keyboard_tab Digital Service Act 2022/2065 HU

(1)   A közvetítő szolgáltatók kijelölnek egy egyedüli kapcsolattartó pontot, amely lehetővé teszi a szolgáltatás igénybe vevői számára, hogy közvetlenül és gyorsan, elektronikus úton és felhasználóbarát módon kommunikáljon velük, többek között azáltal, hogy lehetővé teszi a szolgáltatás igénybe vevői számára, hogy megválasszák azt a kommunikációs eszközt, amely nem kizárólag automatizált eszközökre támaszkodik.

(2)   A 2000/31/EK irányelv szerinti kötelezettségeken felül a közvetítő szolgáltatók közzéteszik a szolgáltatás igénybe vevői számára az egyedüli kapcsolattartó pontjuk könnyű azonosításához és az egyedüli kapcsolattartó pontjukkal folytatott kommunikációhoz szükséges információkat. Az említett információnak könnyen hozzáférhetőnek kell lennie és azt naprakész kell tartani.

(1)   A szolgáltatás azon igénybe vevői, köztük a bejelentéssel élő magánszemélyek és szervezetek, akik vagy amelyek a 20. cikk (1) bekezdésében említett döntések címzettjei, jogosultak kiválasztani egy – e cikk (3) bekezdésének megfelelően tanúsított – peren kívüli vitarendezési testületet az említett döntésekkel kapcsolatos jogviták, valamint azon panaszok rendezése céljára, amelyeket az említett cikkben szereplő belső panaszkezelési rendszer segítségével nem sikerült rendezni.

Az online_platformot üzemeltető szolgáltatók biztosítják, hogy a_szolgáltatás_igénybe_vevője számára az első albekezdésben említett peren kívüli vitarendezési lehetőségre vonatkozó egyértelmű és felhasználóbarát információk könnyen hozzáférhetők legyenek az online_interfészükön.

Az első albekezdés nem érinti a szolgáltatás érintett igénybe vevőjének azon jogát, hogy az online_platformot üzemeltető szolgáltatók döntései ellen az alkalmazandó joggal összhangban bármely szakaszban bírósági eljárást kezdeményezzen.

(2)   A vita rendezése érdekében mindkét fél jóhiszeműen együttműködik a kiválasztott, tanúsított, peren kívüli vitarendezési testülettel.

Az online_platformot üzemeltető szolgáltatók megtagadhatják az együttműködést az ilyen peren kívüli vitarendezési testülettel, ha az ugyanarra az információra és a tartalom feltételezett jogellenességének vagy összeegyeztethetetlenségének ugyanazon okaira vonatkozó vita már rendezésre került.

A tanúsított peren kívüli vitarendezési testület nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a vita kötelező erejű rendezését írja elő a felek számára.

(3)   A digitális szolgáltatásokkal foglalkozó, a peren kívüli vitarendezési testület letelepedési helye szerinti tagállamban működő koordinátor – e testület kérésre – egy legfeljebb ötéves, megújítható időszakra tanúsítja a testületet, ha az bizonyította, hogy eleget tesz valamennyi alábbi feltételnek:

A digitális szolgáltatási koordinátor adott esetben meghatározza a tanúsítványban:

(4)   A tanúsított peren kívüli vitarendezési testületek évente jelentést tesznek működésükről annak a digitális szolgáltatási koordinátornak, amely tanúsította őket, megjelölve legalább a beérkezett viták számát, az e viták kimenetelére vonatkozó információkat, a rendezésükhöz szükséges átlagos időtartamot, valamint a felmerült hiányosságokat vagy nehézségeket. Az említett digitális szolgáltatási koordinátor kérésére további információkat kell szolgáltatniuk.

A digitális szolgáltatási koordinátorok kétévente jelentést készítenek az általuk tanúsított peren kívüli vitarendezési testületek működéséről. E jelentés különösen:

A tanúsított, peren kívüli vitarendezési testületek észszerű határidőn belül, de legkésőbb a panasz kézhezvételétől számított 90 naptári napon belül a felek közlik. Rendkívül összetett viták esetén a tanúsított peren kívüli vitarendezési testület saját mérlegelési jogkörében eljárva meghosszabbíthatja a 90 naptári napos határidőt egy további, 90 napot meg nem haladó időtartammal, amelynek eredményeként a teljes időtartam legfeljebb 180 napos lehet.

(5)   Ha a peren kívüli vitarendezési testület a jogvitát a_szolgáltatás_igénybe_vevője, ezen belül a bejelentéssel élő magánszemély vagy szervezet javára dönti el, az online_platformot üzemeltető szolgáltatónak kell viselnie a peren kívüli vitarendezési testület által felszámított valamennyi díjat, valamint meg kell térítenie a_szolgáltatás_igénybe_vevője számára – beleértve az adott magánszemélyt vagy szervezetet – az általa a vitarendezéssel kapcsolatban kifizetett egyéb észszerű költségeket. Ha a peren kívüli vitarendezési testület a jogvitát az online_platformot üzemeltető szolgáltató javára dönti el, a_szolgáltatás_igénybe_vevője – beleértve a magánszemélyt vagy szervezetet – nem kötelezhető az online_platformot üzemeltető szolgáltató által a vitarendezéssel kapcsolatban kifizetett vagy kifizetendő díjak és egyéb költségek megtérítésére, kivéve, ha a peren kívüli vitarendezési testület azt állapítja meg, hogy a_szolgáltatás_igénybe_vevője nyilvánvalóan rosszhiszeműen járt el.

A peren kívüli vitarendezési testület által a vitarendezés tekintetében az online_platformot üzemeltető szolgáltatóval szemben kiszabott díjak észszerűek kell, hogy legyenek, és semmi esetre sem haladhatják meg a testületnél felmerült költségeket. A vitarendezésnek a szolgáltatás igénybe vevői számára ingyenesnek vagy jelképes összegért elérhetőnek kell lenniük.

A tanúsított, peren kívüli vitarendezési testületeknek a vitarendezés megkezdése előtt tájékoztatniuk kell a szolgáltatás igénybe vevőjét – beleértve a bejelentéssel élő magánszemélyeket vagy szervezeteket – és az érintett online_platformot üzemeltető szolgáltatót a díjakról, illetve a díjak meghatározására használt módszerekről.

(6)   A tagállamok peren kívüli vitarendezéssel foglalkozó testületeket hozhatnak létre az (1) bekezdés céljára, vagy támogathatják a peren kívüli vitarendezéssel foglalkozó, az általuk a (3) bekezdésnek megfelelően tanúsított néhány vagy valamennyi testület tevékenységét.

A tagállamok biztosítják, hogy az első albekezdésének megfelelően végzett tevékenységek ne érintsék a digitális szolgáltatási koordinátoruk arra vonatkozó képességét, hogy a (3) bekezdésnek megfelelően tanúsítsa az érintett testületeket.

(7)   Azon digitális szolgáltatási koordinátornak, amely tanúsított egy peren kívüli vitarendezési testületet, vissza kell vonnia a tanúsítást, ha a – saját kezdeményezésére vagy harmadik féltől származó információk alapján – lefolytatott vizsgálat alapján megállapítja, hogy a peren kívüli vitarendezési testület a (3) bekezdésben meghatározott feltételeknek már nem felel meg. A tanúsítás visszavonását megelőzően a digitális szolgáltatási koordinátornak lehetőséget kell nyújtania a testületnek, hogy reagáljon vizsgálatának megállapításaira és a koordinátor azon szándékára, hogy visszavonja a peren kívüli vitarendezési testület tanúsítását.

(8)   A digitális szolgáltatási koordinátoroknak értesíteniük kell a Bizottságot azokról a peren kívüli vitarendezéssel foglalkozó testületekről, amelyeket a (3) bekezdésnek megfelelően tanúsítottak – beleértve adott esetben a (2) bekezdés második albekezdésében említett adatokat is –, valamint azokról a peren kívüli vitarendezési testületekről is, amelyek tanúsítását visszavonták. A Bizottság egy erre a célra szolgáló, könnyen hozzáférhető honlapon közzéteszi és naprakészen tartja az ilyen testületek jegyzékét, ideértve az említett adatokat.

(9)   Ez a cikk nem érinti a 2013/11/EU irányelvet és az annak alapján létrehozott alternatív vitarendezési eljárásokat és fogyasztói szervezeteket.

(1)   Az online_platformot üzemeltető szolgáltatók megteszik az annak biztosításához szükséges műszaki és szervezeti intézkedéseket, hogy a kijelölt szakterületükön belül eljáró, megbízható bejelentők által a 16. cikkben említett mechanizmusok révén tett bejelentéseket kiemelten kezeljék, azokat indokolatlan késedelem nélkül feldolgozzák, és azokról indokolatlan késedelem nélkül döntés szülessen.

(2)   Az e rendelet értelmében vett megbízható bejelentői státuszt – bármely szervezet kérelme alapján – annak a tagállamnak a digitális szolgáltatási koordinátora ítéli oda, amelyben a kérelmező letelepedési rendelkezik, annak a kérelmezőnek, amely bizonyította, hogy megfelelt valamennyi alábbi feltételnek:

(3)   A megbízható bejelentők legalább évente egyszer könnyen érthető és részletes jelentést tesznek közzé az adott időszakban a 16. cikkel összhangban benyújtott bejelentésekről. A jelentésnek legalább a bejelentések számát fel kell sorolnia az alábbiak szerint kategorizálva:

Az említett jelentésnek tartalmaznia kell a megbízható bejelentő függetlenségének biztosítására bevezetett eljárások ismertetését.

A megbízható bejelentők megküldik az említett jelentést a státuszt odaítélő digitális szolgáltatási koordinátornak, és azt nyilvánosan hozzáférhetővé teszik. A jelentésben szereplő információk nem tartalmazhatnak személyes adatokat.

(4)   A digitális szolgáltatási koordinátoroknak tájékoztatniuk kell a Bizottságot és a Testületet azon szervezetek nevéről, címéről és e-mail-címéről, amelyeknek a (2) bekezdésnek megfelelően odaítélték a megbízható bejelentői státuszt, illetve amelyek esetében a (6) bekezdésnek megfelelően felfüggesztették vagy visszavonták a megbízható bejelentői státuszt a (7) bekezdésnek megfelelően.

(5)   A Bizottság könnyen hozzáférhető és géppel olvasható formátumban közzéteszi a (4) bekezdésben említett információkat egy nyilvánosan elérhető adatbázisban, amelyet naprakészen tart.

(6)   Ha valamely online_platformot üzemeltető szolgáltató arra utaló információval rendelkezik, hogy egy megbízható bejelentő a 16. cikkben említett mechanizmusok keretében jelentős számú, nem kellően pontos, téves vagy nem megfelelően megindokolt bejelentést tett, ideértve a panaszoknak a 20. cikk (4) bekezdésében említett belső panaszkezelési rendszer keretében történő kezelésével összefüggésben gyűjtött információkat is, tájékoztatnia kell erről azt a digitális szolgáltatási koordinátort, amely az adott szervezetnek a megbízható bejelentői státuszt odaítélte, mellékelve a szükséges magyarázatokat és igazoló dokumentumokat. Az online_platformot üzemeltető szolgáltatótól kapott információk kézhezvételét követően, és amennyiben a digitális szolgáltatási koordinátor úgy ítéli meg, hogy a vizsgálat megindításának legitim oka van, akkor a vizsgálat időtartama alatt fel kell függeszteni a megbízható bejelentői státuszt. A vizsgálatot indokolatlan késedelem nélkül le kell folytatni.

(7)   Azon digitális szolgáltatási koordinátornak, amely a szervezetnek a megbízható bejelentői státuszt odaítélte, vissza kell vonnia ezt a státuszt, ha – a saját kezdeményezésére vagy a harmadik féltől származó információk alapján, beleértve az online_platformot üzemeltető szolgáltató által a (6) bekezdés értelmében rendelkezésre bocsátott információkat – megállapítja, hogy az adott szervezet már nem felel meg a (2) bekezdésben meghatározott feltételeknek. A státusz visszavonását megelőzően a digitális szolgáltatási koordinátor lehetőséget nyújt az adott szervezetnek arra, hogy reagáljon vizsgálatának megállapításaira és a koordinátor azon szándékára, hogy visszavonja a szervezet megbízható bejelentői státuszát.

(8)   A Bizottság – a Testülettel folytatott konzultációt követően – szükség esetén iránymutatást bocsát ki az online_platformot üzemeltető szolgáltatók és a digitális szolgáltatási koordinátorok számára a (2), (6) és (7) bekezdés alkalmazásához.

(1)   Amennyiben egy olyan online_platformot üzemeltető szolgáltató, amely lehetővé teszi a fogyasztók számára, hogy távollevők_közötti_szerződéseket kössenek a kereskedőkkel – az igénybe vett eszköztől függetlenül –, tudomást szerez arról, hogy egy kereskedő a szolgáltatásain keresztül az Unióban tartózkodó fogyasztóknak jogellenes terméket vagy szolgáltatást kínált, az említett szolgáltatónak tájékoztatnia kell a fogyasztókat –amennyiben rendelkezik azok elérhetőségi adataival – a következőkről:

Az első bekezdésben megállapított kötelezettség kizárólag a jogellenes termékek vagy szolgáltatások azon megvásárlásaira korlátozódik, amelyek legfeljebb hat hónappal azt megelőzően történtek, hogy a szolgáltató tudomást szerzett a termék vagy szolgáltatás jogellenes jellegéről.

(2)   Ha az (1) bekezdésben említett helyzetben az olyan online_platformot üzemeltető szolgáltató, amely lehetővé teszi a fogyasztók számára, hogy távollevők_közötti_szerződéseket kössenek a kereskedőkkel, nem rendelkezik valamennyi fogyasztó elérhetőségi adataival, online_interfészén nyilvánosan elérhető és könnyen hozzáférhető módon közzéteszi a jogellenes termékkel vagy szolgáltatással, a kereskedő kilétével és az összes vonatkozó jogorvoslati lehetőséggel kapcsolatos információkat.

(1)   Az legkésőbb a 33. cikk (6) bekezdésének második albekezdésében említett alkalmazás kezdőnapjától számított két hónapon belül, majd ezt követően legalább hathavonta közzéteszik a 15. cikk szerinti jelentéseket.

(2)   Az e cikk (1) bekezdésében említett, az online óriásplatformot üzemeltető szolgáltatók által közzétett jelentésekben a 15. cikkben és a 24. cikk (1) bekezdésében említett információkon kívül meg kell határozni a következőket:

A jelentéseket a tagállamok hivatalos nyelveinek legalább egyikén kell közzétenni.

(3)   Az online óriásplatformot vagy nagyon népszerű online_keresőprogramot üzemeltető szolgáltatóknak a 24. cikk (2) bekezdésében említett információk mellett a szolgáltatást igénybe vevők tagállamonkénti átlagos havi számára vonatkozó információt bele kell foglalniuk az e cikk (1) bekezdésében említett jelentésekbe.

(4)   Az online óriásplatformot vagy nagyon népszerű online_keresőprogramot üzemeltető szolgáltatók legkésőbb három hónappal a 37. cikk (4) bekezdése szerinti minden egyes ellenőrzési jelentés kézhezvételét követően, indokolatlan késedelem nélkül annak elkészülte után továbbítják a_letelepedési_hely_szerinti_digitális_szolgáltatási_koordinátornak és a Bizottságnak, valamint közzéteszik az alábbiakat:

(5)   Ha az online óriásplatformot vagy nagyon népszerű online_keresőprogramot üzemeltető szolgáltató úgy ítéli meg, hogy az információk (4) bekezdés szerinti közzététele a szóban forgó szolgáltató vagy a szolgáltatást igénybe vevők bizalmas információinak nyilvánosságra hozatalával járhat, nagymértékben veszélyeztethetné szolgáltatásának biztonságát, alááshatná a közbiztonságot vagy káros lehetne a szolgáltatást igénybe vevőkre, a szolgáltató eltávolíthatja az ilyen információkat a nyilvánosan elérhető jelentésekből. Ebben az esetben a szolgáltatónak továbbítania kell a teljes jelentéseket a_letelepedési_hely_szerinti_digitális_szolgáltatási_koordinátornak és a Bizottságnak, indokolást mellékelve az adott információknak a nyilvánosan elérhető jelentésekből való eltávolítására vonatkozóan.

(1)   A Bizottság és a Testület előmozdítja és elősegíti az olyan uniós szintű önkéntes magatartási kódexek kidolgozását, amelyek hozzájárulnak e rendelet megfelelő alkalmazásához, figyelembe véve különösen a jogellenes_tartalom és a rendszerszintű kockázatok különböző típusainak kezelésével kapcsolatos sajátos kihívásokat, az uniós jognak megfelelően, különös tekintettel a versenyről és a személyes adatok védelméről szóló jogra.

(2)   Ha olyan, a 34. cikk (1) bekezdésének értelmében vett jelentős rendszerszintű kockázat merül fel, amely több online óriásplatformot vagy nagyon népszerű online_keresőprogramot érint, a Bizottság adott esetben felkérheti az érintett online óriásplatformot vagy nagyon népszerű online_keresőprogramot üzemeltető szolgáltatókat, az egyéb online óriásplatformot vagy nagyon népszerű online_keresőprogramot üzemeltető szolgátókat, az online_platformot üzemeltető szolgáltatókat, az egyéb közvetítő szolgálatókat - esettől függően –, illetve az érintett illetékes hatóságokat, a civil társadalmi szervezeteket és egyéb érdekelt feleket, hogy vegyenek részt magatartási kódexek kidolgozásában, többek között arra vonatkozó vállalások meghatározásával, hogy konkrét kockázatcsökkentési intézkedéseket hozzanak, illetve kidolgozzák a meghozott intézkedésekre és azok eredményeire vonatkozó rendszeres jelentéstétel keretrendszerét.

(3)   Az (1) és (2) bekezdés érvényesítésekor a Bizottság és a Testület, valamint adott esetben az egyéb érintett szervek, törekszenek annak biztosítására, hogy a magatartási kódexek egyértelműen meghatározzák a konkrét célkitűzéseiket, tartalmazzák az e célkitűzések elérésének mérésére szolgáló főbb teljesítménymutatókat, illetve uniós szinten kellően figyelembe vegyék valamennyi érdekelt fél – különösen pedig a polgárok – igényeit és érdekeit. A Bizottság és a Testület emellett törekszik annak biztosítására, hogy a résztvevők rendszeresen jelentsenek a Bizottságnak és a_letelepedési_hely_szerinti_digitális_szolgáltatási_koordinátoroknak a meghozott intézkedésekről és azok eredményeiről a magatartási kódexben található főbb teljesítménymutatók alapján. A fő teljesítménymutatóknak és a jelentéstételi kötelezettségvállalásoknak figyelembe kell venniük a különböző résztvevők közötti méret- és kapacitásbeli különbségeket.

(4)   A Bizottság és a Testület értékeli, hogy a magatartási kódexek megfelelnek-e az (1) és (3) bekezdésben meghatározott célkitűzéseknek, és rendszeresen nyomon követi és értékeli a célkitűzések elérését, figyelembe véve a kódexekben esetlegesen szereplő fő teljesítménymutatókat. A Bizottság és a Testület közzéteszi a következtetéseit.

A Bizottság és a Testület ösztönzi és elősegíti továbbá a magatartási kódexek rendszeres felülvizsgálatát és kiigazítását.

A magatartási kódexek rendszeres be nem tartása esetén a Bizottság és a Testület felkérheti a magatartási kódexek aláíróit, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket.

(1)   A tagállamok kijelölnek egy vagy több, a közvetítői szolgáltatók felügyeletéért és e rendelet érvényesítéséért felelős illetékes hatóságot (a továbbiakban: az illetékes hatóságok).

(2)   A tagállamok az egyik illetékes hatóságot kijelölik a digitális szolgáltatási koordinátoruknak. A digitális szolgáltatási koordinátor lát el valamennyi feladatot az e rendeletnek az adott tagállamban való felügyeletével és érvényesítésével kapcsolatban, kivéve, ha az érintett tagállam más illetékes hatóságokra bízott egyes konkrét feladatokat vagy ágazatokat. Minden esetben a digitális szolgáltatási koordinátor feladata, hogy biztosítsa a nemzeti szintű koordinációt ezekben az ügyekben, illetve hozzájáruljon e rendelet hatékony és következetes felügyeletéhez és érvényesítéséhez az egész Unióban.

Ennek érdekében a digitális szolgáltatási koordinátoroknak együtt kell működniük egymással, az egyéb nemzeti illetékes hatóságokkal, a Testülettel és a Bizottsággal, de ez nem érinti a tagállamok azon lehetőségét, hogy együttműködési mechanizmusokat és rendszeres véleménycserét írjanak elő a digitális szolgáltatási koordinátor és az egyéb nemzeti hatóságok közötti viszonylatban, amennyiben ilyen együttműködésre, illetve véleménycserére van szükség a koordinátor és az említett hatóságok feladatainak ellátásához.

Ha egy tagállam a digitális szolgáltatási koordinátor mellett egy vagy több illetékes hatóságot is kijelöl, biztosítja, hogy ezen hatóságok és a digitális szolgáltatási koordinátor feladatainak meghatározása egyértelmű legyen, és hogy szorosan és hatékonyan együttműködjenek feladataik ellátása során.

(3)   2024. február 17-ig a tagállamok kijelölik a digitális szolgáltatási koordinátorokat.

A tagállamok közzéteszik a digitális szolgáltatási koordinátornak kijelölt illetékes hatóságuk nevét és annak kapcsolattartási információit, valamint tájékoztatják ezekről a Bizottságot és a Testületet. Az érintett tagállam tájékoztatja a Bizottságot és a Testületet a (2) bekezdésben említett további illetékes hatóságok nevéről és feladatairól

(4)   A digitális szolgáltatási koordinátorokra vonatkozó, az 50., 51. és 56. cikkben foglalt rendelkezések minden olyan egyéb illetékes hatóságra is alkalmazandók, amelyet a tagállamok e cikk (1) bekezdésével összhangban kijelölnek.

(1)   A digitális szolgáltatási koordinátoroknak éves jelentést kell készíteniük az e rendelet alapján végzett tevékenységükről, amelynek magában kell foglalnia a hozzájuk beérkezett, 53. cikk szerinti panaszok számát, valamint az e panaszok nyomán hozott intézkedések áttekintését. A digitális szolgáltatási koordinátorok géppel olvasható formában, a 84. cikk szerint alkalmazandó, az információk bizalmas jellegére vonatkozó szabályokra is figyelemmel közzéteszik az éves jelentéseket és továbbítják azokat a Bizottságnak és a Testületnek.

(2)   Az éves jelentésnek a következő információkat is tartalmaznia kell:

(3)   Ha egy tagállam több illetékes hatóságot jelölt ki a 49. cikknek megfelelően, akkor gondoskodik arról, hogy a digitális szolgáltatási koordinátor egyetlen jelentést készítsen valamennyi illetékes hatóság tevékenységéről, és hogy a digitális szolgáltatási koordinátor valamennyi szükséges információt és támogatást megkapjon ehhez a többi érintett illetékes hatóságtól.

(1)   A Testület a digitális szolgáltatási koordinátorokból áll, amelyeket magas szintű tisztviselők képviselnek. A digitális szolgáltatási koordinátor egy vagy több tagállam általi kijelölésének elmulasztása nem akadályozza azt, hogy a Testület ellássa az e rendelet szerinti feladatait. Ha a nemzeti jog előírja, a digitális szolgáltatási koordinátorokon kívül az e rendelet alkalmazása és érvényesítése terén konkrét operatív feladatokkal megbízott egyéb illetékes hatóságok is részt vehetnek a Testületben. Más nemzeti hatóságok is meghívhatók az ülésekre, ha a megvitatott kérdések relevánsak számukra.

(2)   A Testület elnöki tisztét a Bizottság tölti be. A Bizottság hívja össze az üléseket, és készíti el a napirendet a Testület e rendelet szerinti feladatainak megfelelően, annak eljárási szabályzatával összhangban. Amennyiben a Testület felkérést kap, hogy e rendelet alapján fogadjon el ajánlást, akkor a felkérést a 85. cikkben említett információmegosztási rendszeren keresztül a többi digitális szolgáltatási koordinátor számára is azonnal hozzáférhetővé kell tennie.

(3)   Minden tagállam egy szavazattal rendelkezik. A Bizottság nem rendelkezik szavazati joggal.

A Testület egyszerű többséggel fogadja el határozatait. A 36. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében említett, a Bizottságnak címzett ajánlás elfogadásakor a szavazásra a Testület az elnökének kérését követő 48 órán belül szavaz.

(4)   A Bizottság igazgatási és elemzési támogatást nyújt a Testület e rendelet értelmében vett tevékenységeihez.

(5)   A Testület szakértőket és megfigyelőket hívhat az üléseire, és adott esetben együttműködhet más uniós szervekkel, hivatalokkal, ügynökségekkel, tanácsadó csoportokkal, valamint külső szakértőkkel. A Testület közzéteszi az ilyen együttműködés eredményeit.

(6)   A Testület konzultálhat az érintett felekkel, és e konzultáció eredményeit nyilvánosan elérhetővé kell tennie.

(7)   A Testület a Bizottság egyetértését követően elfogadja az eljárási szabályzatát.

(1)   A Bizottság közzéteszi a 70. cikk (1) bekezdése, a 71. cikk (1) bekezdése, valamint a 73– 76. cikk értelmében hozott határozatokat. A közzététel során megadja a felek nevét és a határozat fő tartalmát, ideértve a kiszabott szankciókat.

(2)   A közzétételkor figyelembe kell venni az az érintett online óriásplatformot vagy nagyon népszerű online_keresőprogramot üzemeltető szolgáltatónak, a 67. cikk (1) bekezdésében említett egyéb személynek, továbbá harmadik feleknek a bizalmas információk védelméhez fűződő jogait és jogos érdekeit.