ismételt jogsértések az ilyen jogsértések elkövetése iránti hajlandóságról tanúskodnak, következésképpen egyértelműen rávilágítanak a magatartás súlyosságára, és ennek megfelelően annak szükségességére, hogy a szankció mértékét megfelelő elrettentő erővel bíró szintre kell emelni.
A jogsértés nyomán elért pénzügyi előnyöket vagy a jogsértés útján elkerült veszteségeket is figyelembe kell venni, amennyiben az erre vonatkozó adatok elérhetőek.
Az eset körülményei szempontjából releváns egyéb súlyosító vagy enyhítő tényezőket szintén figyelembe lehet venni.
- = -
(13) A tagállamok nem akadályozhatók meg abban, hogy nemzeti jogukban magasabb maximális árbevétel-alapú bírságokat tartsanak fenn vagy vezessenek be a kiterjedt jogsértésekért vagy uniós dimenzióval rendelkező kiterjedt jogsértésekért.
Lehetőséget kell biztosítani a tagállamok számára arra is, hogy e pénzbírságokat a kereskedő világszintű árbevétele alapján határozzák meg, illetve hogy a pénzbírságokra vonatkozó szabályokat kiterjesszék más, ezen irányelvnek az (EU) 2017/2394 rendelet 21.
cikkéhez kapcsolódó rendelkezései alá nem tartozó jogsértésekre is.
Az a követelmény, amelynek értelmében a pénzbírság mértékét legalább a kereskedő éves árbevételének 4 %-ában kell megállapítani, nem alkalmazandó a jogsértés beszüntetését célzó kényszerítő bírságokra, így például a határozatok, végzések, ideiglenes intézkedések, kereskedői kötelezettségvállalások vagy egyéb intézkedések betartásának elmulasztásáért kiszabott napi bírságokra vonatkozó kiegészítő szabályokra.
- = -
(16) A tisztességtelen gyakorlatok minden hatásának megszüntetése érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy megfelelő jogorvoslatok álljanak a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok által megkárosított fogyasztók rendelkezésére.
Az egyéni jogorvoslatok egyértelmű keretének bevezetése megkönnyítené a magánszemélyek általi jogérvényesítést.
A fogyasztó számára arányos és hatékony módon lehetőséget kell biztosítani kártérítés, illetve adott esetben árcsökkentés igénybevételére, valamint a szerződés felmondására.
A tagállamok nem akadályozhatók meg abban, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok által megkárosított fogyasztók számára egyéb jogorvoslatokra vonatkozó, például javításhoz vagy cseréhez való jogokat tartsanak fenn vagy vezessenek be az ilyen gyakorlatok hatásainak teljes megszüntetése érdekében.
A tagállamok nem akadályozhatók meg abban, hogy feltételeket határozzanak meg a fogyasztói jogorvoslatok alkalmazása és következményei tekintetében.
A jogorvoslat alkalmazásakor adott esetben a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat súlyosságát és jellegét, a fogyasztó által elszenvedett kárt és más releváns körülményeket, például a kereskedő általi kötelesség- vagy szerződésszegést is figyelembe lehet venni.
- = -
(22) Azoknak a kereskedőknek, amelyek lehetőséget biztosítanak a fogyasztók számára arra, hogy különböző kereskedők vagy fogyasztók által ajánlott termékekre és szolgáltatásokra – például utazásra, szállásra és szabadidős tevékenységekre – vonatkozó keresést végezzenek, tájékoztatniuk kell a fogyasztókat a lekérdezés eredményeként megjelenített ajánlatok rangsorolásának meghatározásánál alapértelmezésben használt fő paraméterekről és azok viszonylagos jelentőségéről más paraméterekhez képest.
Ennek a tájékoztatásnak tömörnek, valamint kiemelt helyen könnyen és közvetlenül elérhetőnek kell lennie.
A fő paraméter fogalma a rangsorolással összefüggésben használt bármely általános kritériumot, folyamatot, algoritmusokba épített különös jeleket vagy más kiigazítási vagy visszavetési mechanizmust jelent.
- = -
(23) A rangsorolást meghatározó fő paraméterekre vonatkozó tájékoztatási kötelezettség nem érinti az (EU) 2016/943 európai parlamenti és tanácsi irányelvet (10).
A kereskedők számára nem írható elő, hogy felfedjék rangsorolási mechanizmusaik részletes működését, többek között az algoritmusokat.
A kereskedőknek közzé kell tenniük a rangsorolást meghatározó fő paraméterek általános leírását, ismertetve a kereskedő által alapértelmezésben használt fő paramétereket, valamint azok más paraméterekhez képest meglévő viszonylagos jelentőségét, e leírást azonban nem kell minden egyes lekérdezésre lebontva egyéni módon bemutatni.
- = -
(24) Amikor a fogyasztóknak online_piacokon kínálnak termékeket, akkor a 2011/83/EU irányelv által előírt szerződéskötést megelőző tájékoztatás nyújtásában az online_piac szolgáltatója és a harmadik fél forgalmazó egyaránt részt vesz.
Ennek eredményeképp az online_piacokat használó fogyasztók számára nem világos, hogy ki a szerződéses partnerük, és ez hogyan érinti a jogaikat és kötelezettségeiket.
- = -
(27) Az online_piacok szolgáltatóinak tájékoztatniuk kell a fogyasztókat arról, hogy az árukat, szolgáltatásokat vagy digitális tartalmat kínáló harmadik fél kereskedőnek vagy nem kereskedői jogállással rendelkező személynek minősül-e, a harmadik fél által feléjük tett nyilatkozat alapján.
Amennyiben az árukat, szolgáltatásokat vagy digitális tartalmat kínáló harmadik fél azt nyilatkozza jogállásáról, hogy az nem kereskedői, akkor az online_piac szolgáltatója rövid nyilatkozatban rögzíti, hogy az uniós fogyasztóvédelmi jogból eredő fogyasztói jogok nem alkalmazandóak a megkötött szerződésre.
Ezen túlmenően a fogyasztókat tájékoztatni kell arról, hogy a szerződéssel kapcsolatos kötelezettségek megoszlanak az árukat, szolgáltatásokat vagy digitális tartalmat kínáló harmadik fél és az online_piac szolgáltatója között.
A tájékoztatást egyértelmű és érthető módon kell biztosítani, nem pedig csupán az általános szerződési feltételekben vagy hasonló szerződéses dokumentumokban.
Az online_piacok szolgáltatóira vonatkozó tájékoztatási követelményeknek arányosnak kell lenniük.
E követelményeknek megfelelő egyensúlyt kell teremteniük a fogyasztók magas szintű védelme és az online_piacok szolgáltatóinak versenyképessége között.
Az online_piacok szolgáltatói számára nem írható elő az egyes fogyasztói jogok felsorolása, amikor arról tájékoztatják a fogyasztókat, hogy azok nem alkalmazandóak.
Ez nem érinti a 2011/83/EU irányelvben és különösen annak 6.
cikke (1) bekezdésében meghatározott, a fogyasztók tájékoztatására vonatkozó követelményeket.
A fogyasztói jogok biztosítására vonatkozó felelősségről nyújtandó tájékoztatás tartalma az online_piac szolgáltatója és az érintett harmadik fél kereskedők közötti szerződéses megállapodásoktól függ.
Az online_piac szolgáltatója jelezheti, hogy a fogyasztói jogok biztosításáért egyedül a harmadik fél kereskedő felelős, illetve ismertetheti egyes saját felelősségeit, azokban az esetekben, amikor vállalja a felelősséget a szerződés egyes vonatkozásaiért, például a kiszállításért vagy az elállási jog gyakorlásáért.
- = -
(29) Az online_piacokkal kapcsolatos gyors technológiai fejlődést, valamint a fogyasztóvédelem magas szintje biztosításának szükségességét szem előtt tartva a tagállamok számára biztosítani kell annak lehetőségét, hogy ezzel a céllal konkrét további intézkedéseket fogadjanak el vagy tartsanak fenn.
Ezeknek az intézkedéseknek arányosnak és megkülönböztetéstől mentesnek kell lenniük, és nem érinthetik a 2000/31/EK irányelvet.
- = -
(30) A digitális_tartalom és a digitális_szolgáltatás a 2011/83/EU irányelvben meghatározott fogalmát hozzá kell igazítani az (EU) 2019/770 európai parlamenti és tanácsi irányelvben (15) alkalmazott fogalmakhoz.
Az (EU) 2019/770 irányelv hatálya alá tartozó digitális tartalmak közé tartozik az egyszeri szolgáltatás, az egyedi szolgáltatási aktusok sorozata, valamint az egy adott időszak alatt történő folyamatos szolgáltatás.
A folyamatos tartalomszolgáltatásnak, illetve szolgáltatásnyújtásnak nem feltétlenül kell hosszú távú tartalomszolgáltatásnak, illetve szolgáltatásnyújtásnak lennie.
Egy videoklip webes közvetítését (streaming) adott időszakon keresztül nyújtott folyamatos szolgáltatásnak kell tekinteni, függetlenül az audiovizuális fájl tényleges hosszától.
Emiatt nehéz lehet megkülönböztetést tenni a digitális_tartalom és a digitális_szolgáltatások bizonyos típusai között, hiszen mindkettőnek része lehet a kereskedő általi, a szerződés ideje alatti folyamatos szolgáltatás.
Digitális szolgáltatások például a videó- és audióanyagok megosztását lehetővé tevő szolgáltatások, valamint az egyéb tárhelyszolgáltatás, szövegszerkesztés vagy játékok, illetve a felhőalapú tárhely, a webalapú e-mail, a közösségi média és a felhőalkalmazások.
A szolgáltató folyamatos részvétele indokolja a 2011/83/EU irányelv elállási joggal kapcsolatos szabályainak alkalmazását, mivel ez ténylegesen lehetővé teszi a fogyasztó számára, hogy a szerződés megkötésétől számított 14 napos időszak alatt kipróbálja a szolgáltatást, és eldöntse, hogy meg akarja-e tartani vagy sem.
A nem tárgyi adathordozón rögzített digitális_tartalom szolgáltatására vonatkozó szerződések jellemzője, hogy egyszeri szolgáltatással biztosítják a fogyasztó számára az adott digitális tartalmat vagy tartalmakat, például zene- vagy videofájlokat.
A nem tárgyi adathordozón rögzített digitális_tartalom szolgáltatására vonatkozó szerződések továbbra is kivételt képeznek a 2011/83/EU irányelv 16.
cikke első bekezdésének m) pontjában meghatározott elállási jog alól, amelynek értelmében a szerződés teljesítésének, például a tartalom letöltésének vagy közvetítésének kezdetekor a fogyasztó elveszti az elálláshoz való jogát, feltéve, hogy az elállási időszakon belüli teljesítést a fogyasztó előzetes kifejezett hozzáj árulásával kezdték meg, aki tudomásul vette, hogy ezáltal elveszíti elállási jogát.
Amennyiben kétség merül fel azt illetően, hogy szolgáltatási_szerződésről vagy pedig nem fizikai adathordozón rögzített digitális_tartalom szolgáltatására vonatkozó szerződésről van-e szó, akkor a szolgáltatásokra vonatkozó elállási jog szabályai alkalmazandóak.
- = -
(31) A digitális tartalmak és digitális_szolgáltatások online nyújtása gyakran olyan szerződések alapján történik, amelyek értelmében a fogyasztó nem fizet díjat, hanem személyes_adatokat ad át a kereskedőnek.
A 2011/83/EU irányelv már most is kiterjed a nem tárgyi adathordozón rögzített digitális_tartalom szolgáltatására vonatkozó szerződésekre (például online digitális_tartalom szolgáltatása), függetlenül attól, hogy a fogyasztó pénzben fizet a szolgáltatásért vagy személyes_adatokat ad át a kereskedőnek.
Az említett irányelv azonban csak azokra a szolgáltatási_szerződésekre – többek között digitális_szolgáltatásokra vonatkozó szerződésekre – terjed ki, amelyek alapján a fogyasztó fizet vagy vállalja, hogy fizet a szolgáltatásokért.
Következésképpen az irányelv nem terjed ki az olyan digitális szolgáltatási_szerződésekre, amelyek alapján a fogyasztó személyes_adatokat biztosít a kereskedő számára, anélkül hogy bármilyen díjat fizetne.
Tekintettel a fizetős digitális_szolgáltatások és a személyes_adatok fejében nyújtott digitális_szolgáltatások hasonlóságára és egymással való helyettesíthetőségére, ezekre az említett irányelv szerinti azonos szabályok kell, hogy vonatkozzanak.
- = -
(35) A 2011/83/EU irányelv azokban a helyzetekben sem alkalmazandó, amikor a kereskedő kizárólag metaadatokat, a fogyasztó eszközére vagy böngészési előzményeire vonatkozó információkat gyűjt, kivéve, ha a nemzeti jogszabályok ezt a helyzetet szerződéses viszonynak tekintik.
Emellett azokra a helyzetekre sem alkalmazandó, amikor a fogyasztó, anélkül hogy szerződést kötött volna a kereskedővel, csak azért kénytelen reklámokat megtekinteni, hogy hozzáférhessen egy digitális_tartalomhoz vagy egy digitális_szolgáltatáshoz.
A tagállamok számára azonban biztosítani kell a lehetőséget arra, hogy az említett irányelv alkalmazását ilyen helyzetekre is kiterjesszék, vagy egyéb módon szabályozzák az említett irányelv hatályán kívül eső ilyen helyzeteket.
- = -
(37) A 2011/83/EU irányelv 7.
cikkének (3) bekezdése és 8.
cikkének (8) bekezdése előírja a kereskedők számára, hogy üzlethelyiségen kívül, illetve távollévők között kötött szerződések esetén megszerezze a fogyasztó előzetes kifejezett hozzáj árulását a teljesítés elállási időszak vége előtti megkezdéséhez.
Az említett irányelv 14.
cikke (4) bekezdésének a) pontja szerződéses szankciót ír elő azokra az esetekre, amikor a kereskedő nem tesz eleget ennek a követelménynek, mégpedig azt, hogy a fogyasztónak nem kell fizetnie a nyújtott szolgáltatásokért.
Ennek megfelelően a fogyasztó előzetes kifejezett hozzáj árulásának megszerzése csak azoknak a szolgáltatásoknak – beleértve a digitális_szolgáltatásokat is – az esetében lényeges, amelyek nyújtása díj ellenében történik.
Ezért szükség van a 7.
cikk (3) bekezdésének és a 8.
cikk (8) bekezdésének módosítására, hogy a kereskedők csak abban az esetben legyenek kötelesek a fogyasztó előzetes kifejezett hozzáj árulásának a megszerzésére, ha a szolgáltatási_szerződés fizetési kötelezettséget keletkeztet a fogyasztó számára.
- = -
(38) A 2011/83/EU irányelv 16.
cikke első bekezdésének m) pontja az elállási jog alóli kivételt határozza meg azokra az esetekre, amikor a kereskedő nem tárgyi adathordozón rögzített digitális tartalmat szolgáltat, a fogyasztó pedig előzetes kifejezett hozzáj árulását adta a teljesítés elállási időszak vége előtti megkezdéséhez, valamint tudomásul vette, hogy ezáltal elveszíti elállási jogát.
Az említett irányelv 14.
cikke (4) bekezdésének b) pontja szerződéses szankciót ír elő azokra az esetekre, amikor a kereskedő nem tesz eleget ennek a követelménynek, mégpedig azt, hogy a fogyasztónak nem kell fizetnie a felhasznált digitális_tartalomért.
Ennek megfelelően a fogyasztó előzetes kifejezett hozzáj árulásának és tudomásul vevő nyilatkozatának megszerzése csak azoknak a digitális tartalmaknak az esetében lényeges, amelyek szolgáltatása díj ellenében történik.
Ezért szükség van a 16.
cikk első bekezdése m) pontjának módosítására, hogy a kereskedők csak abban az esetben legyenek kötelesek a fogyasztó előzetes kifejezett hozzáj árulásának és tudomásul vevő nyilatkozatának a megszerzésére, ha a szerződés fizetési kötelezettséget keletkeztet a fogyasztó számára.
- = -
(41) A 2011/83/EU irányelv 6.
cikke (1) bekezdésének h) pontja előírja a kereskedők számára, hogy az elállási jogra vonatkozó, szerződéskötést megelőző tájékoztatásban részesítsék a fogyasztókat, amelynek az irányelv I.
mellékletének B.
részében meghatározott elállásinyilatkozat-mintára is ki kell terjednie.
Az említett irányelv 8.
cikkének (4) bekezdése egyszerűbb szerződéskötés előtti tájékoztatási követelményeket ír elő azokra az esetekre, amikor a szerződést olyan távközlő eszköz alkalmazásával kötik meg, amelyen az információk megjelenítésére korlátozott hely vagy idő áll rendelkezésre, például telefonhívás, élőszó-vezérlésű értékesítő alkalmazások vagy SMS üzenet útján.
Az ilyen távközlő eszköz útján a szerződéskötést megelőzően biztosítandó kötelező tájékoztatás kiterjed többek között a 6.
cikk (1) bekezdésének h) pontja szerinti elállási jogra vonatkozó információkra.
Ennek megfelelően a tájékoztatás kiterjed az I.
melléklet B.
pontjában meghatározott elállásinyilatkozat-minta biztosítására is.
Az elállásinyilatkozat-minta biztosítása azonban nem lehetséges azokban az esetekben, amikor a szerződést például telefonon vagy élőszó-vezérlésű értékesítő alkalmazásokon keresztül kötik meg, és előfordulhat, hogy technikailag nem kivitelezhető a minta felhasználóbarát módon történő továbbítása a 8.
cikk (4) bekezdése szerinti egyéb távközlő eszköz segítségével.
Ezért helyénvaló az elállásinyilatkozat-minta kizárása azoknak az információknak a köréből, amelyeket a kereskedőknek minden esetben biztosítaniuk kell, amikor a szerződéskötésre a 8.
cikk (4) bekezdése szerinti távközlő eszközök útján kerül sor.
- = -
(42) A 2011/83/EU irányelv 16.
cikke első bekezdésének a) pontja az elállási jog alóli kivételről rendelkezik azoknak a szolgáltatási_szerződéseknek az esetében, amelyeket maradéktalanul teljesítettek, amennyiben a teljesítés a fogyasztó előzetes kifejezett hozzáj árulásával és annak tudomásulvételével kezdődött meg, hogy elveszíti elállási jogát, amint a kereskedő maradéktalanul teljesítette a szerződést.
Ezzel szemben az említett irányelv 7.
cikkének (3) bekezdése és 8.
cikkének (8) bekezdése – amelyek a kereskedők kötelezettségeit tárgyalják azokban a helyzetekben, amikor a szerződés teljesítése az elállási időszak vége előtt kezdődött – csak a fogyasztó előzetes kifejezett hozzáj árulásának megszerzését írják elő a kereskedő számára, anélkül hogy a fogyasztónak tudomásul kellene vennie, hogy a szerződés maradéktalan teljesítése után elveszíti elállási jogát.
Az említett rendelkezések közötti összhang biztosítása érdekében a 2011/83/EU irányelv 7.
cikkének (3) bekezdését és 8.
cikkének (8) bekezdését ki kell egészíteni azzal, hogy a kereskedő köteles elérni, hogy a fogyasztó tudomásul vegye, hogy a szerződés maradéktalan teljesítése után elveszíti elállási jogát, amennyiben a szerződés fizetési kötelezettséget keletkeztet a fogyasztó számára.
Ezenkívül a 16.
cikk első bekezdésének a) pontját a 7.
cikk (3) bekezdése és a 8.
cikk (8) bekezdése változásainak figyelembevétele érdekében módosítani kell, amelyek szerint a kereskedők csak abban az esetben kötelesek a fogyasztó előzetes kifejezett hozzáj árulásának és tudomásulvételének a megszerzésére, ha a szolgáltatási_szerződés fizetési kötelezettséget keletkeztet a fogyasztó számára.
Ugyanakkor a tagállamok számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy olyan szolgáltatási_szerződések esetében, amelyeknél a fogyasztó kifejezetten kérte a kereskedőt, hogy keresse fel abból a célból, hogy javítási munkálatokat végezzen, ne tegyék kötelezővé a kereskedő számára annak elérését, hogy a fogyasztó tudomásul vegye, hogy a szerződés maradéktalan teljesítése után elveszíti elállási jogát.
Az említett irányelv 16.
cikke első bekezdésének c) pontja kivételt biztosít az elállási jog alkalmazása alól az olyan szerződések tekintetében, amelyek a fogyasztó által megadott jellemzőknek megfelelően elkészített vagy egyértelműen a fogyasztó személyére szabott áruk értékesítésére vonatkoznak.
E kivétel vonatkozik például az igényre szabott bútor legyártására és a fogyasztó otthonában történő összeszerelésére, amennyiben az egyetlen adásvételi_szerződés keretében történik.
- = -
(44) A 2011/83/EU irányelv 14.
cikkének (4) bekezdése meghatározza azokat az elállási jog gyakorlásához kapcsolódó feltételeket, amelyek teljesülése esetén a fogyasztó nem viseli a szolgáltatások teljesítésének, a közüzemi szolgáltatások nyújtásának és a nem fizikai adathordozón rögzített digitális_tartalom szolgáltatásának költségeit.
Ezen feltételek bármelyikének teljesülése esetén a fogyasztónak nem kell kifizetnie azoknak a szolgáltatásoknak, közüzemi szolgáltatásoknak vagy digitális tartalmaknak az árát, amelyeket az elállási jog gyakorlása előtt nyújtottak vagy szolgáltattak a számára.
A digitális_tartalom tekintetében ezeknek a nem kumulatív feltételeknek a 14.
cikk (4) bekezdés b) pontjának iii.
alpontja szerinti egyike a szerződés – beleértve a fogyasztó kifejezett előzetes hozzáj árulásának megerősítését a teljesítés elállási időszak vége előtti megkezdéséhez, valamint az elállási jog ebből következő elvesztésének tudomásulvételét – megerősítésének elmulasztása.
Ez a feltétel azonban nem szerepel az elállási jog elvesztésének az irányelv 16.
cikke első bekezdésének m) pontjában felsorolt feltételei között, ami bizonytalanságot eredményez azt illetően, hogy a fogyasztó hivatkozhat-e a 14.
cikk (4) bekezdése b) pontjának iii.
alpontjára olyankor, amikor a 14.
cikk (4) bekezdése b) pontjának másik két feltétele teljesül, és ennek eredményeként az elállási jog a 16.
cikk első bekezdésének m) pontja értelmében elvész.
A 14.
cikk (4) bekezdés b) pontjának iii.
alpontjában rögzített feltételt ezért be kell emelni a 16.
cikk első bekezdésének m) pontjába is, hogy a fogyasztó annak nem teljesülése esetén élhessen elállási jogával, és ennek megfelelően érvényesíthesse a 14.
cikk (4) bekezdésében rögzített jogokat.
- = -
(49) A kereskedők számára meg kell tiltani hamis fogyasztói értékelések és ajánlások benyújtását is, például a közösségi médiában történő tetszésnyilvánítást (tetszik – like) vagy mások ezzel történő megbízását a termék népszerűsítése érdekében, illetve a fogyasztói értékelések vagy ajánlások befolyásolását például azzal, hogy csak a pozitív értékeléseket teszik közzé és törlik a negatívakat.
Ilyen gyakorlat előállhat a közösségi ajánlások extrapolálásával is, azaz ha egy felhasználó valamely online tartalommal kapcsolatos pozitív reakcióját összekapcsolják egy attól eltérő, de ahhoz kapcsolódó tartalommal, vagy átviszik arra, azt a látszatot keltve, hogy a felhasználó pozitívan viszonyul a kapcsolódó tartalomhoz is.
- = -
(50) A kereskedők számára meg kell tiltani kulturális vagy sportrendezvények belépőjegyeinek továbbértékesítését fogyasztók számára, amennyiben azokat olyan szoftverek, például internetes robotok használatával szerezték meg, amelyek segítségével az elsődleges jegyértékesítő által szabott technikai korlátokat meghaladó számban vásárolhatták fel azokat, vagy megkerülték az elsődleges jegyértékesítő által annak érdekében alkalmazott egyéb technikai eszközöket, hogy mindenki számára garantálják a jegyek elérhetőségét.
E tilalom nem érinti a tagállamok által esetlegesen bevezetett egyéb nemzeti szintű intézkedéseket, amelyek célja a fogyasztók jogos érdekeinek védelme, valamint a kultúrpolitikai intézkedések és a kulturális és sportrendezvényekhez való általános és széles körű hozzáférés biztosítása, például a jegyek viszonteladási árának szabályozása révén.
- = -
(53) A végrehajtással kapcsolatos tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy egy kifejezett rendelkezés hiányában a fogyasztók, kereskedők és illetékes nemzeti hatóságok számára nem feltétlenül világos, hogy milyen kereskedelmi gyakorlatok minősülnek a 2005/29/EK irányelvvel ellentétesnek.
Ennek okán, valamint a kereskedők és a végrehajtó hatóságok számára a jogbiztonság garantálása érdekében szükség van az említett irányelv olyan jellegű módosítására, hogy kifejezetten kitérjen azokra a kereskedelmi gyakorlatokra, amelyek keretében egy árut úgy forgalmaznak, mintha megegyezne valamely, más tagállamokban forgalmazott áruval, miközben az érintett áru összetétele vagy jellemzői jelentős mértékben eltérőek.
Az illetékes hatóságok eseti alapon kell értékeljék és kezeljék ezeket a gyakorlatokat, az ezen irányelv által módosított 2005/29/EK irányelvvel összhangban.
Az értékelések során az illetékes hatóságnak figyelembe kell vennie a következőket: a fogyasztók számára mennyire egyszerű az áruk közötti eltérés azonosítása, a kereskedő arra vonatkozó joga, hogy az ugyanazon márka alatt forgalmazott áruit indokolt és objektív tényezők – például a nemzeti jogszabályok, az alapanyagok elérhetősége vagy szezonális jellege vagy az egészséges és tápláló élelmiszerekhez való fokozottabb hozzáférésre irányuló önkéntes stratégiák – alapján különböző földrajzi piacokhoz igazítsa, valamint a kereskedő arra vonatkozó joga, hogy az ugyanazon márka alá tartozó áruit különböző tömegű vagy volumenű kiszerelésekben forgalmazza a különböző földrajzi piacokon.
Az illetékes hatóságoknak az információk rendelkezésre állásának és megfelelőségének vizsgálata révén értékelniük kell, hogy a fogyasztók számára mennyire egyszerű az áruk közötti eltérés azonosítása.
Fontos, hogy a fogyasztók tájékoztatást kapjanak az áruk indokolt és objektív tényezők miatti eltérőségéről.
A kereskedők számára lehetővé kell tenni, hogy különböző módokon biztosítsák ezt a tájékoztatást, amely révén a fogyasztók hozzáférnek a szükséges információhoz.
A kereskedőknek általában előnyben kell részesíteniük az árucímkéken történő tájékoztatás alternatíváit.
Tiszteletben kell tartani a vonatkozó uniós ágazati szabályokat, valamint az áruk szabad mozgásával kapcsolatos szabályokat.
- = -
(55) A szubszidiaritás elvével összhangban és a végrehajtás megkönnyítése érdekében szükség van annak egyértelműsítésére, hogy a 2005/29/EK irányelv nem sérti a tagállamok arra vonatkozó szabadságát, hogy nemzeti előírásokat fogadjanak el a fogyasztók jogos érdekeinek további védelme érdekében olyan tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben, amelyekre a fogyasztók otthonánál termékek ajánlása vagy értékesítése céljából tett kéretlen látogatások, illetve olyan, kereskedők által szervezett kirándulások keretében kerül sor, amelyek célja vagy hatása bizonyos termékek népszerűsítése, illetve ezek fogyasztóknak történő értékesítése, amennyiben ezeket az előírásokat fogyasztóvédelmi indokok igazolják.
Az ilyen előírásoknak arányosnak és megkülönböztetéstől mentesnek kell lenniük, és nem tilthatják meg az említett értékesítési csatornákat.
A tagállamok által elfogadott nemzeti előírások meghatározhatják például azt a napszakot, amelyben a fogyasztó kifejezett kérése hiányában nem engedélyezett a fogyasztók otthonának meglátogatása, vagy megtilthatják az ilyen látogatásokat abban az esetben, ha a fogyasztó látható módon jelezte, hogy nem tartja elfogadhatónak az ilyen látogatásokat, illetve meghatározhatják a fizetésre vonatkozó eljárást.
Az ilyen előírások a 2011/83/EU irányelv által harmonizált területeken nagyobb védelmet biztosító szabályokat is tartalmazhatnak.
A 2011/83/EU irányelvet tehát úgy kell módosítani, hogy lehetővé tegye a tagállamok számára olyan nemzeti intézkedések elfogadását, amelyek hosszabb ideig biztosítanak lehetőséget az elállási jog érvényesítésére vagy eltérhetnek az elállási jog alóli konkrét kivételektől.
A tagállamok számára elő kell írni, hogy az ebben a tekintetben elfogadott nemzeti előírásokról értesítsék a Bizottságot, amely az összes érdekelt fél számára elérhetővé teszi ezeket az információkat, valamint gondoskodik az ilyen intézkedések arányosságának és jogszerűségének nyomon követéséről.
- = -
(56) A kereskedő üzlethelyiségén kívül megrendezett események keretében folytatott agresszív vagy megtévesztő gyakorlatokat illetően a 2005/29/EK irányelv nem érinti a tagállamok által a kereskedők számára a letelepedésre vonatkozóan előírható feltételeket vagy engedélyeztetési rendszereket.
Az említett irányelv nem érinti továbbá a nemzeti szerződési jogot és különösen a szerződések érvényességére, létrejöttére és joghatásaira vonatkozó szabályokat.
A kereskedő üzlethelyiségén kívül megrendezett események keretében folytatott agresszív vagy megtévesztő gyakorlatok megtilthatók az említett irányelv 5–9.
cikke alapján történő eseti értékelés nyomán.
Ezen túlmenően az említett irányelv I.
melléklete általános tiltást tartalmaz olyan gyakorlatokra vonatkozóan, amelyek keretében a kereskedő azt a benyomást kelti, hogy nem a szakmájával kapcsolatos célból jár el, illetve amelyek azt a benyomást keltik a fogyasztóban, hogy nem hagyhatja el a üzlethelyiséget, amíg a szerződés létre nem jött.
A Bizottság felméri, hogy a jelenlegi szabályok megfelelő szintű védelmet biztosítanak-e a fogyasztók számára, illetve megfelelő eszközökkel látják-e el a tagállamokat ahhoz, hogy hatékonyan fellépjenek az ilyen gyakorlatokkal szemben.
- = -
(58) Annak biztosítása érdekében, hogy a polgárok hozzáférhessenek a naprakész információkhoz a fogyasztói jogaikat és a bíróságon kívüli vitarendezési lehetőségeiket illetően, a Bizottság által kifejlesztendő egységes digitális kapunak a lehető legnagyobb mértékben felhasználóbarátnak, mobileszközökről használhatónak, könnyen elérhetőnek és mindenki, köztük a fogyatékossággal élők számára is kezelhetőnek kell lennie („mindenki számára történő tervezés”).
- = -