keyboard_tab Digital Service Act 2022/2065 HU

(1)   A szolgáltatás azon igénybe vevői, köztük a bejelentéssel élő magánszemélyek és szervezetek, akik vagy amelyek a 20. cikk (1) bekezdésében említett döntések címzettjei, jogosultak kiválasztani egy – e cikk (3) bekezdésének megfelelően tanúsított – peren kívüli vitarendezési testületet az említett döntésekkel kapcsolatos jogviták, valamint azon panaszok rendezése céljára, amelyeket az említett cikkben szereplő belső panaszkezelési rendszer segítségével nem sikerült rendezni.

Az online_platformot üzemeltető szolgáltatók biztosítják, hogy a_szolgáltatás_igénybe_vevője számára az első albekezdésben említett peren kívüli vitarendezési lehetőségre vonatkozó egyértelmű és felhasználóbarát információk könnyen hozzáférhetők legyenek az online_interfészükön.

Az első albekezdés nem érinti a szolgáltatás érintett igénybe vevőjének azon jogát, hogy az online_platformot üzemeltető szolgáltatók döntései ellen az alkalmazandó joggal összhangban bármely szakaszban bírósági eljárást kezdeményezzen.

(2)   A vita rendezése érdekében mindkét fél jóhiszeműen együttműködik a kiválasztott, tanúsított, peren kívüli vitarendezési testülettel.

Az online_platformot üzemeltető szolgáltatók megtagadhatják az együttműködést az ilyen peren kívüli vitarendezési testülettel, ha az ugyanarra az információra és a tartalom feltételezett jogellenességének vagy összeegyeztethetetlenségének ugyanazon okaira vonatkozó vita már rendezésre került.

A tanúsított peren kívüli vitarendezési testület nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a vita kötelező erejű rendezését írja elő a felek számára.

(3)   A digitális szolgáltatásokkal foglalkozó, a peren kívüli vitarendezési testület letelepedési helye szerinti tagállamban működő koordinátor – e testület kérésre – egy legfeljebb ötéves, megújítható időszakra tanúsítja a testületet, ha az bizonyította, hogy eleget tesz valamennyi alábbi feltételnek:

a)	pártatlan, és pénzügyileg is független az online_platformot üzemeltető szolgáltatóktól és az online_platformot üzemeltető szolgáltatók által nyújtott szolgáltatások igénybe vevőitől, köztük a bejelentésekkel élő magánszemélyektől vagy szervezetektől;

b)

rendelkezik a szükséges szakértelemmel a jogellenes_tartalom egy vagy több adott területén, vagy az online_platformok egy vagy több típusa szerződési feltételeinek alkalmazása és érvényesítése vonatkozásában felmerülő kérdésekben, lehetővé téve, hogy a testület hatékonyan hozzájáruljon a vitarendezéshez;

c)	tagjainak díjazása nem függ az eljárás kimenetelétől;

d)	az általa kínált peren kívüli vitarendezés elektronikus hírközlési technológia használatával könnyen hozzáférhető, és biztosítja a vitarendezés elindításának és a szükséges igazoló dokumentumok online benyújtásának lehetőségét;

e)	képes gyorsan, eredményesen és költséghatékonyan rendezni a vitákat, az Unió intézményeinek legalább egy hivatalos nyelvén;

f)	a peren kívüli vitarendezésre egyértelmű és tisztességes, könnyen és nyilvánosan hozzáférhető eljárási szabályzatnak, valamint az alkalmazandó jognak, többek között e cikknek megfelelően kerül sor.

A digitális szolgáltatási koordinátor adott esetben meghatározza a tanúsítványban:

a)	azokat a konkrét témaköröket, amelyekre a testület szakértelme vonatkozik, az első albekezdés b) pontjában említettek szerint; és

b)	azt, hogy a testület az Unió intézményeinek mely hivatalos nyelvén vagy nyelvein képes a vitarendezésre az első albekezdés e) pontjában említettek szerint.

(4)   A tanúsított peren kívüli vitarendezési testületek évente jelentést tesznek működésükről annak a digitális szolgáltatási koordinátornak, amely tanúsította őket, megjelölve legalább a beérkezett viták számát, az e viták kimenetelére vonatkozó információkat, a rendezésükhöz szükséges átlagos időtartamot, valamint a felmerült hiányosságokat vagy nehézségeket. Az említett digitális szolgáltatási koordinátor kérésére további információkat kell szolgáltatniuk.

A digitális szolgáltatási koordinátorok kétévente jelentést készítenek az általuk tanúsított peren kívüli vitarendezési testületek működéséről. E jelentés különösen:

a)	felsorolja az egyes tanúsított peren kívüli vitarendezési testületekhez évente beérkezett viták számát;

b)	feltünteti az említett testületek elé terjesztett eljárások eredményét és a viták rendezéséhez szükséges átlagos időtartamot;

c)	azonosítja és megmagyarázza az e testületek működésével kapcsolatban tapasztalt rendszerszintű vagy ágazati hiányosságokat vagy nehézségeket;

d)	meghatározza az említett működéssel kapcsolatos bevált gyakorlatokat;

e)	adott esetben ajánlásokat tesz arra vonatkozóan, hogy miként lehetne javítani az említett működést.

A tanúsított, peren kívüli vitarendezési testületek észszerű határidőn belül, de legkésőbb a panasz kézhezvételétől számított 90 naptári napon belül a felek közlik. Rendkívül összetett viták esetén a tanúsított peren kívüli vitarendezési testület saját mérlegelési jogkörében eljárva meghosszabbíthatja a 90 naptári napos határidőt egy további, 90 napot meg nem haladó időtartammal, amelynek eredményeként a teljes időtartam legfeljebb 180 napos lehet.

(5)   Ha a peren kívüli vitarendezési testület a jogvitát a_szolgáltatás_igénybe_vevője, ezen belül a bejelentéssel élő magánszemély vagy szervezet javára dönti el, az online_platformot üzemeltető szolgáltatónak kell viselnie a peren kívüli vitarendezési testület által felszámított valamennyi díjat, valamint meg kell térítenie a_szolgáltatás_igénybe_vevője számára – beleértve az adott magánszemélyt vagy szervezetet – az általa a vitarendezéssel kapcsolatban kifizetett egyéb észszerű költségeket. Ha a peren kívüli vitarendezési testület a jogvitát az online_platformot üzemeltető szolgáltató javára dönti el, a_szolgáltatás_igénybe_vevője – beleértve a magánszemélyt vagy szervezetet – nem kötelezhető az online_platformot üzemeltető szolgáltató által a vitarendezéssel kapcsolatban kifizetett vagy kifizetendő díjak és egyéb költségek megtérítésére, kivéve, ha a peren kívüli vitarendezési testület azt állapítja meg, hogy a_szolgáltatás_igénybe_vevője nyilvánvalóan rosszhiszeműen járt el.

A peren kívüli vitarendezési testület által a vitarendezés tekintetében az online_platformot üzemeltető szolgáltatóval szemben kiszabott díjak észszerűek kell, hogy legyenek, és semmi esetre sem haladhatják meg a testületnél felmerült költségeket. A vitarendezésnek a szolgáltatás igénybe vevői számára ingyenesnek vagy jelképes összegért elérhetőnek kell lenniük.

A tanúsított, peren kívüli vitarendezési testületeknek a vitarendezés megkezdése előtt tájékoztatniuk kell a szolgáltatás igénybe vevőjét – beleértve a bejelentéssel élő magánszemélyeket vagy szervezeteket – és az érintett online_platformot üzemeltető szolgáltatót a díjakról, illetve a díjak meghatározására használt módszerekről.

(6)   A tagállamok peren kívüli vitarendezéssel foglalkozó testületeket hozhatnak létre az (1) bekezdés céljára, vagy támogathatják a peren kívüli vitarendezéssel foglalkozó, az általuk a (3) bekezdésnek megfelelően tanúsított néhány vagy valamennyi testület tevékenységét.

A tagállamok biztosítják, hogy az első albekezdésének megfelelően végzett tevékenységek ne érintsék a digitális szolgáltatási koordinátoruk arra vonatkozó képességét, hogy a (3) bekezdésnek megfelelően tanúsítsa az érintett testületeket.

(7)   Azon digitális szolgáltatási koordinátornak, amely tanúsított egy peren kívüli vitarendezési testületet, vissza kell vonnia a tanúsítást, ha a – saját kezdeményezésére vagy harmadik féltől származó információk alapján – lefolytatott vizsgálat alapján megállapítja, hogy a peren kívüli vitarendezési testület a (3) bekezdésben meghatározott feltételeknek már nem felel meg. A tanúsítás visszavonását megelőzően a digitális szolgáltatási koordinátornak lehetőséget kell nyújtania a testületnek, hogy reagáljon vizsgálatának megállapításaira és a koordinátor azon szándékára, hogy visszavonja a peren kívüli vitarendezési testület tanúsítását.

(8)   A digitális szolgáltatási koordinátoroknak értesíteniük kell a Bizottságot azokról a peren kívüli vitarendezéssel foglalkozó testületekről, amelyeket a (3) bekezdésnek megfelelően tanúsítottak – beleértve adott esetben a (2) bekezdés második albekezdésében említett adatokat is –, valamint azokról a peren kívüli vitarendezési testületekről is, amelyek tanúsítását visszavonták. A Bizottság egy erre a célra szolgáló, könnyen hozzáférhető honlapon közzéteszi és naprakészen tartja az ilyen testületek jegyzékét, ideértve az említett adatokat.

(9)   Ez a cikk nem érinti a 2013/11/EU irányelvet és az annak alapján létrehozott alternatív vitarendezési eljárásokat és fogyasztói szervezeteket.

(1)   Válsághelyzet fennállása esetén a Bizottság a Testület ajánlása alapján határozatot fogadhat el, amelyben egy vagy több, online óriásplatformot vagy nagyon népszerű online_keresőprogramot üzemeltető szolgáltató számára előírja az alábbi intézkedések közül egy vagy több meghozatalát:

a)	annak értékelése, hogy szolgáltatásaik működése és használata jelentős mértékben hozzájárul-e, vagy valószínűleg jelentős mértékben hozzájárul-e a (2) bekezdésben említett súlyos fenyegetéshez, és ha igen, milyen mértékben és hogyan;

b)	konkrét, eredményes és arányos – például a 35. cikk (1) bekezdésében vagy a 48. cikk (2) bekezdésében előírt – intézkedések azonosítása és alkalmazása az e bekezdés a) pontja alapján azonosított súlyos fenyegetéshez való hozzájárulás megelőzése, megszüntetése vagy korlátozása érdekében;

c)

adott időpontig vagy a határozatban foglalt rendszeres időközönként jelentés benyújtása a Bizottságnak az a) pontban említett értékelésekről, a b) pont alapján hozott konkrét intézkedések pontos tartalmáról, végrehajtásáról, valamint minőségi és mennyiségi hatásáról, továbbá az említett értékelésekhez vagy intézkedésekhez kapcsolódó minden egyéb kérdésről, a határozatban meghatározottak szerint.

Az e bekezdés b) pontja szerinti intézkedések azonosítása és alkalmazása során a szolgáltatónak vagy szolgáltatóknak kellően figyelembe kell venniük a (2) bekezdésben említett súlyos fenyegetés komolyságát, az intézkedések sürgős voltát, valamint az összes érintett fél jogait és jogos érdekeit érintő tényleges vagy lehetséges következményeket, beleértve azt is, hogy az intézkedések esetleg nem tartják tiszteletben a Chartában rögzített alapvető jogokat.

(2)   E cikk alkalmazásában válsághelyzet fennállásának kell tekinteni, ha olyan rendkívüli körülmények merülnek fel, amelyek az Unióban vagy annak jelentős részében a közbiztonságot vagy a közegészséget érintő komoly fenyegetéshez vezethetnek.

(3)   Az (1) bekezdésben említett határozat meghozatala során a Bizottság biztosítja, hogy a következő követelmények mindegyike teljesüljön:

a)

a határozatban előírt intézkedések feltétlenül szükségesek, indokoltak és arányosak, kellő mértékben figyelembe veszik a (2) bekezdésben említett súlyos fenyegetés komolyságát, az intézkedések sürgős voltát, valamint az összes érintett fél jogait és jogos érdekeit érintő tényleges vagy lehetséges következményeket, beleértve azt is, hogy az intézkedések esetleg nem tartják tiszteletben a Chartában rögzített alapvető jogokat;

b)	a határozat ésszerű határidőt határoz meg az (1) bekezdés b) pontjában említett konkrét intézkedések meghozatalára, figyelembe véve különösen ezen intézkedések sürgős voltát, valamint az előkészítésükhöz és végrehajtásukhoz szükséges időt;

c)	a határozatban előírt intézkedések három hónapot meg nem haladó időtartamra korlátozódnak.

(4)   Az (1) bekezdésben említett határozat elfogadását követően a Bizottság indokolatlan késedelem nélkül megteszi az alábbi lépéseket:

a)	értesíti a határozatról azt a szolgáltatót vagy azokat a szolgáltatókat, amelyek a határozat címzettjei;

b)	nyilvánosan hozzáférhetővé teszi a határozatot; és

c)	tájékoztatja a Testületet a határozatról, felkéri a határozattal kapcsolatos véleményének közlésére, és folyamatosan tájékoztatja azt a határozattal kapcsolatos minden későbbi fejleményről.

(5)   Az (1) bekezdés b) pontja és a (7) bekezdés második albekezdése alapján meghozandó konkrét intézkedések megválasztása azon szolgáltató vagy szolgáltatók hatáskörében marad, amelyek a Bizottság határozatának címzettjei.

(6)   A Bizottság saját kezdeményezésére vagy a szolgáltató kérésére párbeszédet kezdeményezhet a szolgáltatóval annak meghatározása érdekében, hogy a szolgáltató sajátos körülményeire tekintettel az (1) bekezdés b) pontjában említett tervezett vagy végrehajtott intézkedések eredményesek és arányosak-e a kitűzött célok elérése szempontjából. A Bizottság biztosítja különösen azt, hogy a szolgáltató által az (1) bekezdés b) pontja alapján hozott intézkedések megfeleljenek a (3) bekezdés a) és c) pontjában említett követelményeknek.

(7)   A Bizottság az e cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett jelentések és minden egyéb vonatkozó információ -– köztük a 40. vagy 67. cikk alapján általa esetlegesen kért információk – alapján nyomon követi az e cikk (1) bekezdésében említett határozat alapján hozott konkrét intézkedések alkalmazását, figyelembe véve a válság alakulását. A Bizottság erről a nyomon követésről rendszeresen, legalább havonta jelentést tesz a Testületnek.

Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az (1) bekezdés b) pontja szerinti tervezett vagy végrehajtott konkrét intézkedések nem eredményesek vagy nem arányosak, a Testülettel folytatott konzultációt követően határozatot fogadhat el, amelyben előírja a szolgáltató számára, hogy vizsgálja felül az érintett konkrét intézkedések azonosítását vagy alkalmazását.

(8)   Amennyiben a válság alakulását figyelembe véve szükséges, a Bizottság a Testület ajánlása alapján eljárva módosíthatja az (1) bekezdésben vagy a (7) bekezdés második albekezdésében említett határozatot a következők révén:

a)

a határozat visszavonása és adott esetben annak előírása, hogy az online óriásplatform vagy a nagyon népszerű online_keresőprogram szüntesse meg az (1) bekezdés b) pontja vagy a (7) bekezdés második albekezdése alapján azonosított és végrehajtott intézkedések alkalmazását, különösen, ha a szóban forgó intézkedések indokai már nem állnak fenn;

b)	a (3) bekezdés c) pontjában említett időszak legfeljebb három hónappal történő meghosszabbítása;

c)	az intézkedések alkalmazása során szerzett tapasztalatok, különösen a Chartában rögzített alapvető jogok intézkedések általi tiszteletben tartásával kapcsolatos lehetséges mulasztások számbavétele.

(9)   Az (1)–(6) bekezdésben foglalt követelményeket alkalmazni kell az e cikkben említett határozatra és annak módosítására.

(10)   A Bizottság teljes mértékben figyelembe veszi a Testület által az e cikk alapján megfogalmazott ajánlást.

(11)   A Bizottság az e cikk szerinti határozatok elfogadását követően évente, de minden esetben a válság végét követő három hónapon belül jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az említett határozatok alapján hozott konkrét intézkedések alkalmazásáról.

(1)   Az online óriásplatformot vagy nagyon népszerű online_keresőprogramot üzemeltető szolgáltatók – saját költségükre és legalább évente egyszer – független ellenőrzésen esnek át, amely felméri az alábbiaknak való megfelelésüket:

a)	a III. fejezetben előírt kötelezettségek;

b)	a 45. és 46. cikkben említett magatartási kódexek, illetve a 48. cikkben említett válságkezelési protokollok értelmében vállalt kötelezettségek.

(2)   Az online óriásplatformot vagy nagyon népszerű online_keresőprogramot üzemeltető szolgáltatók biztosítják az e cikk szerinti ellenőrzéseket végző szervezetek számára az ahhoz szükséges együttműködést és segítségnyújtást, hogy hatékonyan, eredményesen és időben végezhessék el ezeket az ellenőrzéseket, többek között azáltal, hogy hozzáférést biztosítanak számukra valamennyi releváns adathoz és helyszínhez, valamint szóbeli vagy írásbeli választ adnak. Tartózkodnak az ellenőrzés elvégzésének akadályozásától, indokolatlan befolyásolásától vagy aláásásától.

Az ilyen ellenőrzéseket végző szervezetek biztosítják az online óriásplatformot vagy nagyon népszerű online_keresőprogramot üzemeltető szolgáltatóktól és harmadik felektől az ellenőrzésekkel összefüggésben – többek között az ellenőrzések lezárását követően – kapott információk megfelelő bizalmas kezelését és a szakmai titoktartást. Az e követelménynek való megfelelés azonban nem befolyásolhatja hátrányosan az ellenőrzések elvégzését és e rendelet egyéb rendelkezéseit, különösen az átláthatóságra, a felügyeletre és a végrehajtásra vonatkozó rendelkezéseket. Amennyiben a 42. cikk (4) bekezdése szerinti átláthatósági jelentés céljából szükséges, az e cikk (4) és (6) bekezdésében említett ellenőrzési jelentéshez és az ellenőrzés-végrehajtási jelentéshez mellékelni olyan változatokat, amelyek nem tartalmaznak észszerűen bizalmasnak tekinthető információkat.

(3)   Az (1) bekezdés értelmében elvégzett ellenőrzéseket olyan szervezetek végzik, amelyek:

a)

függetlenek az érintett online óriásplatformot vagy nagyon népszerű online_keresőprogramot üzemeltető szolgáltatótól és a szolgáltatóhoz kapcsolódó bármely jogi személytől, valamint nem áll fenn összeférhetetlenség a tekintetükben; így különösen: i. az ellenőrzés kezdetét megelőző 12 hónapban nem nyújtottak az ellenőrzött kérdésekkel kapcsolatos nem könyvvizsgálói szolgáltatást az érintett online óriásplatformot vagy nagyon népszerű online_keresőprogramot üzemeltető szolgáltatónak és a szolgáltatóhoz kapcsolódó bármely jogi személynek, és kötelezettséget vállaltak arra, hogy az ellenőrzés befejezését követő 12 hónapban nem nyújtanak számukra ilyen szolgáltatásokat; ii. 10 egymást követő évnél hosszabb ideig nem nyújtottak az e cikk szerinti könyvvizsgálói szolgáltatásokat az érintett online óriásplatformot vagy nagyon népszerű online_keresőprogramot üzemeltető szolgáltatónak és a szolgáltatóhoz kapcsolódó bármely jogi személynek; iii. nem az ellenőrzés eredményétől függő díj ellenében végzik el az ellenőrzést;

b)	igazolt szakértelemmel rendelkeznek a kockázatkezelés területén, valamint technikai kompetenciával és kapacitással rendelkeznek;

c)	igazoltan objektívek és szakmailag etikusak, különösen a magatartási kódexek vagy a megfelelő előírások betartása alapján.

(4)   Az online óriásplatformot vagy nagyon népszerű online_keresőprogramot üzemeltető szolgáltatóknak biztosítaniuk kell, hogy az ellenőrzést végző szervezetek ellenőrzési jelentést készítsenek minden ellenőrzésről. A jelentést írásban alá kell támasztani, és a jelentésnek legalább az alábbiakat kell tartalmaznia:

a)	az ellenőrzés tárgyát képező, online óriásplatformot vagy nagyon népszerű online_keresőprogramot üzemeltető szolgáltató neve, címe és kapcsolattartó pontja, valamint az ellenőrzött időszak;

b)	az ellenőrzést végző szervezet vagy szervezetek neve és címe;

c)	érdekeltségi nyilatkozat;

d)	az ellenőrzött elemek leírása és az alkalmazott módszertan;

e)	az ellenőrzés főbb megállapításainak ismertetése és összefoglalása;

f)	azon harmadik felek felsorolása, akiktől az ellenőrzés keretében információkat kértek;

g)

ellenőri vélemény arról, hogy az ellenőrzés tárgyát képező, online óriásplatformot vagy nagyon népszerű online_keresőprogramot üzemeltető szolgáltató megfelelt-e a kötelezettségeknek és az (1) bekezdésben említett kötelezettségvállalásoknak, vagyis megítélése „kedvező”, „kedvező – észrevételekkel”, illetve „kedvezőtlen”;

h)	ha az ellenőri vélemény nem „kedvező”, a megfelelés elérésére vonatkozó konkrét intézkedésekre irányuló működési ajánlások, valamint a megfelelés elérésének javasolt határideje.

(5)   Amennyiben az ellenőrzést végző szervezet nem tudott bizonyos konkrét elemeket ellenőrizni vagy a vizsgálatai alapján nem tudott ellenőri véleményt megfogalmazni, az ellenőrzési jelentés ismerteti a körülményeket és magyarázattal szolgál arról, hogy miért nem lehetett ezeket az elemeket ellenőrizni.

(6)   A nem „kedvező” ellenőri vélemény tárgyát képező online óriásplatformot vagy nagyon népszerű online_keresőprogramot üzemeltető szolgáltatók kellően figyelembe veszik a nekik címzett működési ajánlásokat a végrehajtásukhoz szükséges intézkedések meghozatala céljából. Az ajánlások kézhezvételét követő egy hónapon belül ilyen intézkedéseket tartalmazó ellenőrzés-végrehajtási jelentést fogadnak el. Ha nem hajtják végre a működési ajánlásokat, az ellenőrzés-végrehajtási jelentésben megindokolják annak elmulasztását, és meghatározzák az azonosított meg nem felelés megszüntetésére szolgáló alternatív intézkedéseiket.

(7)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 87. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el abból a célból, hogy az e cikk szerinti ellenőrzések elvégzéséhez szükséges szabályok megállapítása révén kiegészítse ezt a rendeletet, különös tekintettel az e cikk szerint elvégzett ellenőrzések eljárási lépéseire, ellenőrzési módszereire és jelentéstételi sablonjaira vonatkozó szükséges szabályokra. E felhatalmazáson alapuló jogi aktusok figyelembe veszik a 44. cikk (1) bekezdésének e) pontjában említett önkéntes ellenőrzési standardokat.

(1)   Amennyiben az e rendelet szerinti feladatai ellátásához szükséges, a digitális szolgáltatási koordinátornak rendelkeznie kell az alábbi vizsgálati hatáskörökkel a tagállama hatáskörébe tartozó közvetítő szolgáltatók magatartását illetően:

a)

hatáskör arra, hogy információk indokolatlan késedelem nélküli szolgáltatását kérje az említett olyan szolgáltatóktól, illetve a kereskedelmi, üzleti, kézműipari vagy szakmai tevékenységükkel összefüggő célokból eljáró olyan más személyektől, akiknek észszerűen tudomásuk lehet az e rendelet feltételezett megsértésével kapcsolatos információkról, beleértve a 37. cikkben és az 75. cikk (2) bekezdésében említett ellenőrzéseket végző szervezeteket is;

b)

hatáskör arra, hogy egy feltételezett jogsértéssel kapcsolatos, bármilyen formát öltő, bármely típusú adathordozón található információk vizsgálata, lefoglalása, megszerzése, illetve arról másolatok készítése érdekében helyszíni vizsgálatokat végezzen az érintett szolgáltatók vagy személyek kereskedelmi, üzleti, kézműipari vagy szakmai tevékenységével összefüggő célból használt bármely helyiség vonatkozásában, vagy felkérjen egy, az adott tagállamban működő igazságügyi hatóságot, hogy rendeljen el ilyen helyszíni vizsgálatot, illetve egyéb hatóságokat kérjen fel ilyen helyszíni vizsgálat elvégzésére;

c)

hatáskör arra, hogy a feltételezett jogsértéshez kapcsolódó információkat illetően magyarázatot kérjen az érintett szolgáltatók képviselőjétől vagy személyzetük bármely tagjától, illetve az említett személyektől, és az érintettek hozzájárulása esetén bármilyen technikai eszközzel rögzítse a válaszokat.

(2)   Amennyiben az e rendelet szerinti feladatai ellátásához szükséges, a digitális szolgáltatási koordinátornak rendelkeznie kell az alábbi jogérvényesítési hatáskörökkel a tagállama hatáskörébe tartozó közvetítő szolgáltatókat illetően:

a)	hatáskör az ilyen szolgáltatók által e rendeletnek való megfelelés vonatkozásában tett kötelezettségvállalások elfogadására, illetve az ilyen kötelezettségvállalások kötelezővé tételére;

b)	hatáskör arra, hogy elrendelje a jogsértés megszüntetését, valamint adott esetben a jogsértéssel arányos és a jogsértés hatékony megszüntetéséhez szükséges intézkedéseket rendeljen el, illetve felkérjen erre egy, az adott tagállamban működő igazságügyi hatóságot;

c)

hatáskör arra, hogy az 52. cikkel összhangban pénzbírságot szabjon ki az e rendeletnek, ideértve az e cikk (1) bekezdésével összhangban kibocsátott, vizsgálatot elrendelő bármely végzésnek való megfelelés elmulasztása esetén, illetve hogy felkérjen egy, az adott tagállamban működő igazságügyi hatóságot ilyen pénzbírság kiszabására;

d)

hatáskör arra, hogy az 52. cikknek megfelelően kényszerítő bírságot szabjon ki annak biztosítása érdekében, hogy a jogsértés az ezen albekezdés b) pontjával összhangban kibocsátott végzésnek megfelelően megszűnjön, illetve az e cikk (1) bekezdésével összhangban kibocsátott, vizsgálatot elrendelő bármely végzésnek való megfelelés elmulasztása esetén, illetve hogy felkérjen egy, az adott tagállamban működő igazságügyi hatóságot ilyen bírság kiszabására;

e)	hatáskör arra, hogy a súlyos károk kockázatának elkerülése érdekében ideiglenes intézkedéseket fogadjon el, illetve felkérjen erre egy, az adott tagállamban működő igazságügyi hatóságot.

Az első albekezdés c) és d) pontja vonatkozásában a digitális szolgáltatási koordinátorok emellett az említett pontokban meghatározott érvényesítési hatáskörrel rendelkeznek az (1) bekezdésben említett egyéb személyek vonatkozásában az említett bekezdés értelmében kibocsátott végzéseknek való megfelelés elmulasztása esetén. Csak azután gyakorolják ezeket az érvényesítési hatásköröket, hogy kellő időben tájékoztatták ezeket az egyéb személyeket az ilyen határozatokkal kapcsolatos valamennyi releváns információról, ideértve a vonatkozó határidőt, a megfelelés elmulasztása miatt esetlegesen kiszabott pénzbírságot vagy kényszerítő bírságot, illetve a jogorvoslati lehetőségeket.

(3)   Ha az e rendelet szerinti feladatai elvégzéséhez szükséges, a digitális szolgáltatási koordinátornak az alábbi intézkedések megtételére is hatáskörrel kell rendelkeznie a tagállama hatáskörébe tartozó közvetítő szolgáltatók vonatkozásában, amennyiben a jogsértés megszüntetését illetően az e cikk szerinti minden egyéb hatáskör lehetősége kimerült, a jogsértést nem orvosolták vagy folytatódik, és olyan súlyos károkat okoz, amelyek nem kerülhetők el az uniós vagy nemzeti jog alapján rendelkezésre álló egyéb hatáskörök gyakorlásával:

a)

az említett szolgáltatók vezető testületének felkérése indokolatlan késedelem nélkül arra, hogy vizsgálja meg a helyzetet, fogadjon el és nyújtson be a jogsértés megszüntetéséhez szükséges intézkedéseket tartalmazó cselekvési tervet, biztosítsa ezen intézkedéseknek a szolgáltató általi meghozatalát, és tegyen jelentést a meghozott intézkedésekről;

b)

ha a digitális szolgáltatási koordinátor úgy ítéli meg, hogy egy közvetítő szolgáltató nem tett eleget kellő mértékben az a) pontban említett követelményeknek, a jogsértést nem orvosolták vagy az folytatódik, és súlyos károkat okoz, és a jogsértés valamely személy életét vagy biztonságát fenyegető bűncselekménnyel jár, a digitális szolgáltatási koordinátornak fel kell kérnie saját tagállama illetékes igazságügyi hatóságát, hogy rendelje el a jogsértés által érintett szolgáltatás igénybe vevőinek az adott k szolgáltatáshoz való hozzáférésük ideiglenes korlátozását, vagy amennyiben ez technikailag nem lehetséges, a közvetítő szolgáltató azon online_interfészéhez való hozzáférés ideiglenes korlátozását, amelyen a jogsértés fennáll.

A digitális szolgáltatási koordinátor, kivéve, ha a 82. cikknek megfelelően a Bizottság kérésére jár el – az e bekezdés első albekezdésének b) pontjában említett kérés benyújtását megelőzően – felkéri az érdekelt feleket, hogy nyújtsák be írásbeli észrevételeiket adott határidőn belül, amely nem lehet kevesebb két hétnél, ismertetve a kérés tárgyát képező intézkedéseket, illetve megnevezve a tervezett címzettet vagy címzetteket. A közvetítő szolgáltatónak, a tervezett címzettnek vagy címzetteknek, illetve bármely egyéb, jogos érdekkel rendelkező harmadik személynek jogosultnak kell lennie arra, hogy részt vegyen az illetékes igazságügyi hatóság előtt lefolytatott eljárásban. Az elrendelt intézkedések arányban kell, hogy legyenek a jogsértés jellegével, súlyosságával, ismétlődő jellegével és időtartamával, és nem korlátozhatják indokolatlanul az érintett szolgáltatás igénybe vevőit abban, hogy hozzáférjenek a jogszerű információkhoz.

A hozzáférési korlátozásnak négy hétre kell szólnia, de az illetékes igazságügyi hatóság a végzésében lehetővé teheti a digitális szolgáltatási koordinátor számára ezen időszak további, ugyanilyen hosszú időszakokkal való meghosszabbítását az adott igazságügyi hatóság által maximált alkalommal. A digitális szolgáltatási koordinátor csak akkor hosszabbíthatja meg ezt az időszakot, ha úgy ítéli meg – tekintettel az említett korlátozás által érintett valamennyi fél jogaira és érdekeire, illetve valamennyi releváns körülményre, beleértve a közvetítő szolgáltató, a címzett vagy címzettek, illetve bármely egyéb, jogos érdekkel rendelkező harmadik fél által esetlegesen rendelkezésre bocsátott információt –, hogy mindkét alábbi feltétel teljesült:

a)	a közvetítő szolgáltató nem tette meg a jogsértés megszüntetéséhez szükséges intézkedéseket;

b)	az ideiglenes korlátozás nem korlátozza indokolatlanul a jogszerű információkhoz való hozzáférést a szolgáltatás igénybe vevői számára, tekintettel a szolgáltatás érintett igénybe vevőinek számára, és arra, hogy léteznek-e megfelelő és könnyen hozzáférhető alternatívák.

Ha a digitális szolgáltatási koordinátor úgy ítéli meg, hogy a harmadik albekezdés a) és b) pontjában meghatározott feltételek teljesülnek, de a határidőt nem tudja a harmadik albekezdéssel összhangban meghosszabbítani, az első albekezdés b) pontjában említettek szerint új kérelmet kell benyújtania az illetékes igazságügyi hatósághoz.

(4)   Az (1), (2) és (3) bekezdésben felsorolt hatáskörök nem érintik a 3. szakaszt.

(5)   A digitális szolgáltatási koordinátorok által az (1), (2) és (3) bekezdésben felsorolt hatáskörök gyakorlása során hozott intézkedések eredményesek, visszatartó erejűek és arányosak kell, hogy legyenek, különös tekintettel az intézkedések tárgyát képező jogsértés vagy feltételezett jogsértés jellegére, súlyosságára, ismétlődő jellegére és időtartamára, valamint adott esetben az érintett közvetítő szolgáltató gazdasági, technikai és működési kapacitására.

(6)   A tagállamok meghatározzák az (1), (2) és (3) bekezdés szerinti hatáskörök gyakorlásának konkrét szabályait és eljárásait, és biztosítják, hogy e hatáskörök gyakorlása az alkalmazandó nemzeti jogban meghatározott megfelelő biztosítékokkal párosuljon a Chartának, valamint az uniós jog általános alapelveinek megfelelően. Az említett intézkedések meghozatalára különösen a magánélet tiszteletben tartásához való jognak és a védelemhez való jognak megfelelően kerül sor, ideértve a meghallgatáshoz való jogot és az iratbetekintés jogát, illetve a valamennyi érintett felet megillető hatékony bírósági jogorvoslathoz való jog mellett.

(1)   Olyan eljárások esetén, amelyek a 73. cikk (1) bekezdése alapján meg nem felelésről szóló határozat elfogadását eredményezhetik, a szolgáltatás igénybe vevőit fenyegető súlyos károk kockázata miatti sürgős esetben a Bizottság határozatban, az első látásra megalapozottnak tűnő jogsértés alapján ideiglenes intézkedéseket rendelhet el az érintett online óriásplatformot vagy nagyon népszerű online_keresőprogramot üzemeltető szolgáltatóval szemben.

(2)   Az (1) bekezdés szerinti határozat határozott időre szól, és amennyiben szükséges és helyénvaló, meghosszabbítható.

(1)   A 74. és 76. cikk által a Bizottságra ruházott hatáskörökre vonatkozó elévülési idő öt év.

(2)   Az elévülési idő a jogsértés elkövetésének napján kezdődik. Folyamatos vagy ismétlődő jogsértések esetén azonban az elévülési idő a jogsértés megszűnésének napján kezdődik.

(3)   A pénzbírságok vagy kényszerítő bírságok elévülési idejét megszakítja a Bizottság vagy a digitális szolgáltatási koordinátor által a jogsértés tekintetében vizsgálat vagy eljárás céljából tett bármilyen intézkedés. Az elévülési időt megszakító intézkedések közé tartoznak különösen a következők:

a)	a Bizottság vagy valamely digitális szolgáltatási koordinátor tájékoztatás iránti kérelme;

b)	helyszíni vizsgálat;

c)	a Bizottság által a 66. cikk (1) bekezdésének megfelelően indított eljárás.

(4)   Az elévülés megszakadása után az elévülési idő újrakezdődik. A pénzbírságok vagy kényszerítő bírságok kiszabásának elévülési ideje azonban legkésőbb azon a napon jár le, amelyen az elévülési időszak kétszeresének megfelelő időszak eltelt anélkül, hogy a Bizottság pénzbírságot vagy kényszerítő bírságot szabott volna ki. Ez az időtartam meghosszabbodik azzal az időszakkal, ameddig az elévülési idő az (5) bekezdés szerint nyugszik.

(5)   A bírságok vagy kényszerítő pénzbírságok kiszabására vonatkozó elévülési idő mindaddig nyugszik, amíg a Bizottság határozata az Európai Unió Bírósága előtt folyamatban lévő eljárás tárgyát képezi.

(1)   A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)   A Bizottságnak a 24., 33., 37., 40. és 43. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2022. november 16-tól kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. A felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal minden egyes időtartam letelte előtt.

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 24., 33., 37.,40. és 43. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való ki hirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)   A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban megállapított elvekkel összhangban konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6)   A 24., 33., 37., 40. és 43. cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő három hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam három hónappal meghosszabbodik.